A távértékesítés szabályai az unión belül (1. rész)

Cikksorozatnak kettős célja van, egyrészt a nem adóalanyok felé történő értékesítések (szolgáltatásnyújtások) szabályainak áttekintése, valamint a digitalizációról szóló sorozatban többször hivatkozott 2021-ben bevezetett e-kereskedelmi csomag bemutatása.

Sokszor megtapasztalhattuk, hogy az általános forgalmi adó szabályozása alapvetően az adóalanyok közti ügyleteket rendezi el teljesítési hely, adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontja, hely, adólevonási jog megnyílta, visszaigénylése stb. szempontjából. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a nem adóalanyok felé történő értékesítésekre (szolgáltatásnyújtásokra) ne tartalmazna a törvény (direktíva) rendelkezéseket. Ezek ráadásul még el is tudnak térni a főszabályoktól, ún. atipikus előírások megfogalmazásával.

A most induló cikksorozatnak kettős célja van, egyrészt a nem adóalanyok felé történő értékesítések (szolgáltatásnyújtások) szabályainak áttekintése, valamint a digitalizációról szóló sorozatban többször hivatkozott, 2021-ben bevezetett e-kereskedelmi csomag bemutatása. Utóbbi megismerése azért is fontos, hiszen a jövő több szempontból is a 2021-es szabályok kiterjesztésére épül.

Abban az esetben, amikor Közösségen belüli adóalany értékesít szintén uniós nem adóalany részére, akkor három variációval találkozhatunk. Az első esetben a termék értékesítése úgy történik, hogy a nem adóalany vevő utazik el az adóalany értékesítő országába és ott megvásárolja a terméket. Ebben semmilyen csavar nincs, az ügylet teljesítéséhez nem szükséges fuvarozást rendelni, hiszen a vevő személyesen megy el érte. Az ügylet abban az országban teljesül, ahol az értékesítő van, az áru átadása országának szabályai szerinti adót kell megfizetnie a vevőnek. A vevő uniós viszonylatban nem lesz jogosult áfa-visszatérítésre.

Több körülményre kell tekintettel lenni, ha az adóalany értékesítő keresi fel a nem adóalany vevő országát és a vevő országában kerül sor az értékesítésre. Ebben az esetben már felmerül az adóalany regisztrációs kötelezettsége, magyarán kell-e neki adószámot kiváltania a megrendelő országának adóhatóságától. Tekintve, hogy uniós ügyletről beszélünk, ezért a válasz nagy valószínűséggel igenlő lesz, de ebben a vevő országának idevágó szabályozása lesz a döntő. Fontos lesz vizsgálni, hogy az eladó milyen formában végzi az értékesítést. Itt már megtörténhet, hogy az eladó állandó vagy ideiglenes elárusítóhelyet létesít, végezheti ügynök útján, vagy személyesen stb. Ennél a második esetkörnél fontos kiemelni, hogy két ügyletet kell megvizsgálni, ugyanis történik egy kiszállítás, az áru megérkezik a vevő országába, valamint történik egy belföldi értékesítés. Itt ugyanis nem szállítással egybekötött ügylet történik, az áru előbb érkezik meg a végső vevő országába, majd az érkezést követően kerül sor az áru értékesítésére.

A harmadik, egyben részletesen vizsgálandó eset lehet, amikor az adóalany értékesítő szállítással egybekötve értékesít másik tagállamban élő nem adóalany vevő részére. Itt tehát nem arról van szó, mint az előző pontban, hogy történik egy kiszállítás anélkül, hogy az adóalany tudná, ki lesz a termék vevője, hanem saját országából szállít a nem adóalany vevő részére. Ez utóbbi esetet nevezzük távértékesítésnek. Főszabály szerint az adóalanynak be kell jelentkeznie a rendeltetési országba, adószámot kell kiváltania, és a helyi szabályok szerint kell számláznia vevője felé. Ez magába foglalja a helyi bizonylatolási követelmények betartását, a helyes adókulcs használatát, illetve az adó bevallását. A szabályozás – szűk körben – azonban lehetővé teszi, hogy az ilyen ügyletekre a saját – letelepedési – országának adókulcsát alkalmazza, bizonyos feltételek teljesülése esetén.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---