A távértékesítés szabályai az Unión belül (3. rész)

A cikksorozatnak kettős célja van, egyrészt a nem adóalanyok felé történő értékesítések (szolgáltatásnyújtások) szabályainak áttekintése, valamint a digitalizációról szóló sorozatban többször hivatkozott 2021-ben bevezetett e-kereskedelmi csomag bemutatása.

A távértékesítés teljesítési helye az a tagállam lesz, ami a megrendelt terméknek a rendeltetési helye lesz, többnyire, de nem kizárólagosan, ahol a magánszemély (adófizetésre nem kötelezett adóalany) él, működik. A korábban már említett 35,000 euró és 100,000 eurós küszöbértékek teljesen ki lettek vezetve a rendszerből, helyettük egy új határérték került meghatározásra, de ez már nem azt a kategóriát jelenti, amit 2021. július elseje előtt ismertünk. A módosítás lehetővé tette, hogy a távértékesítést végző adóalanyok, adminisztrációs terheik csökkentése érdekében, egyablakos rendszerben teljesítések adókötelezettségeiket, amelyek a távértékesítéshez kapcsolódnak. Fontos kihangsúlyozni, az egyablakos rendszer választása csupán lehetőség, nem kötelező érvényű a távértékesítő adóalanyok számára.

A már említett új határérték 10,000 euróban lett megállapítva, azonban természetében teljesen mást takar, mint a korábban létező két értékhatár. Jelentős különbség, hogy amíg a régi rendszerben országonként vizsgálhatta a távértékesítő adóalany, hogy adott ország viszonylatában még alatta van-e az értékhatárnak és így alkalmazhatja a saját országának adózási szabályait (bevallás, bizonylatolás, adómérték), addig az új rendszerben a 10,000 eurós értékhatár a teljes Unióra értendő, azaz egyformán számít bele – például magyar adóalany esetén – a német, osztrák, szlovák stb. értékesítése.

Még ennél is jelentősebb a változás, ha hozzátesszük, hogy a 10,000 eurós értékhatárba nem csupán a termékjellegű ügyletek ellenértékét kell beleszámítani, de bizonyos szolgáltatások ellenértéke is hozzáadandó. Ezek a szolgáltatások a távolról nyújtott szolgáltatások, tehát az elektronikus, a telekommunikációs és a médiaszolgáltatások.

A 10,000 eurós küszöb nettó módon értendő és az átváltásra az EKB 2017. december 5-én érvényes árfolyama alkalmazandó, amely Magyarország esetében 313,96 forint/euró-t jelentett. Addig tehát amíg az adóalany ez alatt a küszöb alatt marad, addig saját, letelepedése szerinti ország szabályai szerint teljesítheti adókötelezettségeit. Ez magyar adóalanyok esetében részben kedvező, hiszen az ismert szabályok szerint kezelheti ilyen jellegű értékesítéseit, azonban sokkal valószínűbb, hogy jelentős versenyhátrányba kerülnek uniós versenytársaikkal szemben a világon egyedülállóan magas általános adókulcs miatt.

Abban nem változott a rendszer, ami kedvező például a magyar adózók számára is, hogy saját választásuk alapján teljesíthetik a célország szabályai szerint is az adókötelezettséget, függetlenül a 10,000 eurós küszöb elérésétől. Amennyiben az adózó él ezzel a választásával, akkor a választásához két naptári évig kötve lesz. Az egyablakos rendszerben pedig a letelepedettségének megfelelő ország adóhatóságán keresztül bevallhatja és megfizetheti a különböző országokban keletkezett fizetendő adóját, amelyet aztán a saját országának adóhatósága juttat el a jogosult adóhatóságához.

A szerző Molnár Péter független adótanácsadó