Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A települési adóval összefüggésben nem vehetők figyelembe a helyiadó-törvény rendelkezései (a kifejezetten megjelöltek kivételével). Így nem lehet jelentőséget tulajdonítani a törvény garanciális anyagi szabályainak és annak sem, hogy az milyen rendelkezéseket tartalmaz a termőfölddel összefüggésben. A Kúria Önkormányzati Tanácsának eseti döntése.
Balmazújváros önkormányzatának képviselő-testülete rendeletében települési adót vetett ki az illetékességi területén lévő termőföldekre. A rendelet szerint az adó alanya az a természetes személy, aki a naptári év első napján a földrészlet tulajdonosa. A rendeletet egy magánszemély beadványa alapján támadta meg az alapvető jogok biztosa.
Az indítvány
Az önkormányzat települési adóról szóló rendeletének adótárgya a termőföld. Az alapvető jogok biztosa szerint a termőföldet egyrészt a törvényben (2011. évi CLXVIII. tv.) előírt kárenyhítési hozzájárulás közteherként terheli, ugyanígy – a szintén adók módjára behajtható – közteher a termőföldhöz kapcsolódó mezőőri járulék is (1997. évi CLIX. tv.). A biztos meglátása szerint a termőföldet terhelő két közteher kizárja, hogy az egyidejűleg a települési adó tárgya legyen, mivel a helyi adóról szóló törvény szerint az önkormányzat települési adót bármely adótárgyra megállapíthat, feltéve, hogy arra nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.
A helyi adókról szóló törvény szerint az önkormányzat illetékességi területén lévő telek adóköteles (17. §). Ugyanakkor ez nem vonatkozik arra a telekre, amelyik belterületen fekszik, feltéve, hogy az tényleges mezőgazdasági művelés alatt áll, illetve a külterületen fekvő termőföldre (52. § 16. pont). Mindebből a biztos szerint az következik, hogy a helyi adókról szóló törvény egyértelműen magában foglalja a tényleges művelés alatt álló belterületi és a külterületi termőföld adóztatásának tilalmát.
Szintén a helyi adóról szóló törvény deklarálja, hogy az önkormányzat által kivethető települési adónak nem lehet alanya vállalkozó [1/A. § (1) bekezdés]. Mivel az önkormányzat az adó alanyává a naptári év első napján a földrészlet tulajdonosaként szereplő természetes személyt tette, ebbe beletartoznak azon vállalkozó magánszemélyek is, akiket a helyi adóról szóló törvény kivon a települési adó hatálya alól. A termőföld után kivetett települési adónak ugyanis nem lehet alanya a gazdasági társaságként működő mezőgazdasági vállalkozó, az őstermelői igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozó gazda és a hatszázezer forintnál nagyobb éves bevétellel rendelkező mezőgazdasági őstermelőként tevékenykedő gazdálkodó sem.
Az önkormányzat állásfoglalása
A település önkormányzata amellett érvelt, hogy a kárenyhítési hozzájárulás és a mezőőri járulék nem minősíthető köztehernek, mivel ezekben az esetekben a fizetési kötelezettséggel szemben ellenszolgáltatás áll.
A biztos termőföldet érintő észrevételével szemben az önkormányzat állította: az a tény, hogy a helyiadó-törvény kivonta a termőföldet a telekadó hatálya alól, nem eredményezi egyértelműen azt, hogy a termőföld nem lehet a települési adó tárgya. Utóbbi alanyával kapcsolatban pedig arra a következtetésre jutott, hogy a helyiadó-törvény helyes értelmezése szerint az adóalanyi körből csak a termőföldhöz közvetlenül kapcsolódó vállalkozói tevékenység jelent kizárást, önmagában a termőföld tulajdonjoga nem.
Ha a tulajdonos egyben egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként, avagy jogi személy tagjaként vállalkozási tevékenységet folytat a tulajdonában álló termőföldjén, úgy e tevékenysége kizárja, hogy alanya legyen a települési adónak
A Kúria Önkormányzati Tanácsának megállapításai
1. A megújult szabályozás
A Kúria meglátása szerint a helyi adók megállapításának rendszerében a helyi adókról szóló törvény 2015. január 1-jétől hatályba lépett módosítása modellváltást hajtott végre. Az eddigiekben a helyi szinten bevezethető lehetséges adók és az adótényállás elemeinek kiszámítható szabályozásával párhuzamosan ez időponttól kezdve a törvényalkotó felhatalmazta az önkormányzatokat közelebbről meg nem határozott, törvény által nem tilalmazott adók bevezetésére, illetve bármely közteher nélküli adótárgy adóztatására. Az alanyi kör generális korlátozása mellett a törvény nem határozta meg azokat a törvényi kereteket (lehetséges adótárgyak körét, az adótényállás egyéb elemeit, pl.: adó alapja, mértéke), amelyek között, és amelyekre tekintettel az adókötelezettség kivethető. Mindebből kiindulva azt is megállapította a Kúria, hogy így a törvényben nincsenek olyan anyagi jogi garanciák, amelyek a potenciális adózók számára a települési adókötelezettséggel összefüggésben biztosítanák az Alaptörvény szerinti, de annál az adózóra nézve nem súlyosabb, illetve nem hátrányosabb kötelezettség teljesítését („Teherbíró képességének, illetve a gazdaságban való részvételének megfelelően mindenki hozzájárul a közös szükségletek fedezéséhez”). A szabály alkotmányossági felülvizsgálatára jelenleg nincs lehetőség.
2. Az adóalanyok köre
A helyi adóról szóló törvény szerint a települési adóval összefüggésben csak a törvény 1/A. § (2) bekezdésében megjelölt rendelkezések vehetők figyelembe („Az e § alapján megállapított települési adóra kizárólag az 1. § (1) bekezdését, a 42/B. §-t és a 43. § (3) bekezdését kell alkalmazni”), így az indítvány elbírálásánál nem lehetett jelentőséget tulajdonítani annak, hogy a törvény rendelkezéseiből következőleg a termőföld nem lehet helyi adó tárgya. Mindezek alapján ebben a részben megalapozatlannak tartotta a Kúria a biztos indítványát.
Az adóalanyok körével kapcsolatban arra a következtetésre jutott a Kúria, hogy az önkormányzati rendelet nem különböztet az adóalanyok között a törvényi tartalomnak megfelelően, amely kiveszi az alanyi körből a vállalkozót. Ezért ha a tulajdonos egyben egyéni vállalkozóként, mezőgazdasági őstermelőként, avagy jogi személy tagjaként vállalkozási tevékenységet folytat a tulajdonában álló termőföldjén, úgy e tevékenysége kizárja, hogy alanya legyen a települési adónak. Így ebben részben törvénysértő az önkormányzat rendelete.
3. Az adótárgy
Az adótárgy kapcsán a Kúriának a kárenyhítési hozzájárulás és a mezőőri járulék közteheri jellegét kellett megvizsgálnia. A törvény értelmében ugyanis az önkormányzat olyan adótárgyra állapíthat meg települési adót, amelyre nem terjed ki törvényben szabályozott közteher hatálya.
Általánosságban megállapítható [a gazdasági stabilitási törvény 28. § (1) bekezdése alapján]: a „közteher” fogalmához hozzátartozik a közös szükségletek fedezetének igénye, az, hogy a „közteher” kötelezettje természetes személy, jogi személy és más jogalany lehet, valamint a fizetési kötelezettség jogszabályon alapuló kiszámíthatósága. Abban az esetben eleme a „közteher” fogalmának az „ellentételezés”, ha az az állami/önkormányzati közhatalom birtokában nyújtott szolgáltatásnak, eljárásnak minősíthető. A Kúria szerint mivel az ilyen jellegű fizetési kötelezettségek beszedéséhez alapvető érdek fűződik, ezért társul azok mellé állami kényszer.
a) A nemzeti kárenyhítési rendszer
A nemzeti kárenyhítési rendszer a kártelepítés céljából létrehozott kockázatközösség. Ez a Kúria szerint nem tekinthető „köztehernek”, mert bár a mezőgazdasági termelő fizetési kötelezettsége törvényen alapul, de az állam által képzett pénzügyi alap nem a „közös szükségletek”, hanem a mezőgazdasági termelők esetleges kárainak pénzügyi fedezetét hivatott biztosítani. A mezőgazdasági káresemény bekövetkeztekor a mezőgazdasági termelő nem az állami közhatalom birtokában nyújtott szolgáltatásra, hanem a kártelepítés kárenyhítési törvény szabályainak megfelelően, a maga által is teljesített befizetések alapján válik jogosulttá kárainak megtérítésére. Mivel a Kúria szerint a kárenyhítő hozzájárulást nem tekinthető a termőföldhöz kapcsolódó köztehernek, ezért az nem zárta ki, hogy a termőföld a települési adó tárgyává váljék.
b) A mezőőri járulék
A Kúria szerint a mezőőri járulék a mezei őrszolgálati törvényen alapuló mezei őrszolgálat létrehozatalával és fenntartásával összefüggésben az önkormányzat javára, helyhatósági rendeletben megállapított fizetési kötelezettség. Ennek költségét az önkormányzat a földhasználók, illetve a termőföld tulajdonosai számára előírt fizetési kötelezettségből, valamint a központi költségvetés által biztosított hozzájárulásból finanszírozza. Mindezek alapján a befizetés, amelyet az állam/helyi közhatalom által biztosított közszolgáltatásért, jogszabály alapján, lényegében az adott közszolgáltatás rendelkezésre állásáért kell megfizetni, köztehernek minősül, így a termőföldre nem vethető ki a települési adó.
Az ismertetett döntés a Kúria Önkormányzati Tanácsának Köf.5035/2015/4. határozata.E logika alapján a Kúria (mivel az adó tárgyának és az adó alanyának hiányában nem értelmezhető és nem alkalmazható jogszabály) az önkormányzati rendeletet egészében megsemmisítette.
