A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (5. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazására vonatkoznak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.

Az elektronikus kereskedelemről szóló cikksorozat utolsó részeiben az importált termékek távértékesítését elősegítő vélelmezett értékesítőkkel fogunk foglalkozni, azokkal is konkrét forgatókönyveken keresztül. A forgatókönyvekben a termékeket mindig harmadik területről vagy harmadik országból adják fel egy uniós tagállambeli vevőnek. A forgatókönyvek célja, hogy röviden leírják az áfával és a vámmal kapcsolatos következményeket, azokban az esetekben, amikor az elektronikus felület (mint vélelmezett értékesítő) az IOSS-ben regisztrál, illetve amikor nem.

Az első forgatókönyvben vegyünk egy termékimportot, amelyben az IOSS használatára is sor fog kerülni (az elektronikus felület és a vevő különböző tagállamokban vannak). A 2. tagállam vevője 150 EUR-t meg nem haladó értékben termékeket rendel az 1. tagállamban létrehozott elektronikus felületen keresztül egy elsődleges értékesítőtől. A vevő jelzi, hogy a rendeltetési hely a 2. tagállamban van. A termékeket az elsődleges értékesítő nevében egy harmadik országból adják fel a termék importálási helye szerinti 2. tagállamban lévő vevőnek.

Az elektronikus felület, mint vélelmezett értékesítő lesz az adóalany. Az elektronikus felület az 1. tagállamban regisztrál az IOSS-ben és az IOSS áfa-azonosító számát az 1. tagállamban kapja meg. Az adóztatandó ügyleteink a következőképpen alakulnak: az importált termékek távértékesítése lesz az első adóztatandó ügyletünk. Ezen belül van egy értékesítés az elsődleges értékesítőtől az elektronikus felületnek, illetve egy másik értékesítés az elektronikus felülettől a 2. tagállambeli vevőknek. Végül szintén adóztatandó ügylet lesz a behozatal a 2. tagállamba.

Az importált termékek távértékesítése esetén az elsődleges értékesítő értékesítéséhez nem kapcsolódik fuvarozás, így a teljesítés helye harmadik országban van, ezért uniós áfa-kötelezettség nem merül fel. A vélelmezett értékesítő és a végső vevő között történik fuvarozás, így a teljesítés helye a 2. tagállamban van. Az áfát a 2. tagállamban kell megfizetni, a termékekre a 2. tagállamban alkalmazandó áfa-kulcs alapján. A behozatal esetén a teljesítés helye a 2. tagállamban van.

Az áfa-fizetési kötelezettség keletkezése felület-végső vevő viszonylatban akkor keletkezik, amikor a fizetést az elsődleges értékesítő elfogadja. Az áfa megfizetésére kötelezett személy importált termékek távértékesítésekor az alábbiak szerint alakul. Az elsődleges értékesítő – elektronikus felület viszonylat az uniós áfa hatályán kívül esik, azonban a felület – végső vevő viszonylatban az elektronikus felület az IOSS-en keresztül köteles áfát fizetni az 1. tagállamnak, amely továbbítja az áfát a 2. tagállam adóhatóságának. Behozatal esetén érdekesen alakul az áfa megfizetésére kötelezett személy meghatározása, ugyanis vizsgálni kell, hogy a vám-árunyilatkozatban a 2. tagállam vámhatóságának elektronikus úton elküldött IOSS-szám érvényességét. A vámhatóság az IOSS adatbázisban elektronikusan ellenőrzi az IOSS-szám érvényességét, így abban az esetben, ha érvényes az IOSS-szám, akkor áfa-mentes a behozatal a 2. tagállamban, a termékek szabad forgalomba bocsáthatók. Ellenben, ha érvénytelen az IOSS-szám, akkor adóztatott a behozatal a 2. tagállamban (az általános szabályok szerint, illetve a különös szabályozás alkalmazható).

A bevallási kötelezettség úgy alakul, hogy az elektronikus felület havi IOSS áfa-bevallást nyújt be az 1. tagállam adóhatóságának, amelyben feltünteti a 2. tagállamot megillető áfa-összeget és az áfa mértékét, illetve az elektronikus felület nyilvántartást vezet a termékek értékesítéséről és bevallásáról.

Importált termékek távértékesítése során pár sor erejéig térjünk ki a vámügyi vonatkozásokra is. Érdemes első lépésben tisztázni néhány fogalmat, így importőr alatt a címzettet értjük, aki a 2. tagállamban lévő végső vevő. Exportőr alatt a feladót értjük, aki az elsődleges értékesítő (a termékek eladója) lesz. A vám elé állítást a fuvarozó/nyilatkozattevő végzi a Közösségbe való első belépés helyén, míg a vám-árunyilatkozat bármelyik uniós tagállamban benyújtható a nyilatkozattevő választása szerint.

A vámáru-nyilatkozat formája lehet rendkívül csökkentett adatkészletet tartalmazó normál vám-árunyilatkozat, vagy egyszerűsített vám-árunyilatkozat, vagy postai küldemények vám-árunyilatkozata legfeljebb 1 000 euró összegig, vagy normál vámáru-nyilatkozat teljes adatkészlettel.

A nyilatkozattevő lehet a posta, az expressz fuvarozó, a vámügynök, illetve a címzett, illetve vámeljárás alatt a szabad forgalomba bocsátást értjük.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.

---