Adóelőleg-fizetés 2010-ben

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az adóelőleg-fizetés korábbi, a többkulcsos, erősen progresszív adótáblához kialakított rendelkezéseit felváltó adóelőleg-fizetési szabályok a két adókulccsal – az adózók nagy részénél a széles első sáv-határ következtében egy kulccsal – történő adóelőleg-fizetés sajátosságaihoz igazodnak a személyi jövedelemadóban. Az Adó szaklap 2009/15-16 számában megjelent cikk abban segít, hogy ez mennyiben jelent az eddigiekhez képest kevesebb vagy több kötelezettséget a kifizetők és a magánszemélyek számára.

Az új szabályozás a korábbihoz képest kibővíti a magánszemély nyilatkozattételi lehetőségét abban a vonatkozásban, hogy az adóelőleg-fizetési kötelezettségét – miután a meghatározó körülményeket ő ismeri a legjobban – befolyásolhassa. Ezzel összefüggésben, a törvényben rögzített eltérést meghaladó adóelőleg-alulfizetés esetén nagyobb szerepe lesz a tévesen tett nyilatkozat alapján kiróható utólagos bevallási- és bírságfizetési-kötelezettségnek.

Az adóelőleg-fizetési kötelezettség alapvetően nem változik
Az összevont adóalapba tartozó jövedelmek alapjául szolgáló bevételből változatlanul adóelőleget kell fizetni, amelynek megállapítása, bevallása, levonása és befizetése a kifizető feladata, ha a bevétel kifizetőtől származik, más esetben a magánszemély köteles mindezekre. A kifizetőnek ezután sem kell adóelőleget megállapítania az egyéni vállalkozó által számlázott bevételből, valamint a felvásárlási jegy alapján kifizetett bevételből.

Új elem 2010. január 1-jétől, hogy a számlaadásra kötelezett nem egyéni vállalkozó és nem mezőgazdasági őstermelő magánszemély által számlázott bevételből sem kell adóelőleget vonni, ha a magánszemély nem ad nyilatkozatot arról, hogy kéri az adóelőleg levonását.
Továbbra sem terheli adóelőleg az adóterhet nem viselő járandóságot, a nyugdíj-előtakarékossági számla terhére teljesített nem nyugdíj szolgáltatás esetében megállapított adóalapot, az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély egyéni számláján jóváírt, egyéb jövedelemnek minősülő adóköteles összeget, valamint azt a jövedelmet, amely a jövedelemszerzés helye szerint olyan államból származik, amellyel nincs a Magyar Köztársaságnak a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezménye.

Ezekben az esetekben az adót a magánszemélynek az adóbevallásban kell megállapítania, és az adóbevallás benyújtására nyitva álló határidőig kell megfizetnie. A magánnyugdíjpénztár által a tag halála esetén a kedvezményezett részére teljesített, nyugdíjszolgáltatásnak nem minősülő kifizetésből 8,5 százalék adóelőleget kell levonni, de ha a kedvezményezett legkésőbb a kifizetéskor nyilatkozik arról, hogy a törvény rendelkezései szerint az adóévben a kifizetéssel összefüggésben adófizetési kötelezettsége nem keletkezik, nem kell adóelőleget megállapítani.

Az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizetőnek változatlanul igazolást kell adnia a magánszemélynek az adóelőleg-nyilatkozat szerint (vagy egyébként) figyelembe vett adóelőleg-alapról, a levont, megfizetett adóelőlegről.
Adóelőleget megállapító munkáltatónak minősül az adóelőleg-megállapításra kötelezett kifizető, ha a magánszemély vele munkaviszonyban áll, vagy ha a magánszemély részére bért (is) fizet, vagy egyébként a magánszemély számára rendszeresen ismétlődő bevételt (különösen havi/heti bért, munkadíjat, tiszteletdíjat, személyes közreműködés ellenértékét, egyéb juttatást) juttat, továbbá az adóelőleg-megállapításra kötelezett társas vállalkozás, polgári jogi társaság is, ha a magánszemély a tevékenységében személyesen közreműködő tag.

Adóelőleg-fizetés levonási lehetőség hiányában
A kifizetőnek az adóelőleget változatlanul meg kell állapítania akkor is, ha annak a levonására bármely okból nincs lehetőség. Az adóelőleget megállapító munkáltatónak a magánszemély helyett a megállapított adóelőleget meg is kell fizetnie. Ilyenkor a magánszeméllyel szembeni követelését nyilvántartásba véve, beszámíthatja azt a magánszeméllyel szemben fennálló bármely kötelezettségébe. A munkaviszonyból származó rendszeres bevétel esetében a beszámítást követően kifizetendő összeg azonban nem lehet kevesebb a minimálbér havi összegének 50 százalékánál.

Az előbbiekben nem említett esetekben – amennyiben a bevételt terhelő adóelőleg levonására nincs lehetőség – továbbra is szabályos eljárás, ha az adóköteles bevételről kiállított igazoláson a kifizető feltünteti a le nem vont adóelőleg összegét is, és felhívja a magánszemély figyelmét arra, hogy az adóelőleg le nem vont részét köteles megfizetni, valamint az adóelőleg le nem vont részéről adatot szolgáltat az állami adóhatóság számára. Ezt a szabályt lehet alkalmazni olyankor is, ha az adóelőleget megállapító munkáltatónak minősülő kifizetőnek meg kellene fizetnie a magánszemély helyett az adóelőleget, de a magánszeméllyel szemben nincs – valamint az adóévben a körülményekből következően várhatóan nem is keletkezik – olyan pénzben teljesítendő kötelezettsége, amelyből a le nem vont, de befizetett adóelőleget levonhatná.

Surányi Imréné cikke foglalkozik egyebek között a kifizető és a magánszemély adóelőleg-bevallásával, -befizetésével, a magánszemély önkéntes adóelőleg-fizetésével, nyilatkozat-adására vonatkozó rendelkezésekkel, a költségkülönbözet és adóbefizetési különbözet miatt fizetendő bírsággal, az adóelőleg alapjával, valamint az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelemmel, az adóelőleg-megállapítással APEH-engedély alapján

---