Adóhatósági vizsgálattal lezárt időszak önellenőrzése?

Egy adóhatósági ellenőrzéssel lezárt időszak adózó által történő esetleges javítása Magyarországon szigorú feltételekhez kötött, így a legtöbb adóalany nem is nagyon „nyittatja fel” az így már lezárásra került időszakot, ami adott esetben nagy összegű ÁFA levonhatóságának elmaradását eredményezheti. De a szigorú magyar feltételrendszer vajon összhangban van-e az Európai Bíróság felfogásával? Jelen cikkünkben ennek járunk utána.

A magyar adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény 92. §-a foglalkozik a bevezetőben említett, a törvény szóhasználatában ismételt ellenőrzéssel. Ennek több típusa is van, azonban jelen cikkünkben kizárólag az adóalany által kezdeményezett javítással foglalkozunk.

Az ilyen, adóalany által kezdeményezett eljárásnak kettő feltétele van: egyfelől az, hogy az adóalany az adóhatósági ellenőrzés lezárása után olyan új tényt, vagy körülményt tárjon fel, amelyek a lezárt ellenőrzés megállapításait megváltoztathatják, másfelől ez az új tény, vagy körülmény korábban nem állt és jóhiszemű eljárás esetén nem állhatott az adóalany rendelkezésére, illetve arról nem tudott, tudhatott.

Az Európai Bíróság a C-81/17. sz. (Zabrus Siret SRL; a továbbiakban: „Zabrus-ügy”) ítéletében foglalkozott azzal a témával, hogy lehet-e javítással élni egy olyan időszak kapcsán, amely az adóhatóság által már ellenőrzésre és lezárásra is került. A Bíróság abból az alapvetésből indult ki, hogy mind az uniós ÁFA Irányelv (2006/112/EK) egyik alapelvéből, mind pedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az adóalanyok az általuk fizetendő áfából levonhatják az általuk beszerzett árukat és igénybe vett szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adót.

Értelemszerűen ez a jog nem illeti meg korlátlan ideig az adóalanyokat, hiszen az ellentétes lenne a jogbiztonság elvével, így a Bíróság is kimondta, hogy az adólevonási jog érvényesítésére nyitva álló jogvesztő határidő – amennyiben az nem nehezíti meg túlzottan a levonási jog gyakorlását – nem ellentétes az ÁFA Irányelv szellemiségével.

A Zabrus-ügyben leírtak szerint – a magyar szabályozáshoz hasonlóan – a román adóhatósági gyakorlat az, hogy adóhatósági ellenőrzés esetén nem az általános, ötéves határidő az irányadó, hanem az a felfogás, hogy az adóhatósági ellenőrzéssel lezárt időszakok utólag nem önellenőrizhetőek. A korlátozás oka (az ügyben szereplő román álláspont szerint) éppen a jogbiztonság, amely megköveteli, hogy az adóhatósági ellenőrzések egységesek legyenek, hiszen ugyanazon időszakra csak egy ilyen folytatható le.

A szóban forgó, Zabrus-ügyben az adóellenőrzést az adóbevallás benyújtását követően meglehetősen rövid időn (mindössze 3 hónapon) belül indították meg, így nem érvényesülhetett a Bíróság azon felfogása, mely szerint a levonási jog gyakorlására nyitva álló határidő nem nehezítheti meg a levonási jog gyakorlását.

Az ÁFA semlegesség elve a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján megköveteli, hogy az előzetesen felszámított ÁFA levonása lehetséges legyen, amennyiben az anyagi jogi követelmények teljesülnek, még abban az esetben is, ha az érintett adóalany egyes alaki követelményeknek nem tesz eleget. A magyar szabályozást tekintve az említett „alaki követelmények” alatt az új tény, körülmény,valamint a jóhiszemű eljárás értendő.

Azt a Bíróság sem vitatja, hogy a nemzeti jogalkotónak lehetősége van arra, hogy olyan szankciókat (pl. az önellenőrzés esetén egyébként megszokott pótlék) kapcsoljon az adóalanyokkal szemben előírt alaki kötelezettségekhez, amelyek alkalmasak arra, hogy őket az említett kötelezettségek betartására ösztönözze. Ugyanakkor a szankciók nem sérthetik az uniós jogszabályok célkitűzéseit és elveit, jelesül az ÁFA levonási jog alapelvét.

Ebből következően a Bíróság kimondta, hogy a levonási jog teljes megtagadása aránytalan, amennyiben sem adócsalás elkövetése, sem pedig az állami költségvetés sérelme nem bizonyítható. Továbbá elutasította az említett román jogalkalmazói álláspontot, mely szerint a jogbiztonság elvéből következik, hogy az adóhatósági ellenőrzéssel lezárt időszak nem önellenőrizhető.

A Bíróság azzal zárta ítéletét, hogy egy adott ügyet mindig annak összes körülménye figyelembe vételével kell elbírálni. Így pl. a Zabrus-ügy kapcsán fontos kitétel, hogy az adóellenőrzés az adóbevallás benyújtását követően rendkívül rövid időn belül kezdődött meg.

A Zabrus-ügyben 2018 áprilisában született ítélet, az azóta eltelt több mint kettő évben a vonatkozó magyar szabályozás nem változott. Ugyanakkor a magyar jogalkotó által lefektetett szabályrendszer nem feltétlenül ellentétes a Bíróság álláspontjával, amennyiben az adóhatósági ellenőrzést megelőzően elegendő időt hagy a levonási jog gyakorlására.

Annak megválaszolása, hogy egy konkrét ügyben a ténylegesen rendelkezésre álló idő elegendő volt-e a levonási jog gyakorlására, továbbá, hogy mi tekinthető „elegendő időnek” (pl. 6 hónap, vagy 3 év) a kapcsolódó magyar bírósági gyakorlat hiányában minden egyes esetben megfelelő szakmai átgondolást és elemzést igényel.

A cikk szerzője dr. Füleki Tamás, a VGD Hungary adótanácsadója. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.


Kapcsolódó cikkek:


Behajthatatlan követelések áfája: az önellenőrzés és a különös eljárás gyakorlati kérdései
2020. február 17.

Cikkünkben azokkal a kérdésekkel foglalkozunk, amelyekre a NAV vonatkozó tájékoztatója nem tér ki. Ezek két témakört érintenek: egyrészről önellenőrzéssel kapcsolatos gyakorlati kérdéseket, másrészt pedig azt, hogy ha az új szabályozás szerint sincs lehetőségünk önellenőrzéssel csökkenteni az adóalapot, hogyan és milyen feltételekkel kérhetjük az áfa visszatérítését külön kérelem benyújtásával.