Áfa: fontos kérdések és válaszok

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Kizárólag készpénzben, vagy átutalással is fizethet a vevő, ha nyugtát kapott? Nyílt végű lízing esetén mikor kezdődik a megfigyelési időszak? Hogyan számlázható a bútor-összeszerelés? Fontos kérdéseket és válaszokat idézünk az Adó szaklapból.

Bizonylatolás átutalással való fizetés esetén

Azt lenne a kérdésem, hogy ha szolgáltatást nyújtok, és erről nyugtát adok a vevőnek, akkor a vevő a nyugtán szereplő összeget kizárólag készpénzben fizetheti meg, vagy esetleg jogszerű az összeg azonnali utalással történő kiegyenlítése is?

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 165. § (1) bekezdés b) pontja szerint az adóalanynak akkor van lehetősége számla kibocsátása nélkül (nyugta kibocsátásával) értékesíteni, ha a termék beszerzője, a szolgáltatás igénybevevője nem adóalany (és nem jogi személy), és az ügylet ellenértékét az Áfa tv. szerinti teljesítés időpontjáig készpénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel, pénzhelyettesítő eszközzel vagy többcélú utalvánnyal kiegyenlíti, és az ügylet áfával számított ellenértéke nem éri el a 900 ezer forintot, és a vevő az ügyletről nem kér számlát.

Az előzőekre figyelemmel, amennyiben a vevő átutalással fizeti meg az ellenértéket, akkor nem teljesülnek az Áfa tv. 165. § (1) bekezdés b) pontjában megfogalmazott feltételek, így Ön nem mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól. Nincs akadálya viszont nyugta kiállításának a készpénzzel történő fizetésen túl például abban az esetben sem, ha a vevő bankkártyával fizet. (2020. december 22.)

Hivatkozott jogszabályhelyek:

– Áfa tv. 163. § (1) bekezdés a) pont

– Áfa tv. 165. § (1) bekezdés b) pont

Figyelési időszak nyílt végű lízing esetén

Ingatlan figyelési időszakával kapcsolatban lenne kérdésem. Ha egy cég nyílt végű pénzügyi lízing keretében, a maradványérték megfizetésével jutott lakóingatlanhoz, honnan számítódik a 240 hónapos megfigyelési időszak? A lízing kezdő időpontjától (áfatörvény szerint szolgáltatás), vagy a maradványérték megfizetésétől (ami értékesítés az áfatörvény szerint)? Személygépkocsi esetében is ugyanez a kérdés merül fel. Honnan számítódik a figyelési időszak?

A kérdésben említett nyílt végű lízing lényege, hogy – szemben a zárt végű lízinggel – a futamidő végén a lízingelt eszköz nem megy át automatikusan a lízingbevevő tulajdonába, hanem a felek később állapodnak meg abban, hogy a futamidő lejártával a lízingbevevő a terméket maradványértéken megveszi-e vagy sem.

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 259. § 4. pontjában foglaltakra tekintettel a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan ügylet bérbeadásnak (bérbevételnek) minősül az áfa rendszerében, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek. Ebből következően a tulajdonjog-átszállást automatikusan nem eredményező nyílt végű lízingügylet az áfa szempontjából bérbeadásnak (szolgáltatásnyújtásnak) tekintendő.

A futamidő lejártával a lízingbevevőt elővásárlási jog illeti meg. Amennyiben nem él ezzel a jogával, akkor a termék visszakerül a lízingbeadóhoz. Ezzel szemben, ha a lízingbevevő úgy dönt, hogy a terméket maradványértéken megvásárolja, akkor a bérbeadást követően egy másik, az Áfa tv. alkalmazásában az előzőtől független ügylet – az Áfa tv. 9. § (1) bekezdése szerinti termékértékesítés – valósul meg.

A kérdésben felvázolt konstrukció – a lízingbevevő a futamidő végén, maradványértéken megvásárolja a lízingbeadótól a nyílt végű pénzügyi lízingbe vett terméket (lakóingatlant vagy személygépkocsit) – során tehát két önálló ügylet, egy szolgáltatásnyújtás (bérbeadás), majd ezt követően egy termékértékesítés teljesül.

Mivel az előzőek szerint a nyílt végű pénzügyi lízingbe vett ingatlan vagy ingó termék bérelt, vagyis nem a társaság tulajdona, ezért nem tekinthető a társaság Áfa tv. 259. § 21. pontja szerinti tárgyi eszközének. Ennek megfelelően a nyílt végű pénzügyi lízing futamideje alatt a tárgyi eszközökre vonatkozó korrekciós szabályok alkalmazása nem merül fel. Az Áfa tv. 135. §-a ugyanis a tárgyi eszközökre vonatkozóan határoz meg egy adott időintervallumot – figyelési időszakot –, amely időtartam alatt évente szükséges vizsgálni a használat jellegének változását.

Az Áfa tv. 135. §-a szerinti tárgyieszköz-korrekció tehát csak a futamidő lejártát követően alkalmazandó, amikor a társaság a terméket maradványértéken megvásárolja, és tárgyi eszközként rendeltetésszerű használatba veszi. A figyelési időszak kezdete a rendeltetésszerű használatbavétel hónapja. (2020. december 22.)

Hivatkozott jogszabályhelyek:

– Áfa tv. 135. §

– Áfa tv. 259. § 4. pont

Bútor összeszerelésének bizonylatolása

Adott egy egyéni vállalkozás, melynek fő tevékenységi köre „beépített bútor beszerelése, javítása”, melléktevékenysége pedig „M.n.s egyéb épületasztalos szerkezet szerelése, javítása”. Jelenleg ez a vállalkozó csak összeszerelési munkálatokat végez műhely/telephely hiánya miatt. Most tehát a lapszabászatról és a munkalapokról a számlát a megbízó nevére kéri, ő pedig csak az összeszerelési munka díját számlázza ki a megbízó felé.

A jövőben azonban szeretne változtatni az üzleti modellen. Kérdésünk az lenne, hogy számlázhat-e beépített bútorok szerelését (tehát anyagot és munkadíjat is), ha neki költségként ott lenne a vállalkozó nevére szóló bútorlap és lapszabászat számlája. A vállalkozó végzettsége bútorasztalos.

A kérdéses esetben egy vállalkozó jelenleg csak bútor-összeszerelést végez, a bútorlapokat nem ő gyártja, hanem más cégtől rendeli meg a megbízója nevében. Tehát a gyártó cég a bútorlapokról a számlát közvetlenül a megbízó felé állítja ki, a vállalkozó pedig csak a szerelés díját számlázza. A kérdése pedig arra irányult, hogy továbbra is kiszámlázhatja-e bútorszerelésként az ügyletet, ha már nemcsak szerelési szolgáltatást nyújtana, hanem az anyagot is ő adná hozzá.

A kérdéses esetben értelmezésünk szerint tehát a vállalkozó már a komplett bútort értékesítené összeszereléssel, tehát nem szerelési szolgáltatást nyújtana, hanem terméket értékesít, és a termékértékesítés járulékos szolgáltatásaként nyújtana szerelési szolgáltatást is.

Amennyiben a felek közötti szerződés szállítási tartalmú (a szekrények gyártására, leszállítására irányul), tehát a felek akarata a termék tulajdonjogának átadása, ezért az ügylet elsődlegesen termékértékesítés, míg a szerelés csak a termékértékesítés megvalósulását segíti elő, akkor a szerelési szolgáltatás ellenértéke mint járulékos költség – az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.). 70. § (1) bekezdés b) pontja értelmében – a termékértékesítés adóalapjába tartozik, és a termékértékesítés adójogi sorsában osztozik.

Ha tehát a felek szerződéses akarata a termék tulajdonjogának átadására, a szekrény (mint birtokba vehető dolog) létrehozására és a megrendelő rendelkezésére bocsátására irányul, akkor az ügylet termékértékesítésként ítélendő meg, a számlát is termékértékesítésként kell kiállítani róla, nem szerelési szolgáltatásként. A vállalkozó végzettségének ebből a szempontból nincs jelentősége, ahogy annak sincs, hogy nem rendelkezik saját műhellyel (2020. december 22.)

Hivatkozott jogszabályhelyek:

– Áfa tv. 70. § (1) bekezdés b) pont

---