Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sok értelmezési problémát vet föl azon teljesítések áfarendszerbeli megítélése, amelyekkel kapcsolatban bírósági döntés születik: ilyen lehet többek között a bírósági szakértők díjazása is. Az Áfa-kalauz cikkéből az is kiderül, mit nem lehet elvárni a bíróságoktól: például az ügyletek teljesítési idejének megállapítását.
1. Az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének értelmezése
Az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy bírósági vagy más hatósági eljárás keretében bíróságnak vagy más hatóságnak nyújtott szolgáltatás esetében, ha az ennek fejében járó ellenértéket a bíróság vagy más hatóság határozattal (végzéssel) állapítja meg, teljesítésnek az ellenértéket megállapító jogerős határozatnak (végzésnek) a szolgáltatás nyújtójával történő közlése tekintendő.
A fenti rendelkezés egyértelműen és kizárólag arról az esetről szól, amikor olyan teljesítésről beszélünk, amelynek
A két feltételnek együttesen kell fennállnia. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben egy szolgáltatás megrendelője ugyan maga a bíróság, de az ellenérték megállapítása nem bírósági határozattal történik, vagy az ellenértéket ugyan bírósági határozat állapítja meg, de a szolgáltatás megrendelője nem maga a bíróság, az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének szabálya nem alkalmazandó. Ez utóbbi esetekben az érintett szolgáltatás áfarendszerbeli teljesítési időpontjának meghatározására az Áfa tv. egyéb szabályait, leggyakrabban az Áfa tv. 55. § (1) bekezdését, vagy 58. §-át kell alkalmaznunk.
Abban az esetben azonban, ha a szolgáltatásra mindkét fent felsorolt feltétel teljesül, akkor a szolgáltatás teljesítési időpontja – függetlenül a polgári jogi szabályoktól – az áfa szempontjából (azaz kizárólag adózási szempontból) az ellenértéket megállapító határozatnak a teljesítésre kötelezett adóalannyal való közlése lesz.
A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 177. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Látható a Pp. idézett megfogalmazásából, hogy a szakértő kirendelése azért történik, mert a bíróság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel az érintett ügyben, ezért szüksége van egy olyan specialistára, aki a vonatkozó szakkérdés eldöntésében a bíróság részére – azaz azért, hogy a bíróság megfelelő ítéletet hozhasson – segítséget nyújt. Egyértelmű tehát, hogy – bár a jogvita a peres felek között zajlik, és a szakértő a jogvita eldöntéséhez nyújt segítséget, de – a bíróság az, akinek a feladata a jogvita eldöntése, így szakértő kirendelése esetén a szakértő közvetlenül a bíróságnak „dolgozik”, nem pedig a peres feleknek (ti. a bíróságnak nyújt segítséget a megfelelő döntéshozatal érdekében).
| Számvitel nagy kézikönyve csomag |
|---|
|
A csomagban lévő kiadványok: 1. A számvitel nagy kézikönyve 2014 Most három kiadványt kap egy áráért! Bővebb információ és megrendelés itt! |
A fentiektől eltérő az az eset, amikor valamelyik peres fél saját döntése alapján, saját költségére szakértőt kér föl szakvélemény elkészítésére. Ez esetben a teljesítés már nem a bíróság és a szakértő, hanem az érintett peres fél és a szakértő között zajlik, így ez utóbbi esetre már nem alkalmazható az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése, hanem ilyenkor (jellemzően) az Áfa tv. 55. § (1) bekezdésének alkalmazására kerül sor, azaz a szakértői szolgáltatás teljesítési időpontja az ügylet tényállásszerű megvalósulása, tehát a szakvélemény rendelkezésre bocsátásának az időpontja lesz. Ez utóbbi esetben a szakértői számlán megrendelőként az a peres fél szerepel, aki úgymond saját szakállára megbízta az illető szakértőt. (Ilyen esetekben azonban a szakértő véleményét a bíróság nem köteles figyelembe venni; az alapesetben egyéb bizonyítási eszköznek, például okiratnak minősülhet).
Sokszor kérdésként merül föl, hogy a bíróság a Pp. 187. §-a alapján hozott, a szakértői díjat megállapító végzésében nettó vagy bruttó (azaz áfa nélküli vagy áfával növelt) összeget köteles megállapítani. Erre tételes jogi szabály nincsen, azonban az elmondható, hogy a szakértőt a bírósági végzésben szereplő pontos összeg illeti meg. Tehát, ha a bíróság a szakértői díjról például 100 000 Ft + áfaösszegben határozott, akkor a szakértői díj 100 000 Ft összeg + a szakértő áfastátuszának megfelelő áfaösszeg lesz. Tehát, ha a szakértő áfás, akkor ez esetben 100 000 Ft + 27 000 Ft áfaösszeg (azaz összesen: 127 000 Ft) illeti meg, de ha alanyi mentes, akkor 100 000 Ft + 0 Ft áfaösszeg (azaz összesen 100 000 Ft) jár neki.
Amennyiben azonban a bírósági végzés 127 000 Ft összegről szól, az áfa külön említése nélkül, akkor a szakértőt 127 000 Ft illeti meg, ami azt is jelenti, hogy amennyiben a szakértő normál áfa jogállású, akkor ő 100 000 Ft + 27 000 Ft áfáról állít ki számlát, ha viszont alanyi adómentes, akkor 127 000 Ft adómentes összeget kell számláznia.
Gyakran okoz problémát az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének alkalmazása során, amikor a szakértő áfastátusza a díjigény benyújtását követően, a szakértői díjról szóló végzésnek a szakértővel történő közlésére megváltozik. Ilyen esetben a szakértőnek kell jeleznie a bíróság felé áfastátuszának a megváltozását, és ennek megfelelően kell a bíróságnak a szakértői díjigényről szóló végzést meghoznia.
Például, ha a szakértő a díjigényét tartalmazó díjjegyzék bírósághoz történő benyújtásakor még alanyi adómentes, akkor értelemszerűen a díjjegyzéket is erre tekintettel készíti el, azaz például XY szakértő december 1-jén előadott szakvéleményével összefüggésben 100 000 Ft adómentes szakértői díj megállapítását kéri a bíróságtól. Előfordulhat azonban, hogy XY szakértő január 1-jével már nem alanyi adómentes, viszont a december 1-jén előadott, 100 000 Ft-ot érő szakvéleményéről szóló, díjmegállapító végzést vele csak január 5-én közlik. Az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése alapján XY szakértő által nyújtott szolgáltatás teljesítési időpontja azonban nem december 1-je, hanem a díjmegállapító végzés közlésének napja, azaz január 5-e lesz, így a jelen példában a szakértő áfát is tartalmazó számlát köteles a bíróság felé kibocsátani. Mivel azonban a bíróság a végzésben – a szakértő által beadott díjjegyzéknek megfelelően – 100 000 Ft kifizetését rendeli, ezért a szakértőnek vagy kezdeményeznie kell a bíróságnál, hogy a megváltozott áfastátuszra tekintettel a szakértői díjat elrendelő végzést a bíróság módosítsa, vagy amennyiben erre a bíróság nem hajlandó, akkor a szakértőnek a 100 000 Ft-ot áfás összegként kell kezelnie, és a számlát 78 740 Ft adóalap + 21 260 Ft áfaösszegről kell kiállítania a bíróság felé.
2. Vitás teljesítések kapcsán született bírósági határozatok áfarendszerbeli megítélése
A cikk 1. pontjában ismertetett, az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének a szabálya semmilyen relevanciával nem bír azon esetek megítélésekor, amikor két áfaalany között normál, szerződésen vagy jogszabályon alapuló teljesítés történik, amellyel kapcsolatban a felek között jogvita alakul ki, és ezért bírósághoz fordulnak. Mint ahogyan a cikk 1. pontjában láthattuk, az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése, azaz a bírósági határozat közlésének teljesítési időpontként történő kezelése kizárólag akkor jöhet szóba, ha a szolgáltatás megrendelője a bíróság, és ezzel együtt a szolgáltatás ellenértékét is bírósági határozat állapítja meg.
Azokban az esetekben, amikor két gazdasági szereplő között teljesítés történik, majd a teljesítéssel, illetve a teljesítés ellenértékével összefüggésben vita lesz a felek között, amelynek eldöntése érdekében bírósághoz fordulnak, akkor az érintett vitás teljesítés időpontja az általános szabályok szerint (azaz az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése vagy az Áfa tv. 58. §-a szerint) alakul. Az alábbiakban az olyan, bíróság elé vitt teljesítéseket vizsgáljuk meg részletesen, amelyek az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése alá tartoznak, azaz amelyek áfarendszerbeli teljesítése a tényállásszerű megvalósulásban ragadható meg.
A legtöbb félreértés az ilyen esetekben az, hogy amikor a felek bírósághoz fordulnak a teljesítés megállapítása vagy az ellenérték meghatározása érdekében, akkor az ügylet teljesítési időpontját a bírósági határozat jogerőre emelkedéséhez kötik, mondván, hogy az ügylet tényállásszerű megvalósulása csak ez a nap lehet, hiszen a bírósági döntés az, amely a teljesítést vagy az ellenérték nagyságát megállapítja. Ez az álláspont azonban nem helyes. A vitás teljesítés tényállásszerű megvalósulása ugyanis az a nap, amikor ez a vitás teljesítés fizikailag teljesült, így az általános forgalmi adó szempontjából is ezen „fizikai” teljesítési napot kell irányadónak tekinteni. (Kivétel természetesen ezalól az az eset, amikor a bíróság éppen azt mondja ki, hogy a felek között nem is volt teljesítés; értelemszerűen ez esetben az általános forgalmi adó szempontjából sem beszélhetünk eredetileg történt tényállásszerű megvalósulásról.)
dr. Farkas Alexandra az Áfa-kalauz 2014/5. számában megjelent cikkében gazdagon illusztrálja példákkal a fenti eseteket. Az Áfa-kalauy 2014/5. száma a Wolters Kluwer webáruházában megvásárolható.
| Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés |
|---|
|
Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét. |
