Áfás ügyek a bíróság előtt


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Sok értelmezési problémát vet föl azon teljesítések áfarendszerbeli megítélése, amelyekkel kapcsolatban bírósági döntés születik: ilyen lehet többek között a bírósági szakértők díjazása is. Az Áfa-kalauz cikkéből az is kiderül, mit nem lehet elvárni a bíróságoktól: például az ügyletek teljesítési idejének megállapítását.


1. Az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének értelmezése

Az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy bírósági vagy más hatósági eljárás keretében bíróságnak vagy más hatóságnak nyújtott szolgáltatás esetében, ha az ennek fejében járó ellenértéket a bíróság vagy más hatóság határozattal (végzéssel) állapítja meg, teljesítésnek az ellenértéket megállapító jogerős határozatnak (végzésnek) a szolgáltatás nyújtójával történő közlése tekintendő.

A fenti rendelkezés egyértelműen és kizárólag arról az esetről szól, amikor olyan teljesítésről beszélünk, amelynek

  • megrendelője maga a bíróság (vagy más hatóság), és
  • ellenértékét bírósági (vagy más hatósági) határozat állapítja meg.

A két feltételnek együttesen kell fennállnia. Ez pedig azt jelenti, hogy amennyiben egy szolgáltatás megrendelője ugyan maga a bíróság, de az ellenérték megállapítása nem bírósági határozattal történik, vagy az ellenértéket ugyan bírósági határozat állapítja meg, de a szolgáltatás megrendelője nem maga a bíróság, az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének szabálya nem alkalmazandó. Ez utóbbi esetekben az érintett szolgáltatás áfarendszerbeli teljesítési időpontjának meghatározására az Áfa tv. egyéb szabályait, leggyakrabban az Áfa tv. 55. § (1) bekezdését, vagy 58. §-át kell alkalmaznunk.

Abban az esetben azonban, ha a szolgáltatásra mindkét fent felsorolt feltétel teljesül, akkor a szolgáltatás teljesítési időpontja – függetlenül a polgári jogi szabályoktól – az áfa szempontjából (azaz kizárólag adózási szempontból) az ellenértéket megállapító határozatnak a teljesítésre kötelezett adóalannyal való közlése lesz.

A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 177. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Látható a Pp. idézett megfogalmazásából, hogy a szakértő kirendelése azért történik, mert a bíróság nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel az érintett ügyben, ezért szüksége van egy olyan specialistára, aki a vonatkozó szakkérdés eldöntésében a bíróság részére – azaz azért, hogy a bíróság megfelelő ítéletet hozhasson – segítséget nyújt. Egyértelmű tehát, hogy – bár a jogvita a peres felek között zajlik, és a szakértő a jogvita eldöntéséhez nyújt segítséget, de – a bíróság az, akinek a feladata a jogvita eldöntése, így szakértő kirendelése esetén a szakértő közvetlenül a bíróságnak „dolgozik”, nem pedig a peres feleknek (ti. a bíróságnak nyújt segítséget a megfelelő döntéshozatal érdekében).

Számvitel nagy kézikönyve csomag

A csomagban lévő kiadványok:

1. A számvitel nagy kézikönyve 2014
2. Kiskönyv az új Polgári Törvénykönyvről gazdasági szakembereknek
3. Adó határidőnapló

Most három kiadványt kap egy áráért! Bővebb információ és megrendelés itt!

A fentiektől eltérő az az eset, amikor valamelyik peres fél saját döntése alapján, saját költségére szakértőt kér föl szakvélemény elkészítésére. Ez esetben a teljesítés már nem a bíróság és a szakértő, hanem az érintett peres fél és a szakértő között zajlik, így ez utóbbi esetre már nem alkalmazható az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése, hanem ilyenkor (jellemzően) az Áfa tv. 55. § (1) bekezdésének alkalmazására kerül sor, azaz a szakértői szolgáltatás teljesítési időpontja az ügylet tényállásszerű megvalósulása, tehát a szakvélemény rendelkezésre bocsátásának az időpontja lesz. Ez utóbbi esetben a szakértői számlán megrendelőként az a peres fél szerepel, aki úgymond saját szakállára megbízta az illető szakértőt. (Ilyen esetekben azonban a szakértő véleményét a bíróság nem köteles figyelembe venni; az alapesetben egyéb bizonyítási eszköznek, például okiratnak minősülhet).

Sokszor kérdésként merül föl, hogy a bíróság a Pp. 187. §-a alapján hozott, a szakértői díjat megállapító végzésében nettó vagy bruttó (azaz áfa nélküli vagy áfával növelt) összeget köteles megállapítani. Erre tételes jogi szabály nincsen, azonban az elmondható, hogy a szakértőt a bírósági végzésben szereplő pontos összeg illeti meg. Tehát, ha a bíróság a szakértői díjról például 100 000 Ft + áfaösszegben határozott, akkor a szakértői díj 100 000 Ft összeg + a szakértő áfastátuszának megfelelő áfaösszeg lesz. Tehát, ha a szakértő áfás, akkor ez esetben 100 000 Ft + 27 000 Ft áfaösszeg (azaz összesen: 127 000 Ft) illeti meg, de ha alanyi mentes, akkor 100 000 Ft + 0 Ft áfaösszeg (azaz összesen 100 000 Ft) jár neki.

Amennyiben azonban a bírósági végzés 127 000 Ft összegről szól, az áfa külön említése nélkül, akkor a szakértőt 127 000 Ft illeti meg, ami azt is jelenti, hogy amennyiben a szakértő normál áfa jogállású, akkor ő 100 000 Ft + 27 000 Ft áfáról állít ki számlát, ha viszont alanyi adómentes, akkor 127 000 Ft adómentes összeget kell számláznia.

Gyakran okoz problémát az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének alkalmazása során, amikor a szakértő áfastátusza a díjigény benyújtását követően, a szakértői díjról szóló végzésnek a szakértővel történő közlésére megváltozik. Ilyen esetben a szakértőnek kell jeleznie a bíróság felé áfastátuszának a megváltozását, és ennek megfelelően kell a bíróságnak a szakértői díjigényről szóló végzést meghoznia.

Például, ha a szakértő a díjigényét tartalmazó díjjegyzék bírósághoz történő benyújtásakor még alanyi adómentes, akkor értelemszerűen a díjjegyzéket is erre tekintettel készíti el, azaz például XY szakértő december 1-jén előadott szakvéleményével összefüggésben 100 000 Ft adómentes szakértői díj megállapítását kéri a bíróságtól. Előfordulhat azonban, hogy XY szakértő január 1-jével már nem alanyi adómentes, viszont a december 1-jén előadott, 100 000 Ft-ot érő szakvéleményéről szóló, díjmegállapító végzést vele csak január 5-én közlik. Az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése alapján XY szakértő által nyújtott szolgáltatás teljesítési időpontja azonban nem december 1-je, hanem a díjmegállapító végzés közlésének napja, azaz január 5-e lesz, így a jelen példában a szakértő áfát is tartalmazó számlát köteles a bíróság felé kibocsátani. Mivel azonban a bíróság a végzésben – a szakértő által beadott díjjegyzéknek megfelelően – 100 000 Ft kifizetését rendeli, ezért a szakértőnek vagy kezdeményeznie kell a bíróságnál, hogy a megváltozott áfastátuszra tekintettel a szakértői díjat elrendelő végzést a bíróság módosítsa, vagy amennyiben erre a bíróság nem hajlandó, akkor a szakértőnek a 100 000 Ft-ot áfás összegként kell kezelnie, és a számlát 78 740 Ft adóalap + 21 260 Ft áfaösszegről kell kiállítania a bíróság felé.

2. Vitás teljesítések kapcsán született bírósági határozatok áfarendszerbeli megítélése

A cikk 1. pontjában ismertetett, az Áfa tv. 57. § (2) bekezdésének a szabálya semmilyen relevanciával nem bír azon esetek megítélésekor, amikor két áfaalany között normál, szerződésen vagy jogszabályon alapuló teljesítés történik, amellyel kapcsolatban a felek között jogvita alakul ki, és ezért bírósághoz fordulnak. Mint ahogyan a cikk 1. pontjában láthattuk, az Áfa tv. 57. § (2) bekezdése, azaz a bírósági határozat közlésének teljesítési időpontként történő kezelése kizárólag akkor jöhet szóba, ha a szolgáltatás megrendelője a bíróság, és ezzel együtt a szolgáltatás ellenértékét is bírósági határozat állapítja meg.

Azokban az esetekben, amikor két gazdasági szereplő között teljesítés történik, majd a teljesítéssel, illetve a teljesítés ellenértékével összefüggésben vita lesz a felek között, amelynek eldöntése érdekében bírósághoz fordulnak, akkor az érintett vitás teljesítés időpontja az általános szabályok szerint (azaz az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése vagy az Áfa tv. 58. §-a szerint) alakul. Az alábbiakban az olyan, bíróság elé vitt teljesítéseket vizsgáljuk meg részletesen, amelyek az Áfa tv. 55. § (1) bekezdése alá tartoznak, azaz amelyek áfarendszerbeli teljesítése a tényállásszerű megvalósulásban ragadható meg.

A legtöbb félreértés az ilyen esetekben az, hogy amikor a felek bírósághoz fordulnak a teljesítés megállapítása vagy az ellenérték meghatározása érdekében, akkor az ügylet teljesítési időpontját a bírósági határozat jogerőre emelkedéséhez kötik, mondván, hogy az ügylet tényállásszerű megvalósulása csak ez a nap lehet, hiszen a bírósági döntés az, amely a teljesítést vagy az ellenérték nagyságát megállapítja. Ez az álláspont azonban nem helyes. A vitás teljesítés tényállásszerű megvalósulása ugyanis az a nap, amikor ez a vitás teljesítés fizikailag teljesült, így az általános forgalmi adó szempontjából is ezen „fizikai” teljesítési napot kell irányadónak tekinteni. (Kivétel természetesen ezalól az az eset, amikor a bíróság éppen azt mondja ki, hogy a felek között nem is volt teljesítés; értelemszerűen ez esetben az általános forgalmi adó szempontjából sem beszélhetünk eredetileg történt tényállásszerű megvalósulásról.)

dr. Farkas Alexandra az Áfa-kalauz 2014/5. számában megjelent cikkében gazdagon illusztrálja példákkal a fenti eseteket. Az Áfa-kalauy 2014/5. száma a Wolters Kluwer webáruházában megvásárolható.

Kiskönyvtár az áfáról 3. rész: Áfalevonás és áfa-visszaigénylés

Gyakorlati példákon keresztül bemutatjuk az adólevonási jog természetét, szabályait, az adólevonás általános és különös feltételeit, kitérve a speciális termék- és szolgáltatáskörökre. Ismertetjük az adólevonás tárgyi feltételeit, valamint az áfa-visszaigénylés jelenleg hatályos rendszerét.

Rendelje meg most! Ára mindössze 2990 Ft+ 5% áfa

 



Kapcsolódó cikkek

2022. július 1.

800 éves az Aranybulla – Püspökök, várispánok (7. rész)

II. András király nem egységes szabályozásként adta ki az Aranybullát, az gyakran csak kiegészítette egyéb intézkedéseit, döntéseit. Ez azt is jelenti, hogy nem kis jelentősége van annak is, hogy mit nem tartalmazott a kiváltságlevél. Ez nem kis mértékben jelenti a végrehajtott adóreformot is. Az adóintézkedések egy része csak utalásszerűen tartalmaz hátrányos intézkedéseket az egyház és a várispánok kárára.

2022. június 30.

Nem titkolózhatnak sokáig a multik az adóparadicsomokról

Az EU végül kihirdette azon irányelvet, amely alapján a 750 millió eurónál nagyobb éves árbevétellel rendelkező multinacionális cégcsoportok számára adatszolgáltatást írnak elő – derül ki a Niveus közleményéből.