Az adóváltozás miatt tovább zuhannak az egészségügyi bérek

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem enyhül a budapesti kórházak jelentős munkaerőhiánya, mivel az állam nem finanszírozza a nővérképzést Az egyik legrosszabb személyes befektetés, ha valaki ápolónőnek áll. Ennek is nagy szerepe van abban, hogy Budapesten 1200-1400 szakdolgozó hiányzik a betegágyak mellől.

Hiába keresnek a fővárosi kórházak garmadával ápolónőt, műtőst, beteghordót, a munkára nincs, vagy alig akad jelentkező. Műtét el sem kezdhető, ha nincs ott betegenként legalább egy műtősnő, altatóorvos, altatóasszisztens, műtősfiú – sorolja a főbb szakmákat Gerő Gábor, a fővárosi Jahn Ferenc kórház főigazgatója. De mint mondja: ennyi ember még mindig kevés, mert a betegnek a beavatkozás után szüksége van intenzíves ápolóra. Ott pedig végképp szűk a keresztmetszett: aki erre adja a fejét, annak a napi, kemény és komoly felelősséggel járó munkája mellett élethosszig tartó tanulást is be kell vállalnia. Mindezt a hálapénz reménye nélkül, viszont maga finanszírozhatja a képzését is. Az intézmények ugyanis már egyre kevésbé képesek átvállalni a tanulás költségeit.

Betegágy mellé szóló munkára államilag támogatott képzés az egészségügyben már rég nincs – állítja Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke. Ha valaki a munkanélküliség elől menekülne az egészségügybe, annak sincs egyszerű dolga. A legalapvetőbb szakmai képzésért is előbb millión felüli összeget kellene befektetnie, hogy aztán pályakezdőként havonta, bruttó 80-90 ezer forintért alkalmazza valamelyik kórház. A képzésre költött összeg jó, ha tíz év alatt megtérül. Balogh Zoltán szerint az utóbbi években egyharmadára csökkent a szakképzésben részt vevők száma, a képzőhelyek pedig jórészt megszűntek. Miközben évről évre csökken azok száma, akik munka mellett tanulnak ápolónak, a tanfolyamokon alig több mint ezren végeznek, noha a betegágyak mellett a sokszorosukra volna szükség.

Gerő Gábor főigazgató szerint, ugyan elég nagy a baj, de a kórházak szakdolgozóhiányát orvosolhatná a rugalmas munkaidő bátrabb alkalmazása és némi szervezés. Mint mondja: ha a beteg ágynak esett, nagyon is ki kell szolgálni, meg kell mérni a lázát, de a feladat, a megterhelés nem egyenletes az egyes műszakok alatt, a nap 24 órájában sok a holtidő. Tapasztalatai szerint némi szervezettséggel, jobb időbeosztással, akár kevesebb szervezett állással is működtethetők lennének az intézmények, a koncentrált munkára kényszerülőket a meglévő bértömegből viszont jobban megfizethetnék.

A hazai szabályok szerint betegágyanként három nővért kell alkalmazniuk a kórházaknak, míg Nyugat-Eeurópában kettő, kettő és fél nővér is elegendő. Az ápolási feladatok zöme hajnalban és kora délelőtt történik, akkor kellene több ember, délutánra, éjszakára az osztályok többségén felesleges teljes műszakkal üzemelni.

Arra a kérdésre, hogy ő vajonmiért nem alkalmazza elméletét saját kórházában, az a válasza: abban elszánt, hogy bevezeti a rugalmas munkaidőt, ám az átszervezéssel csak lassan szabad haladni. Budapesti főigazgatótársa, aki nála bátrabban lépett, csaknem belebukott a feladatba. Az egészségügyben a változásokkal szemben a dolgozók nagyon is gyanakvók.

A Magyar Ápolási Igazgatók felmérése szerint a szakdolgozók 2002 óta nem kaptak béremelést, fi zetésük reálértéke folyamatosan csökkent, miközben megszüntek azok a juttatások, amelyek pályán tartották az ápolókat. A jövő évre elfogadott adószabályok pedig kifejezetten hátrányosan érintik ezt a szektort. Béremelés nélkül ugyanis legalább 300 ezer forintos bruttó jövedelem kellene ahhoz, hogy a 16 százalékos egykulcsos jövedelemadó bevezetésével ne vigyenek kevesebb pénzt haza.

Forrás: Nol.hu

---