Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Sorozatunk utolsó két részében példákkal illusztráljuk az előző részekben megismert uniós szabályozást.
Ha egy nem uniós szolgáltató az uniós fogyasztók részére nyújtott szolgáltatások mellett termékek Közösségen belüli távértékesítését is végzi, akkor két különböző szabályozás szerint kell működnie és regisztrálnia, nevezetesen, a szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan a nem uniós szabályozás szerint, és a termékek Közösségen belüli távértékesítésére vonatkozóan az uniós szabályozás szerint. A nem uniós értékesítő/szolgáltató nem vallhat be termékértékesítést a nem uniós szabályozás keretében, mivel a nem uniós szabályozás csak a szolgáltatásnyújtásra terjed ki. Nem adhat bevallást továbbá a szolgáltatásairól az uniós szabályozás szerint, mivel nem telepedett le a Közösségben.
Nézzünk erre egy példát. Vegyünk egy Svájcban letelepedett szolgáltatót, aki ausztriai ügyfeleknek nyújt szolgáltatásokat. Értékesít továbbá olyan termékeket, amelyeket Franciaországból adtak fel spanyolországi vevőknek. A szolgáltató az egyablakos ügyintézési rendszert kívánja igénybe venni az értékesítéseke/szolgáltatásokra vonatkozó áfa bevallására és megfizetésére. Milyen szabályozások szerint kell tevékenykednie?
A szállító nem telepedett le az Unióban. Ez azt jelenti, hogy az ausztriai fogyasztóknak nyújtott szolgáltatások esetében a nem uniós szabályozást kell alkalmaznia (az azonosítót kiadó tagállam szabad megválasztása). A Közösségen belüli távértékesítés esetében (amikor a termékeket Franciaországból adják fel spanyolországi vevőknek) az uniós szabályozást kell alkalmaznia. Az unióban nem letelepedett adóalany esetében az azonosítót kiadó tagállam a termékek feladásának helye szerinti tagállam, azaz Franciaország. Amennyiben az adóalany egynél több tagállamból ad fel vagy szállít termékeket, úgy meg kell jelölnie, hogy e tagállamok közül melyik legyen az azonosítót kiadó tagállam.
Ezt követően pedig olyan kérdések/válaszok jöjjenek, amelyek az adóalanyokban merültek fel a változások kapcsán. Vegyünk például egy kizárólag Lengyelországban letelepedett vállalkozást, aki csak németországi, csehországi és svédországi vevők részére végez termék-távértékesítést. A vevőknek történő, határokon átnyúló értékesítései összértéke meghaladja a 10 000 EUR-t, de tagállamonként külön-külön nem haladja meg a 35 000 EUR-t. Milyen változások érték ezt az adóalanyt.
2021. július 1-jétől a termékek távértékesítésére vonatkozó küszöbérték évi 10 000 EUR, amely magában foglalja a valamennyi uniós tagállamban lévő vevők számára történő távértékesítést. Az egyes tagállamokra vonatkozó előző évi 35 000 EUR (illetve néhány tagállam esetében 100 000 EUR) távértékesítési küszöbérték megszűnik. Mivel a 10 000 EUR küszöbértéket túllépi, a termékek távértékesítésének teljesítési helye abban az országban található, ahová a termékeket feladják. A Németországba, Csehországba és Svédországba feladott termékek távértékesítése után fizetendő áfa bevallásának két lehetősége van: (1) e tagállamok mindegyikében regisztrál, és bevallja, illetve megfizeti az esedékes áfa-t az adott tagállam (jelen esetben Németország, Csehország és Svédország) nemzeti áfa-bevallási rendje szerint; vagy (2) regisztrál az uniós szabályozásba (Lengyelországban). Ez egy egyszerű online regisztráció a lengyelországi (ahol az adóalany székhelye található) áfa egyablakos ügyintézési portálon, amelyre a termékek határokon átnyúló távértékesítése és a más uniós tagállamokbeli vevőknek nyújtott valamennyi szolgáltatása esetén szükség van. A regisztrációt követően a lengyel egyablakos ügyintézési portálon keresztül bevallhatja és megfizetheti a Németországban, Csehországban és Svédországban fizetendő áfát.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
