Távirányítóval manipulálták a tachográfot
A NAV pénzügyőrei néhány óra alatt két olyan teherautót is ellenőriztek, amelyekben a sofőrök távirányítóval manipulálták a menetíró készülékek adatait.
Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2010-től a tételes egészségügyi hozzájárulás megszűnik ugyan, a százalékos egészségügyi hozzájárulás viszont szélesebb körben fogja terhelni a vállalkozásokat, mértéke pedig jelentősen emelkedik, egységesen 27 százalék lesz. Kovácsné Álmosdy Judit cikke az Adóparadicsom Magazin 2009/12. számában jelent meg.
Az ún. tételes egészségügyi hozzájárulást – a fix összegű 1950 forintot – a kifizetők, munkáltatók, foglalkoztatók már hosszú évek óta, konkrétan 1999 óta fizetik az 1998. évi LXVI. törvényben előírt szabályok szerint. Havi 3600 forinttal indultunk, azután emelkedett az összeg, végül 2005. november 1-től csökkent 1950 forintra. A tételes eho a foglalkoztató költsége volt. 2010. január 1-től ez a fizetési kötelezettség megszűnik.
Valójában az egészségügyi hozzájárulás 2010-től kizárólag százalékos fizetési kötelezettség lesz. A kifizető, – kifizető hiányában, vagy ha a kifizető az adóelőleg alapját képező jövedelem után adót (adóelőleget) nem köteles megállapítani – a jövedelmet szerző magánszemély 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a törvényben meghatározott jövedelemfajták után. Melyek ezek a jövedelmek?
A személyi jövedelemadóról szóló törvényben szereplő megfogalmazásokat használva gyűjti csoportba a törvény az eho-alapot képező jövedelemfajtákat, amelyek után 27% egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Alapelvnek tekinthető az a megállapítás, hogy ha valamely jövedelem társadalombiztosítási járulékköteles, akkor nem terheli egészségügyi hozzájárulás. Ugyanez fordítva is igaz, ha nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, akkor egészségügyi hozzájárulást viszont kell. A törvényalkotók indoklása szerint ezért hozták azonos szintre az eho-t a társadalombiztosítási járulékkal.
Főszabályként (azért használjuk ezt a kifejezést, mert mindig lehetnek kivételek) egészségügyi hozzájárulást kell fizetni
után.
Mentes a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetése alól az a jövedelem, természetbeni juttatás, adóköteles béren kívüli juttatás és járulék alapjául szolgáló azon összeg, amely után a fennálló biztosítási jogviszonyra tekintettel járulékfizetési kötelezettség – ideértve az egészségügyi szolgáltatási járulékot is – keletkezik, valamint az a jövedelem, amely után az adót nem kell megállapítani és/vagy megfizetni.
Mentes továbbá az ingatlan bérbeadásából származó jövedelem, ha a lakásbérleti jogviszony tárgyát képező lakás a bérbeadó állandó lakóhelye, kivéve, ha a bérbeadó a lakást saját vállalkozása vagy vele együtt élő közeli hozzátartozója (élettársa) vállalkozása részére adja bérbe.
Leegyszerűsítve a következőről van szó. Lényegében egy komplett rendszert találtak ki az egyéni és a társas vállalkozók részére annak érdekében, hogy sehogy se tudjanak kibújni a személyes jövedelmük közterhei alól, illetve annak jelentős csökkentésével ne élhessenek.
Mind az egyéni vállalkozótól, mind pedig a személyesen közreműködő társas vállalkozótól elvárják, hogy annyi jövedelmet valljon be a havi járulékbevallásában, mint amennyit a hasonló tevékenységet végző munkaviszonyban foglalkoztatott dolgozók bevallásai mutatnak.
A társadalombiztosításról szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint a társas vállalkozó társadalombiztosítási kötelezettségei a személyes közreműködésére tekintettel kifizetett járulékalapot képező jövedelme alapján fizetendők, de havi átlagban legalább a társas vállalkozó tevékenységére jellemző kereset után kell befizetni.
Ha a személyesen közreműködő tag havi bevallott járulékalapja nem éri el a tevékenységére jellemző keresetet, akkor a tényleges jövedelme lesz a járulékalap. Minimumkövetelmény azonban az, hogy legalább a minimálbér után fizesse meg havonta a járulékokat (lásd 27. §).
Az egyéni vállalkozókra vonatkozó hasonló szabályozást a 29.§-ban találjuk.
Szintén mindkét vállalkozóra igaz, hogy a tevékenységre jellemző kereset nem a vállalkozás tevékenységét jelenti, hanem a magánszemély tag tényleges tevékenységét (például a FEOR szám szerint) a cégben. Például egy festéssel és mázolással foglalkozó betéti társaságban a személyesen közreműködő beltag festőnek a tevékenységére jellemző keresete a FEOR szám szerinti festő keresetéhez viszonyítható.
A személyi jövedelemadóban egy olyan rendszert alakítottak ki a vállalkozók számára, hogy ha a havi jövedelmük nem éri el a piaci keresetet, akkor év végén az osztalékból kell azt – a vállalkozói kivétet, illetve a személyes közreműködési díjat – kiegészíteni, átalakítva annak személyi jövedelemadóját. Ezt hívjuk kiegészítésnek. Ezáltal a havi bevallott jövedelem és a kiegészítés együtt képezi a tevékenységre jellemző keresetet.
A társadalombiztosítás azonban nem tud mit kezdeni a kiegészítéssel, mert azt csak az eltelt évet követően – először 2011-ben – számítjuk ki. Ezért a kiegészítés után nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni.
Ennek ellensúlyozására született az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3.§ (1) bekezdésének „ab” pontjában az a szabály, hogy a tárgyévre bevallott nyugdíjjárulék alapja feletti kereset (ez a kiegészítés!) után a kifizető 27% egészségügyi hozzájárulást fizet. Tehát, ha megkerülted a társadalombiztosítási járulékfizetést, akkor fizess eho-t.
A kiegészítés intézménye a személyi jövedelemadó rendszerében azonban csak akkor működik, ha év végén van nyereség. Az egyéni vállalkozóval nincs probléma, mert ő minden év végén leadózza az összes jövedelmét. Gondoljanak az osztalékalapra!
Tehát az egyéni vállalkozó előtt 2010-től két út van:
A Tbj. 29/A. § (1) bekezdése értelmében, az egyszerűsített vállalkozói adó szabályai szerint adózó egyéni vállalkozó a járulékokat (magánnyugdíj-pénztári tagdíjat) a tevékenységre jellemző kereset után fizeti meg. Az eva adózó egyéni vállalkozó a havi bevallásában a tényleges jövedelmének feltüntetésével bejelentést tehet arról, hogy a járulékot a tényleges jövedelme, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.
A társas vállalkozó viszont megteheti azt, hogy nyereséges ugyan a cég, de úgy döntenek a tulajdonosok, hogy mégsem fizetnek osztalékot, nehogy alkalmazni kelljen a kiegészítés intézményét. Tehát megkerülhetnék a járulékfizetést. Ezt a kiskaput viszont bezárták azzal, hogy az általam látens osztaléknak nevezett – ki nem fizetett, jóvá nem hagyott osztalék – után is kell 27% egészségügyi hozzájárulást fizetni a tevékenységre jellemző kereset mértékéig, a tulajdonrész arányában. Ezzel a kör bezárult. Irreális lenne az adóellenőrzésre történő kiválasztás során, ha ezentúl minden vállalkozás veszteséges lenne.
2010-től új szabály, hogy a társas vállalkozás 27 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet azon összeg után, amelyet a számvitelről szóló törvény szerint a vállalkozás tevékenységében személyesen közreműködő tag részére osztalékként, részesedésként meg lehetett volna állapítani, ki lehetett volna fizetni, de nem tették meg a személyes közreműködési díjkiegészítés elkerülése miatt.
Maximum a pozitív adózott eredménynek a személyesen közreműködő tag részesedésével arányos része után kell megfizetni az eho-t akkor, ha a tag nem fizette meg a járulékokat a tevékenységére jellemző kereset után, de csak a bevallott és a megkíván kereset különbözete képezi a 27%-os egészségügyi hozzájárulás alapját.
Az így megállapított egészségügyi hozzájárulás-alap nem lehet több, mint a Tbj.-ben meghatározott tevékenységre jellemző kereset azon része, amely meghaladja a vállalkozói jogviszonyra tekintettel bevallott nyugdíjjárulék-alap és az eho-törvény 3. § (1) bekezdés ab) alpontjában meghatározott egészségügyi hozzájárulás-alap együttes összegét.
Ez a jogalkotók magyarázata alapján azt jelenti, hogy a kifizetőnek akkor is meg kell fizetnie a 27%-os egészségügyi hozzájárulást a tevékenységre jellemző keresetdifferenciára, ha azért nem hagyott jóvá a gazdasági társaság osztalékot, hogy a személyesen közreműködő tagok járulékalapját ne kelljen abból kiegészíteni (járulékelkerülés). Ez a szabály az evás társaságokra nem vonatkozik.
Figyelem! A társas vállalkozás fogalmát ebben az esetben a személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. §-ának 33. pontjának megfelelően kell értelmezni. Eszerint társas vállalkozás: „a gazdasági társaság, az európai részvénytársaság (ideértve az európai holding részvénytársaságot is), az európai szövetkezet, az egyesülés, a szövetkezet, a lakásszövetkezet, az egyéni cég, az ügyvédi iroda, a végrehajtói iroda, a közjegyzői iroda, a szabadalmi ügyvivői iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP szervezet.”
Megfontolásra érdemes kérdés a bevételi nyilvántartást vezető evásoknál az, hogyan fogják bizonyítani, hogy mennyi a tényleges keresetük, amely járulékalapot képezhet, hiszen csak a bevételeikről vezetnek nyilvántartást.
Ebben az évben már megszoktuk azt, hogy az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó bevételi nyilvántartást vezető adóalanyoknak a költségszámláikat el kell tenniük. Ennek segítségével kalkulációt készíthetnek arra vonatkozóan, hogy mennyi az adott hónapban a pénzforgalmi haszon, és ez milyen kiadásoknak jelenti a fedezetét. Lehet, hogy újra könyvelni fogunk?
Az előzőektől független volt eddig is a magánszemély által fizetendő egészségügyi hozzájárulás egyes jövedelemfajták esetében. Egyéni eho-nak is neveztük, mert a jövedelemből kell levonni. Ezek a következők:
A teljes összeg után 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást fizet a magánszemély mindaddig, amíg a biztosítási jogviszonyában megfizetett természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulék, az ekho szerint megfizetett egészségbiztosítási járulék, az egészségügyi szolgáltatási járulék, valamint a felsorolt jövedelmek után megfizetett 14 százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás együttes összege a tárgyévben el nem éri a négyszázötvenezer forintot (hozzájárulás-fizetési felső határ).
Kovácsné Álmosdy Judit
Forrás: Adóparadicsom Magazin 2009/12. szám
A NAV pénzügyőrei néhány óra alatt két olyan teherautót is ellenőriztek, amelyekben a sofőrök távirányítóval manipulálták a menetíró készülékek adatait.
Amikor egy olyan ország áfa-rendszeréről szólunk, amelynek egyik legfontosabb bevételi forrása az idegenforgalom, akkor mindenféleképpen ki kell térni a külföldieknek járó adó-visszatérítés működésére.
Az utóbbi időben jelentősen megváltoztak az ingatlanokkal kapcsolatos áfaszabályok, melyek ismerete nemcsak az építőipari cégeknek, illetve az ingatlant értékesítőknek, hanem az ilyen számlát befogadóknak is kulcsfontosságú. Az Áfa kalauz legfrissebb számában áttekinti az ingatlanokkal kapcsolatos áfa szabályokat.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!