Az egyesület vállalkozási tevékenysége
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az egyesület vállalkozási tevékenységéből (azaz nem a cél szerinti tevékenységéből) befolyt bevétele társasági adó köteles. Cél szerinti bevételének pedig kizárólag az egyesületi tagok részére értékesített jegyből befolyó bevétel minősül – derül ki egy közelmúltban közzétett adózási kérdésből.
Az APEH egy konkrét ügyben másodfokon eljárva megállapította, hogy a vizsgált horgászegyesület bevételt ért el egyebek mellett napijegy és területi jegy, továbbá busa hal értékesítéséből. Az egyesület ellenben úgy nyilatkozott, hogy vállalkozási tevékenységből származó bevétele nem volt, éppen ezért társasági adóbevallást nem nyújtott be. Az APEH szerint ugyanakkor az adózónak el kellett volna különítenie a cél szerinti, és a vállalkozási tevékenységét, illetve az e tevékenységekből származó bevételeket. Azt a bevételt, amely olyan napijegy vagy területi jegy eladásából származik, amelyet nem az egyesület tagjai felé értékesítettek, vállalkozási tevékenységből származó bevételnek minősítették, mint ahogyan a lehalászott busa értékesítéséből származó bevételt is. A vállalkozási tevékenységből befolyt bevétel pedig társasági adó köteles.
Az adózó az adóhatósági határozatot megtámadta, a bírósághoz fordult. Álláspontja szerint csak cél szerinti tevékenységet végzett, ebből következően társasági adóköteles bevétele nem keletkezett, és könyvvezetésében sem követett el mulasztást. Idézte az egyesület alapszabályában foglaltakat, rámutatva, hogy minden érintett horgász az országos szövetség valamely tagszervezeténél tag, így az adott szervezetnél céltevékenységhez kapcsolódó szolgáltatást kap a tagdíj fejében. Emiatt nem lehet különbséget tenni a saját tag és más egyesületi tag között, mivel mindkettő hobbihorgász és társadalmi szervezet tagjaként hódol a horgászatnak. A horgászegyesület cél szerinti tevékenysége nem minősíthető jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy ezt eredményező tevékenységnek. A tagokat nem lehet aszerint megkülönböztetni, hogy saját egyesület vagy más horgászegyesületnek tagja, mivel az adott horgászegyesület szabályzatának elfogadásával elfogadja a területi és országos egyesület szabályozását is, és az így kialakult szervezeti tagolódás ellenére azonos jogok és kötelezettségek illetik meg. A napijegy, a területi jegy és a tagdíj célja azonos: mindegyik a működési költségeken túl, a horgászegyesület használatában, de állami tulajdonban lévő tavak, folyók rendeltetésszerű használatát biztosítják. Mivel az egyesület kötelezettsége a halállomány biztosítása és védelme, ezért saját költségére halasítania kell, amely költséget jelent, ezért szükséges a tagdíjon felül a tényleges horgászati tevékenységért napi- vagy területi jegyet szedni. Ez nem eredményez jövedelem- vagy haszonszerzést, hanem a hivatkozott költségek fedezetéül szolgál. A fentiekhez hasonlóan a horgászati szempontból értéktelen hal lehalászásából származó bevétel sem tekinthető vállalkozási célúnak, ugyanis az gyakorlatilag az alapszabályban megfogalmazott korszerű halgazdálkodás folytatását és a halállomány védelmét szolgálja. A lehalászott busa ellenértéke nem vállalkozási bevétel, hiszen a kiadott szakhatósági engedély előírja, hogy az értékesítésből befolyt összeget halasításra kell fordítani.
A jogvitát lezáró Legfelsőbb Bíróság szerint az egyesület tagjai számára történt napi- és területi jegy értékesítése minősült cél szerinti tevékenységnek, amelynek bevétele cél szerinti, tehát nem társasági adó köteles bevétel. Az a bevétel pedig, amely nem a tagok számára történt napi- és területi jegy értékesítéséből származik, nem cél szerinti, hanem vállalkozási tevékenységből származott, ezért adóköteles bevétel. A Legfelsőbb Bíróság az egyesületi alapszabály alapján – amely szerint az egyesület a célkitűzései érdekében a kezelésébe kapott vízterületeken korszerű halgazdálkodást folytat, és biztosítja a halállomány védelmét – megállapította azt is, hogy a lehalászott busa értékesítése nem cél szerinti, hanem vállalkozási célú tevékenység. Az adózót a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló, vagy azt eredményező gazdasági tevékenységből (vállalkozási tevékenység) elért jövedelme után pedig társasági adókötelezettség terheli. (AEÉ 2010/1.)
