Az ekhó évközi módosításai
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az egyszerűsített közteherviselésről szóló 2005. évi CXX. törvényben (Ekho-tv.) szabályozott kedvezményes előírásokat alkalmazó személyek körét bővítette a sporttal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2010. évi LXXXIII. törvény. Az Adó szaklap 2010/15. számában foglalkozik a témával
A 2010. évi LXXXIII. törvény ekhóval kapcsolatos módosító rendelkezései 2010. augusztus 18-án léptek hatályba. A módosítás célja a testkultúra, a sporttevékenységek fejlődésének elősegítése, elismerve a sportéletben munkálkodó személyek tevékenységének sajátosságait.
A jogszabályban meghatározott képesítéssel, szakképzettséggel rendelkező edzők, más sportszakemberek és a hivatásos sportolók e tevékenységének ellenértékeként megszerzett bevételére kiterjed az egyszerűsített közteher-viselési hozzájárulásról szóló törvény hatálya.
Ki választhatja az ekhót?
Az ekho választhatósága feltételekhez kötött. Függ a végzett tevékenységtől, és csak meghatározott nagyságú bevételre alkalmazható. Azok a magánszemélyek választhatják az ekho szerinti adózási módot, akik a törvényben tételesen felsorolt foglalkozások besorolására szolgáló FEOR-számokkal jelölt tevékenységükkel szereznek bevételt.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a 7/2010. (IV. 23.) KSH-közlemény szerint 2011. január 1-jétől lép hatályba a Foglalkozások Egységes Osztályozási rendszere (FEOR-08), amely a foglalkozásokat a tevékenységek szakmai jellegének megfelelően tartalmazza, ami eredményezheti az Ekho-tv. módosítását is.
Az EGT-állam állampolgára számára is biztosított az Ekho-tv. alkalmazása, ha nem tartozik a magyar társadalombiztosítási szabályok alá, de másik EGT-államban fennálló biztosítását E101 vagy A1 jelű igazolással igazolja.
A magánszemély részéről lehetőség ennek az adózási módnak a választhatósága, de, ha a magánszemély él ezzel a lehetőséggel, akkor a vele szerződéses kapcsolatban álló munkáltató, kifizető köteles az Ekho-tv. szabályai szerint eljárni.
E kötelezettség alól kivételt jelent, ha a magánszemély a kifizetőtől átvállalja az ekhokötelezettségét, ami magában foglalja annak megállapítását, befizetését és bevallását is, illetve a kifizetőt nem terheli az ekho az EGT-államban biztosított személynek juttatott ekhós bevétellel összefüggésben sem.
Bevételi határ
Az ekho alkalmazása szempontjából meghatározó a bevétel nagysága. Az ekho alapja évi 25 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély általános szabályoknak megfelelő közterhet viselő jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét.
Amennyiben az általános szabályok szerinti jövedelem nem éri el az előzőekben említett összeget, a bevételi összeghatár az évi 25 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az általános szabályok alapulvételével közterhet viselő jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel.
A bevételi határ évi 100 millió forint – 2010-ben 50 millió forint –, ha a magánszemély az adóévben az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója.
Az ekhós adózási mód választása nem kötelezettség, csak lehetőség. A magánszemély a kifizetőnek írásban nyilatkozik arról, hogy a tevékenysége alapján számára kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az Ekho-tv. rendelkezéseinek alkalmazását választja. Ennek a szabálynak az alkalmazása szempontjából fontos feltétel az is, hogy a bevétel kifizetőtől származzon. Ha a bevétel nem kifizetőtől származik, az ekho nem választható, illetve alkalmazható.
Ha a magánszemély munkaviszonyban folytat ekho választására jogosító tevékenységet, az ellenértéket kifizető munkáltató a tevékenység adott havi ellenértékeként kifizetett összegnek a hónap első napján érvényes havi minimálbért meghaladó részére veszi figyelembe a magánszemély ekho választására vonatkozó nyilatkozatát.
A munkaviszonyban álló magánszemély esetében az ellátásokra való jogosultság folyamatossága érdekében lényeges, hogy minden hónapban szerezzenek olyan jövedelmet, mely után a közterhek megfizetése az általános szabályok szerint történik. Ezért csak az előbbi jövedelmet meghaladó bevételre lehetséges az ekho alkalmazása.
Az Ekho-tv. hatályos szabálya alapján a munkáltató csak a minimálbér feletti részre veheti figyelembe a munkavállaló ekho szerinti elszámolására való nyilatkozatát. Általános esetben ezért mindig lesz olyan jövedelemrész, amely után a munkavállaló az összes járulékot megfizeti. Előfordulhat azonban az, hogy a magánszemély igazolja, hogy az adott hónapban legalább a havi minimálbérnek megfelelő olyan jövedelmet szerzett, amely után a közteherviselési kötelezettség teljesítése az általános szabályok szerint történik, de a Tbj. 31. § (3) bekezdésének előírása miatt az illető egyik jogviszonyában sem kötelezett pénzbeli egészségbiztosítási járulék fizetésére.
Az ekho alapja, mértéke, közterhek
Az ekho alapja a FEOR-számmal azonosított foglalkozásokból származó bevétel csökkentve – ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett – az általános forgalmi adóval.
A magánszemély az ekhoalap összegéből fő szabály szerint 15 százalék ekhót fizet.
Az ekho mértéke 11,1 százalék, ha a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, vagy az adóévben – minden más járulékalapot képező jövedelmét, valamint minden olyan ekhoalapot képező bevételét, amely után 15 százalék mértékű ekhót fizetett figyelembe véve – a nyugdíjjárulékot (magán-nyugdíjpénztári tagdíjat) a Tbj. előírása szerint a járulékfizetés felső határáig megfizette.
A kifizető az ekhoalap összege után 20 százalék ekhót fizet.
A jogszerűen ekhoalapként figyelembe vett bevétel után megfizetett közteherrel teljesülnek a Tbj.-ben meghatározott, a foglalkoztatót terhelő társadalombiztosítási járulék, a Tbj.-ben meghatározott, a biztosítottat terhelő nyugdíjjárulék (magán-nyugdíjpénztári tagdíj), befizetési, illetve levonási, továbbá a kifizetőt és a magánszemélyt terhelő személyi jövedelemadózási kötelezettségek.
Az Adó szaklap 2010Í/15. számában Matlné Kisari Erika cikke nemcsak a módosításokról ejt szót, hanem átfogó módon ismerteti az egyszerűsített közteherviselésre vonatkozó részletszabályokat.
Forrás: Adó szaklap 2010/15. szám
