Az elektronikus piacterekre vonatkozó szabályok (2. rész)

Egyre jobban digitalizálódó világunkban a termékek áramlásának jelentős része elektronikus piacterek közreműködésével történik. Ennek is köszönhető, hogy amikor az uniós döntéshozók az e-kereskedelem szabályozását megváltoztatták, akkor ebben az elektronikus piactereknek megújult szerepet kaptak. Most elmerülünk a megújult szabályozásban.

Az előző cikkben már foglalkoztunk az elektronikus piacterek vélelmezett státuszával, jelen cikk keretében ez a téma kerül mélyebben kifejtésre. Az áfa szempontjából a vélelmet bevezető cikk előírja, hogy az értékesítést elősegítő adóalanyt úgy kell tekinteni, mint aki maga kapta és értékesítette a termékeket (az úgynevezett vélelmezett értékesítő). Ez azt jelenti, hogy a végső fogyasztónak elektronikus felületen keresztül termékeket értékesítő szállítótól (az úgynevezett elsődleges értékesítőtől) származó értékesítés két értékesítésre oszlik. Az első elem az elsődleges értékesítőtől az elektronikus felület felé történő értékesítés, amely fuvarozás nélküli értékesítést jelent, valamint az elektronikus felületről a vevőnek történő értékesítés, amely fuvarozással együtt járó értékesítést jelent. Az első rész adóalany és adóalany közti ügyletnek feleltethető meg, míg a második értékesítést adóalany és fogyasztó közti ügyletként kell kezelni

A vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezés eredményeképpen az elektronikus felületen keresztül történő értékesítést elősegítő adóalanyt az áfa szempontjából úgy kell kezelni, mintha ő lenne a termékek tényleges értékesítője, amely így azt jelenti, hogy a vélelmezett értékesítő áfa szempontjából az árut az elsődleges értékesítőtől megvásárló, és azt a vevőnek továbbadó személynek minősül.

Vizsgáljuk meg, hogyan működik ez számlázási oldalról. A számlázást is két részre kell osztani, ahogy az ügyletet is, az első rész, amikor az elsődleges értékesítő szállít az elektronikus felületnek, míg a második rész az elektronikus felület végső fogyasztó közti viszonylatot jelenti. Azonban a felosztást tovább kell bontani még két alpontra, ugyanis az előző cikkben már megállapítottuk, hogy két ügylettípus tartozik a vélelmezett értékesítőre vonatkozó rendelkezések hatálya alá, ezek az importált termékek távértékesítése, valamint a Közösségen belüli termékértékesítések.

Az első rész importált termékekre vonatkozó távértékesítése esetén az elsődleges értékesítőknek nincsenek számlázási kötelezettségeik, mivel az ilyen értékesítésre az EU-n kívül kerül sor, az uniós szabályok pedig nem vonatkoznak ezekre az értékesítésekre. Még továbbra is az első értékesítés témakörén belül maradva a Közösségen belüli termékértékesítés esetén az elsődleges értékesítőnek a termékértékesítés helye szerinti tagállam szabályai szerint számlát kell kiállítania a vélelmezett értékesítő számára. Ez az értékesítés áfamentes, és az elsődleges értékesítő jogosult az áfa levonására. A szabályozás annyi könnyítést enged, hogy az ilyen adóalany-adóalany közti ügyletnek tekintett tranzakciók esetében önszámlázási megállapodások alkalmazhatók. Az értékesítés helye szerinti tagállam önszámlázási szabályait kell alkalmazni.

A második elem esetén, amikor az elektronikus felület értékesít a végső vevőnek, az is két alpontra osztható, az import termék távértékesítésére, és a Közösségen belüli termékértékesítésre. Előbbi (távértékesítés) esetben az uniós szabályozás számlázással kapcsolatos rendelkezései alkalmazandók a vélelmezett értékesítésre, amennyiben az importált termékek távértékesítésének teljesítési helye a Közösségen belül található, azonban nincs számlázási kötelezettség az adóalany – fogyasztó típusú ügyletek esetén. A tagállamok azonban előírhatják, hogy a szóban forgó termékértékesítésre vonatkozóan számlát kell kiállítani.

Amennyiben számla kiállítására kerül sor, és az elektronikus felület a különös szabályozást alkalmazza, az azonosítót kiadó tagállam számlázási szabályai alkalmazandók. Amennyiben a különös szabályozást nem alkalmazzák, úgy annak a tagállamnak a számlázási szabályait kell alkalmazni, ahol az importált termékek távértékesítésére vélelmezetten sor kerül. Az elektronikus felületnek fel kell számítania a fogyasztás helye szerinti tagállamban a termékértékesítésre alkalmazandó áfát, és azt át kell utalnia az adott tagállam adóhatóságának.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.