Az engedményezés áfabeli konklúziói


Mivel az általános forgalmi adó rendszerében valamennyi – a mindennapi életben előforduló – helyzetet tudni kell kezelni, nincs ez másképp a polgári jogban engedményezésként nevesített tényállásokat illetően sem. Az ilyen esetek lényegében olyan szituációkat takarnak, amikor egy követelést annak eredeti jogosultja (engedményező) másra (engedményes) ruház át és így a követelésnek az adós felé történő érvényesítésére ez a másik fél lesz jogosult. Ebben az írásban az engedményezés jogintézményének néhány különböző, rendszerint előforduló megjelenési formáját tekintjük át a megfelelő áfakezelés meghatározása érdekében.

1. Az engedményezés jogszabályi alapjai

Az engedményezés mibenléte, fogalmi elemei kapcsán szükséges leszögezni, hogy arról az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezéseket külön nem tartalmaz, így az ilyen tényállásokra vonatkozó alapvető szabályozás megismeréséhez a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) előírásaihoz szükséges visszanyúlni.

A Ptk. 6:193. §-a értelmében – összhangban a bevezetőben részben már említettekkel – az engedményezés a jogosultat megillető követelés másnak való átengedését jelenti. Más szóval az engedményezés az engedményező és az engedményes közötti azon szerződést takarja, amellyel az engedményes az engedményező helyébe lép, vagyis, amelynek alapján az engedményes a továbbiakban jogosult a kötelezett teljesítésének követelésére.

2. Az engedményezés az áfa szemszögéből

Tekintettel arra, hogy az áfa rendszerében az adókötelezettség felmerülése alapvetően attól függ, hogy az adott tényállás keretében megvalósul-e Áfa tv. alkalmazási hatálya alá tartozó ügylet (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás), az engedményezéshez kapcsolódó áfakötelezettségek esetleges felmerülését is ezen a szűrön keresztül szükséges vizsgálni. Ahhoz, hogy ez a feltétel (az áfa rendszerében kezelendő ügylet realizálása) az engedményezéssel összefüggésben fennálljon, és ennek következtében – szolgáltatásnyújtás jogcímén – áfakötelezettség keletkezzen, az Áfa tv. 2. § a) pontjának megfelelő feltételrendszernek való megfelelőség érdekében az szükséges, hogy a szolgáltatásnyújtást adóalany (ilyen minőségében eljárva) belföldön és ellenérték fejében realizálja.

A következőkben az engedményezés esetköreit főként az ellenérték aspektusából részletezzük, vagyis azokat aszerint differenciáljuk, hogy az adott szituációkban értelmezhető-e Áfa tv. hatálya alá tartozó – és ekként áfakötelezettséget megalapozó – szolgáltatásnyújtás.

2.1. Áfakötelezettséget nem keletkeztető (ellenérték nélküli) engedményezési tényállások

Mivel az egyes szolgáltatásnyújtások – mint arról a 2. pont elején már szó esett – kizárólag az Áfa tv. szerinti ellenérték megléte esetében tartozhatnak az adóköteles tényállások körébe, az áfabeli megítélés az engedményezések során felmerülő helyzetekben is alapvetően attól függ, hogy azonosítható-e az áfa fogalmi rendszere szerinti ellenérték az engedményezésben részes felek valamelyikének oldalán. Az alábbiakban olyan esetek bemutatására kerül sor, melyek Áfa tv. szerinti ellenérték megléte hiányában nem minősülnek a forgalmi adózásban kezelendő szituációnak (azaz, melyek áfakötelezettséget nem keletkeztető tényállásnak tekintendők):

2.1.1. A követelés „megvásárlása”

Általánosságban elmondható, hogy Áfa tv. szerinti szolgáltatásnyújtásokról (ide nem értve a 14. § alá tartozó eseteket) akkor beszélhetünk, ha a nyújtott szolgáltatás és a fizetett ellenérték között közvetlen (ok-okozati) összefüggés áll fenn, vagyis, ha a szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatást igénybevevő között – kölcsönös teljesítést megalapozó – szerződéses kapcsolat áll fenn, és a szolgáltatásnyújtó által kapott javadalmazás ténylegesen azt az értéket képviseli, mint a szolgáltatás igénybevevőjének cserébe nyújtott szolgáltatás.

Lényeges mindemellett, hogy az ellenértékként való értelmezhetőség kapcsán az Áfa tv. 13. § (3) bekezdés b) pontja kifejezetten az engedményezésekre vonatkozóan is tartalmaz előírást. E szerint nem minősül szolgáltatás nyújtásának (így áfakötelezettséget sem keletkeztet), ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója a teljesítésével keletkezett, követelésként fennálló ellenértéket harmadik félre engedményezi, amennyiben a követelésként fennálló ellenérték megvásárlása pénzzel, készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel vagy pénzhelyettesítő eszközzel történik.

A fentiekből is következik, hogy az engedményes és az engedményező közötti megállapodás alapján történő követelésengedményezéssel, átengedéssel önmagában véve még nem feltétlenül valósul meg Áfa tv. szerinti ügylet, hiszen az Áfa tv. alkalmazási hatálya alá való tartozás elengedhetetlen feltétele az is, hogy az átengedés az áfa rendszere szerinti ellenérték fejében történjen.

Az engedményezés ellenében fizetett összeg ugyanakkor – feltéve természetesen, hogy az nem haladja meg a követelés összegét – nem tekinthető az Áfa tv. értelmében vett ellenértéknek, hiszen ilyenkor az engedményező „csak” az általa már korábban teljesített ügylet ellenértékét (vagy annak egy részét) szerzi meg az engedményestől.

(Megjegyzést érdemel, hogy az engedményezés fejében fizetendő összeg nem feltétlenül egyezik meg az engedményezett pénzkövetelés összegével, tekintettel arra, hogy a követelés rendszerint nem azonnal, hanem reálisan egy bizonyos idő elteltével folyik majd be az engedményeshez. Emiatt a követelésért cserébe fizetendő összeg rendszerint a pénzkövetelés valós gazdasági értékével esik egybe, mely a követelésből valószínűsíthetően befolyó összeg és a pénz befolyásáig eltelt időszakra számított kamat különbözetét teszi ki.)

Példa: A Kis Kft. bruttó 100 000 forint értékű követelését értékesíti a Nagy Kft. részére bruttó 100 000 forint készpénzben történő megfizetése ellenében. Ebben az esetben a felek között nem jön létre az Áfa tv. hatálya alá tartozó (bizonylatolási, áfafizetési és bevallási kötelezettséget keletkeztető) szolgáltatásnyújtás, mivel a követelés ellenében fizetett összeg nem tekinthető az áfa fogalmi rendszere szerinti ellenértéknek. Ennek indoka, hogy a bruttó 100 000 forint átadásával az engedményező pusztán csak a követelésnek megfelelő összeghez jutott hozzá, így nem azonosítható olyan ellenérték a felek között, mely szolgáltatásnyújtást alapozhatna meg az engedményező Kis Kft. oldalán.

2.1.2. Az engedményezett követeléssel történő „fizetés”

a) A gyakorlati életben az engedményezésnek ismert olyan módja is, amikor az engedményezésre abból a célból kerül sor, hogy az engedményező egy, az engedményes felé fennálló valamely tartozása alól mentesüljön. Ebben az esetben tehát arról van szó, hogy az engedményező nem pénzzel egyenlíti ki a részére terméket értékesítő vagy szolgáltatást nyújtó adóalany felé a részére teljesített ügylet ellenértékét, hanem egy saját magát megillető, másik személy, szervezet felé fennálló követelést enged át részére.

Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 13. § (3) bekezdés a) pontja kimondja, hogy nem minősül szolgáltatás nyújtásának az, ha a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója részére az ellenértéket akár a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője, akár harmadik fél megtéríti, abban az esetben, ha a követelés engedményezésre egy másik ügylet ellenértékének megfizetése alóli mentesülés okán kerül sor (azaz kizárólag e másik ügylet ellenértékének rendezése történik a jelzett módon), az engedményezés kapcsán nem keletkezik áfakötelezettség.

Példa: A Lila Kft. bruttó 1 000 000 forinttal tartozik a Piros Kft.-nek, mivel egy korábbi ügyletből eredő tartozását nem fizette ki részére a vállalt határidőben. A két fél abban állapodott meg egymással, hogy a Lila Kft. bruttó 200 000 forintot fizet meg készpénzben a Piros Kft.-nek, a „maradék” 800 000 forintot pedig úgy rendezi felé, hogy a Sárga Kft. felé fennálló követelését átengedi részére. Ebben az esetben a felek között nem jön létre az Áfa tv. hatálya alá tartozó (bizonylatolási, áfafizetési és bevallási kötelezettséget keletkeztető) szolgáltatásnyújtás, mivel a követelés átengedése kifejezetten a Piros Kft. felé fennálló tartozás rendezését szolgálta (vagyis ezzel az összeggel az engedményes Piros Kft. nem egy külön szolgáltatásnyújtás ellenértékéhez, hanem pusztán csak az engedményező Lila Kft. felé fennálló követelés összegéhez jutott hozzá).

b) Ugyanezen az alapon sorolhatók a nem ellenértékes (és ezáltal Áfa tv. szerinti szolgáltatásnyújtásnak nem minősülő) ügyletek körébe továbbá az engedményezés azon vállfajai is, amikoris az engedményezésre biztosíték adása céljából kerül sor. Ez azt jelenti, hogy a biztosítékul adott (harmadik személy irányába fennálló) követeléshez, illetve annak érvényesítéséhez nem kapcsolódik áfakötelezettség, mivel egyrészt az ilyen típusú biztosíték adásához önmagában véve az Áfa tv. nem fűz semmiféle joghatást. (Megjegyzést érdemel, hogy a biztosíték kikötésével kapcsolatban az Áfa tv. kizárólag termékértékesítési tényállást nevesít. E szabály csak birtokba vehető termékek kapcsán és abban az esetben alkalmazható, amikor a hitelező a dologi biztosítékul szolgáló terméket lejárt követelésének érvényesítésére értékesíti és az ebből származó ellenérték közvetlenül őt illeti meg.) Másrészt pedig a biztosíték érvényesítése is csak az eredeti megállapodás szerint ki nem fizetett ellenérték más módon való megszerzését eredményezi (vagyis a biztosíték érvényesítésére is igaz az, hogy az engedményező ilyen formán is „csak” az engedményes felé fennálló, másik ügyletből eredő tartozását egyenlíti ki, mely nem minősül Áfa tv. szerinti szolgáltatásnyújtásnak).

Példa: A Zöld Kft., mint termékértékesítő a Szürke Kft.-vel, mint megrendelővel abban állapodik meg, hogy a Szürke Kft. által a későbbiekben fizetendő ellenérték biztosítására bevonják a Szürke Kft.-t a Narancssárga Kft.-vel szemben megillető (más ügylet kapcsán keletkezett) követelést. Ebben az esetben ez a mozzanat (a követelés biztosítékul adása) nem eredményez Áfa tv. szerinti szolgáltatásnyújtást, továbbá a biztosítékul szolgáló követelés esetleges érvényesítése sem vonja azt maga után (lévén, hogy ebben az esetben a Zöld Kft. kizárólag a Szürke Kft. részére teljesített ügylet ellenértékéhez jutna ilyen formán hozzá).

dr. Váradi Adrienn cikkéből – amely az Áfa kalauz 2021/8-9. számában jelent meg, az áfakötelezettséget keletkeztető (ellenértékes) engedményezési tényállásokról is olvashat.



Kapcsolódó cikkek