Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az I. világháború ideje alatt meghozott adóintézkedések ésszerű folytatásai voltak az 1909 után halogatott Wekerle-féle adóreformnak, és természetes következményei voltak a háború fokozódó anyagi igényeinek. Az 1916 végétől bekövetkező politikai változások, az egyre kilátástalanabb háborús helyzet az 1910-es évek végére politikai válságot eredményezett, amelynek a gazdasági összeomlás is elkerülhetetlen következménye volt.
Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam.
(Ferenc József szavai 1914-es háborús kiáltványából)
A háború megindítását Ferenc József döntötte el. Ezt a magyar miniszterelnök, Tisza István kezdetben vonakodva vette tudomásul, de a későbbiekben teljes mellszélességgel kiállt a háború mellett.
Ferenc József és II. Vilmos kiáltványa
Ferenc József 1916. november 21-én, majd 67 évi uralkodást követően, 86 évesen meghalt. Utódja Ferenc József öccsének unokája, IV. Károly néven lett magyar király. Károlyt 1916. december 30-án koronázták magyar királlyá, a történelemben először (és utoljára) a magyar himnuszt énekelték a koronázáskor.
Károly megpróbálta befejezni a háborút (egy ideig erre volt is esély), de aztán a politikai helyzet változásával erre már nem volt lehetősége. Magyarországon reformpolitikát kezdett, amivel Tisza István miniszterelnök nem értett egyet. Károly felszólítására Tisza lemondott a miniszterelnöki pozícióról. Két hónapon át Esterházy Móric töltötte be a miniszterelnöki pozíciót, majd 1917. augusztus 20-ától 1918 október 30-áig Wekerle Sándor, immár harmadszor.
Wekerle harmadik miniszterelnöksége nem volt olyan sikeres, mint az első két hivatali ideje. Ennek több oka is volt: a kialakult helyzetben Wekerle fő feladata az ország háborúból való kivezetése, a felbomló Osztrák-Magyar Monarchia helyett egy független Magyar Királyság létrehozása volt; Tisza István ellenzékben volt ugyan, de elegendő ereje volt ahhoz, hogy a reformintézkedéseket, különösen az általános választójog bevezetését megakadályozza; Wekerle ekkor már 70 éves volt, és cukorbetegsége is akadályozta a munkájában.
Választójog és adózás
Az általános választójog keresztülvitele már Wekerle második kormányzati ciklusának is egyik fő célkitűzése volt, de az akkori ellenzék (is) sikeresen megakadályozta ennek bevezetését.
A harmadik miniszterelnöksége alatt Wekerle előkészíttette az általános választójogról szóló törvényt, igen alapos munkának minősíthető a mintegy 50 oldalas törvény. Természetesen az előkészítő munka során számos kompromisszumot kellett kötnie az elfogadás érdekében. A törvényt az Országgyűlés elfogadta, a király szentesítette, és kihirdetése is megtörtént 1918. október 20-án.
Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1918. évi XVII. törvénycikk első két paragrafusát beidézzük:
|
Választójogosultság 1. § Országgyűlési képviselőválasztójoga van minden férfinak, aki életének huszonnegyedik évét betöltötte, magyar állampolgár, a magyar államnyelven vagy más hazai élő nyelven (4. §) írni-olvasni tud, állandó lakóhellyel bír (5. §) és ezenfelül a 2. §-ban felsorolt különös kellékek valamelyikének (jogcím) megfelel. 2. § A választójoghoz megkívánt különös kellékek valamelyikének (jogcím) az a férfi felel meg, aki 1. az elemi népiskola hatodik osztályát sikeresen elvégezte (6. §); vagy 2. akár egy adónemből külön, akár több adónemből együttvéve – akár ugyanegy, akár több községben – legalább tíz korona egyenes állami adóval (7. §) van megróva; vagy 3. az ország azon részeiben, amelyekre az 1874:XXXIII. tc. 4. §-ának rendelkezései kiterjedtek, saját maga, vagy a vele közös háztartásban élő feleséggel és kiskorú törvényes (törvényesített) gyermekeivel együtt összesen legalább nyolc (ezerkétszáz négyszögöles) hold kiterjedésű – szántóföldből, kertből, rétből vagy szőlőből álló – ingatlan tulajdonosa; vagy 4. iparengedély vagy iparigazolvány alapján legalább félév óta ipart űz, vagy kereskedést folytat; vagy 5. ipari üzlet vagy vállalat körében – ideértve a bányászatot, a kereskedelmet és az iparszerűen folytatott közlekedést is -, vagy az őstermelés körében vagy más köz- vagy magánszolgálatban van állandóan alkalmazva (8. §); vagy 6. a fegyveres erő vagy a csendőrség szolgálatában altiszti fokozatot ért el; vagy 7. az arany vagy ezüst vitézségi érem tulajdonosa; vagy 8. valamely választónak segítő családtagja (9. §) és a bronz vitézségi érmet vagy a Károly-csapatkeresztet elnyerte. Aki arany, ezüst vagy bronz vitézségi érem tulajdonosa, vagy a Károly-csapatkeresztet elnyerte és e kellékek valamelyikén felül megfelel az 1-6. pontokban felsorolt különös kellékek valamelyikének is, vagy valamely választónak segítő családtagja |
Jól látható a szövegből, hogy az általános választójog, mint a politikai véleménynyilvánítás eszköze messze nem volt általános. Néhány korlátozó tényezőt külön is kiemelünk. Választójoga annak volt, aki
– betöltötte a 24. életévét és
– férfi volt (tehát a nőknek nem biztosítottak ilyen jogot), továbbá
– magyar állampolgár és Magyarországon állandó lakóhellyel bír, valamint
–legalább 6 osztályt elvégzett, vagy
– legalább tíz korona egyenes adót fizet évente, vagy
– legalább nyolc hold termőföld tulajdonosa
(a törvény további vagylagos feltételeit – vagyonosság, iparos tevékenység végzése stb. – nem részletezzük).
Az adócenzusra és a vagyoni cenzusra is további részletszabályokat ad a törvény (ezek ismertetésétől itt eltekintünk).
Az ima sem segített
A Wekerle-kormány utolsó intézkedései között meg kell még említeni az 1918. évi XXI. törvénycikket (kihirdették 1918. október 29-én), amely az Osztrák-magyar bank által 1917. évre fizetendő hadi nyereségadóról és a valutatartalék javadalmazásáról szól. A korábban már hivatkozott hadi nyereségadó szabályozása alól az Osztrák-magyar bankot mentesítették, ezt a lehetőséget használták ki újabb források biztosítására. A törvény végrehajtására már nem került sor, mivel a következő napok eseményei ezt nem tették lehetővé.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
|
 |
Az őszirózsás forradalom
Az elhúzódó háborús események, a lakosság rendkívül súlyos terhei (adózás, rekvirálások, jegyrendszer stb.) miatt Budapesten és a nagyvárosokban 1918 október 28. és 31. között tiltakozó felvonulások, tüntetések, sztrájkok voltak. A katonasapkákra tűzött virágról „őszirózsás forradalomnak” nevezték el az eseményt (a történetírás „polgári demokratikus forradalom” elnevezéssel illeti, de a két világháború között „patkányforradalomnak” is nevezték – az elnevezések minősítésétől eltekintünk).
Felgyorsította az eseményeket a Csehszlovák Köztársaság megalakulása (október 28.), Horvátország bejelentése, hogy kiválik a Monarchiából (október 29.), és az önálló osztrák kormány megalakulása (október 30.).
Károlyi Mihály törvényjavaslatot nyújtott be a parlamentben a független Magyarország felállítására:
|
Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal, országokkal fennálló közjogi kapcsolat megszüntetéséről 1. §. Magyarország ősi függetlenségének teljes visszaállítása. 2. §. Az 1867. évi XII. t.c. hatályát veszti és az 1848. III. t.c. alapján kell kormányozni. Minden hadügy a magyar hadügyminiszternek, minden pénzügy a magyar pénzügyminiszternek hatáskörébe tartozik. Kiegészítésként a magyar külügyminiszteri tárca felállíttatik. 3. §. A magyar kormány végezze el a likvidációt az osztrák kormánnyal. 4. §. E törvény azonnal hatályba lép |
A megmozdulások elsöpörték a kormányzatot: Wekerle Sándor lemondott, az utódjának kinevezett Hadik János megbízását egy nappal később visszavonták. A királyt teljhatalommal helyettesítő kormányzó (homo regius), József főherceg október 31-én Károlyi Mihályt, a (néhány napja alakult) Magyar Nemzeti Tanács elnökét bízta meg kormányalakítással, aki egy úgynevezett „népkormányt” alakított a Magyar Nemzeti Tanács három pártjának (Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt, Polgári Radikális Párt, Magyarországi Szociáldemokrata Párt) képviselőiből.
Őszirózsás forradalom – rózsák a katonasapkákon
Maga a forradalom viszonylag kevés véráldozattal járt, de meg kell még említeni, hogy október 31-én ismét merényletet követtek el Tisza István ellen. A korábbi három merénylet sikertelen volt, de ezúttal Tisza életét vesztette. Az a mai napig tisztázatlan, hogy kik követték el a merényletet. Az egyik verzió szerint katonai különítmény végzett vele (és ebben Károlyi Mihálynak is szerepe volt), egy másik változat szerint délszláv nacionalisták végeztek vele. Az kétségtelen, hogy Károlyi és Tisza rossz viszonyban voltak egymással, olyannyira, hogy néhány évvel korábban (1913-ban) még párbajoztak is, de Károlyi közreműködésére a mai napig nem találtak bizonyítékokat.
November 13- án IV. Károly király eckartsaui nyilatkozatával lemondott a trónról, és ezzel elismerte az ország új államformájáról születendő döntést. November 16-án kikiáltották az (első) Magyar Népköztársaságot, az elnöki szék egészen 1919 január 11-ig betöltetlen maradt, ezt követően a köztársasági elnök Károlyi Mihály lett, egészen 1919 március 21-ig töltötte be ezt a funkciót. (Az államforma elnevezésében a „nép” előtag annak megkülönböztetésére szolgált, hogy már nem „úri” az államberendezkedés.) Ez volt a magyar történelem harmadik trónfosztása.
Károlyi Mihály köztársasági elnökké választása
Ugyanezen napokban fegyverszüneti egyezményekkel, fegyverletételekkel befejeződött az I. világháború is, a békekötési folyamatról, annak a közteherviselésre gyakorolt hatásáról a későbbiekben lesz szó.
A Károlyi-kormány megalakulását követően az új államformának megfelelően „néptörvényeket” hozott. Ezekből hármat emelünk ki, mivel ezeknek adótörténeti jelentőségük is van.
Az 1918. évi I. néptörvény a nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogokról szólt. A korábbi választójogi szabályozásból eltörlésre került – többek között – az adó-, a vagyoni, a képzettségi, és az iparűzésre vonatkozó cenzus. megmaradt viszont a követelmények között a magyar állampolgárság, az írni-olvasni tudás, illetve továbbra is csak a 24. életévüket betöltött férfiak rendelkeztek szavazati joggal. A vagyoni követelményekből annyi maradt meg, hogy nem biztosították a választójogot azoknak, akik közsegélyből éltek.
Sokkal nagyobb gyakorlati jelentősége volt az 1918. évi VI. néptörvénynek, amely az államháztartás továbbviteléről rendelkezett. A rövid törvény 1. §-a a legfontosabb számunkra:
|
Addig is, amíg az állami költségvetésről néptörvény nem készül, a népkormány az állami adókra és az állami jövedékekre vonatkozó – jelenleg fennálló, vagy ezután hozandó – törvények vagy törvényes rendelkezések alapján befolyó adókat és egyéb jövedelmeket beszedi és az állami kiadásokat a vonatkozó külön törvények vagy törvényes rendelkezések alapján fedezi. |
Azaz, a korábban kivetett adókat és az ezt követően bevezetendőket is be kell fizetni, függetlenül attól, hogy megszületik-e a költségvetés, illetve az államforma-váltásnak sincs hatása a kivetett és befizetendő adókra.
A harmadik fontos néptörvény az adókivető és adófelszólamlási bizottságoknak újraalakításáról szóló 1918. évi VII. néptörvény volt. Ez egyrészt lehetőséget biztosított az új hatalomnak az adószedésben közreműködő szervezetekben saját pozíciókat elfoglalni, másrészt a hadi nyereségadó beszedéséről rendelkezett.
A Tanácsköztársaság
Négy és fél hónappal a Népköztársaság kikiáltása után 1919. március 20-án a kormány megkapta a békeszerződés döntésének dokumentumait (Vix-jegyzék). Ez a román csapatok előrenyomulását és egy dél-magyarországi semleges zóna kialakítását irányozta elő. A politikai vezetés a feltételeket elfogadhatatlannak ítélték, új kormány alakítását tervezték a kommunisták bevonásával a „szocialista” kormány megalakítása érdekében tárgyalásokat kezdtek a kommunistákkal a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesüléséről. Erre nem került sor, a kormány lemondott, március 21-én új kormány alakult Garbai Sándor vezetésével, a hatalmat átadták a „proletáriátusnak”. Az új kormányszervet Forradalmi Kormányzótanácsnak nevezték. Károlyi szeretett volna köztársasági elnök maradni, de az új vezetés közleményében az ő lemondását is közölte, erre Károlyi külföldre távozott.
Az új kormány főleg rendeleti úton hozta meg a jogszabályokat.
A Forradalmi Kormányzótanács XXVI. rendelete 1919. április 2-án jelent meg, ez „a munkás-, katona- és földmívestanácsok választásáról” címet viselte. Ebben ismételten átalakították a választójogot:
|
A választói jog 19. § A Tanácsköztársaság csak a dolgozó népnek adja meg a választói jogot. Választók és tanácstagokká választhatók nemre való tekintet nélkül mindazok, akik tizennyolcadik életévüket betöltötték és a társadalomra hasznos munkából élnek mint a munkások vagy alkalmazottak stb., vagy olyan háztartási munkával foglalkoznak, amely az előbb említett munkásoknak, alkalmazottaknak stb. munkáját lehetővé teszi. Választók és választhatók továbbá a vörös hadsereg katonái valamint a Tanácsköztársaságnak azok a hasznos munkából élő munkásai és katonái, akik munkaképességüket egészen vagy részben elvesztették. 20. § Választók és választhatók más állam polgárai is, ha az előbbi §-ban említett feltételeknek megfelelnek. 21. § Nem választók és nem válaaszthatók azok: a) akik nyereség szerzése céljából bérmunkásokat alkalmaznak, b) akik munkanélküli jövedelemből élnek, c) kereskedők, d) lelkészek és szerzetesek, e) elmebetegek és gondnokság alatt állók, f) akiknek politikai jogai aljas indokból elkövetett bűncselekmény miatt fel vannak függesztve, annak az időnek tartamára, amelyet az itélet megállapit. |
Tehát a választójogot leszállították 18 évre, a nőkre is kiterjedt, illetve a társadalmi hasznosságtól tették azt függővé.
Április 7-én megtartották a választásokat is, viszont jelöltek csakis a kormányzó politikai erők képviselői lehettek, így ennek legitimitását a későbbiekben nem fogadták el (sőt!).
A választási rendeletet később beépítették a Tanácsköztársaság alkotmánya című dokumentumba, amelyet a szövetséges tanácsok országos gyűlése 1919. június 23-án elfogadott. Ez a dokumentum volt Magyarország első írott egységes alkotmánya (a történeti alkotmányra a későbbiekben még visszatérünk).
Az alkotmány a következő fejezetekből állt:
– A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányának alapelvei;
– A dolgozók jogai és kötelességei a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban;
– A tanácshatalom központi szervezete;
– A helyi tanácsok szervezete;
– A választójog;
– A költségvetési jog;
– A nemzetek jogai a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban.
A Tanácsköztársaság 1919 augusztus 1-jén elbukott. Nem volt képes felvenni a harcot a szövetséges katonai erőkkel, különösen a román és a francia csapatok támadásai lehetetlenítették el a működését, de a forradalmi terror miatt a belső ellenállás is megnőtt, a lakosság élelmezése is mélypontra került. Az államosítások, az élelmiszerek központi elosztása (A Forradalmi Kormányzótanács LXXIV. számú rendelete az országban levő élelmiszerkészletek arányos elosztásáról) nem javította, hanem súlyosbította a helyzetet.
Berény Róbert nevezetes plakátja 1919-ből
A rendszer bukását követte Magyarország legsúlyosabb történelmi eseménye, a trianoni békekötés, de ez már egy újabb írást érdemel
Irodalom:
Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)
Magyarország gazdaságtörténete a Honfoglalástól a XX. századig (szerk.: Honvári János, AULA Kiadó, Budapest, 2000, 304-306.p.)
Magyarország története –1918-1919, 1919-1945 (Akadémiai Kiadó, 1978, Budapest, 23-88; 191-201; 319-321.pp.)
Zsugyel János: Wekerle Sándor életművéről (Polgári Szemle, 2009. augusztus – 5. évfolyam, 4. szám)
