Az iparűzési adó bevallása 2014-re

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Cikkünkben az állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adóbevalláshoz kívánunk segítséget nyújtani, így az általános tudnivalók mellett a bevallási nyomtatvány főlapja egyes mezőinek kitöltéséhez is részletes útmutatót adunk. Ezen túlmenően – szintén a 2014. adóévi iparűzésiadó-alap megállapítását segítendő –  az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke együttes összegének nettó árbevételből való korlátozott levonhatóságát tipikus gyakorlati példákon át ismertetjük.

1. Általános tudnivalók

1.1. Bevallási határidő és eljárási kötelezettség

A naptári évvel azonos üzleti évet, illetve a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak a 2014. évben kezdődött adóévi iparűzésiadó-kötelezettségéről – főszabályként – az adóév utolsó napját követő ötödik hónap utolsó napjáig kell adóbevallását benyújtania az önkormányzati (települési, fővárosban a fővárosi) adóhatósághoz. (A naptári évvel azonos üzleti éves adózó a 2014. adóévről 2015. május 31-éig nyújtja be az adóbevallást.)

A kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény hatálya alá tartozó azon kisadózó vállalkozás (kata-alany), aki/amely az iparűzési adóját a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39/B. § (3) bekezdése szerinti módon, azaz tételes adóalap szerint fizetette meg és a 2014. adóévre bevallásbenyújtásra jogosult/kötelezett, ezen eljárási kötelezettségét 2015. január 15-éig teljesítette az önkormányzati adóhatósághoz.

A Htv. 37. § (1) bekezdése alapján a vállalkozót a székhelye, illetve telephelye szerinti önkormányzat illetékességi területén terheli állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség. A vállalkozót minden olyan önkormányzat illetékességi területén (településen) állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség – így bevallásbenyújtási és adófizetési kötelezettség is – terheli, amely az adónemet a 2014. naptári évben (bármely időszakra) működtette.

1.2. A bevallási kötelezettség teljesítésének módjai

A Htv. 42/C. § (1) bekezdése 2014. január 1-jétől a törvényi feltételeknek megfelelő adózó számára lehetővé teszi, hogy az adóbevallást az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresíthető bevallási, bejelentési nyomtatványok tartalmáról szóló 35/2008. (XII. 31.) PM rendelet (a továbbiakban: PM rendelet) szerinti központi nyomtatványon, s ne az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon nyújtsa be. Az adózó központi nyomtatványon történő eljárási kötelezettségét papír alapon vagy – rendeleti szabályozás alapján kötelező jelleggel vagy lehetőségként – elektronikus úton teljesíti. Az anyagi törvényi rendelkezés – az eljárási törvényi szabályozást lerontva – az adózók számára döntési szabadságot biztosít abban a tekintetben, hogy az eljárási kötelezettségüket központi vagy önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon, illetve papír alapon vagy – megengedő rendeleti szabályozás alapján – elektronikus úton teljesítsék.

Az adózónak a bevallási nyomtatvány kitöltéséhez (az adóévi adókötelezettség megállapításához, teljesítéséhez) szükséges megismernie a 2014. évben hatályos adórendeleti szabályozást a települési önkormányzat honlapjáról vagy a Magyar Államkincstár honlapjáról (az ún. „Országos Adóadatbázisból”).

a) A Htv. 42/C. § (1) bekezdése alapján a vállalkozó az adóévi iparűzési adóról bevallási kötelezettségét a PM rendelet 19. melléklete szerinti központi nyomtatványon is teljesítheti. Ezen nyomtatványon csak azon adózó nyújthatja be az iparűzésiadó-bevallást, aki/amely az önkormányzat adórendelete szerinti mentességre, kedvezményre nem jogosult vagy azt nem szándékozik igénybe venni. (A rendeleti adóelőnyt biztosító szabályok településenként eltérőek lehetnek, így azokat a központi nyomtatvány értelemszerűen nem tudja megjeleníteni.) A Htv. 39/C. §-a alapján az önkormányzat adórendeletében a 2,5 millió forint/adóév vállalkozási szintű adóalapot meg nem haladó vállalkozásokra állapíthat meg mentességi és/vagy kedvezményi szabályt. Ebből pedig az következik, hogy a 2,5 millió forint vállalkozási szintű adóalapot meghaladó valamennyi vállalkozó, illetve azon 2,5 millió forint alatti adóalappal rendelkező vállalkozó, akinek/amelynek székhelye, illetve telephelye szerinti önkormányzat rendelete nem tartalmaz adóelőny-szabályt vagy azt nem kívánja igénybe venni, a központi nyomtatványon teljesítheti bevallását.

A központi bevallási nyomtatvány az elektronikus jogi adatbázisokból (pl. a CompLex Jogtárról) letölthető, vagy a PM rendelet 19. melléklete alapján – kizárólag változatlan szerkezetben és tartalommal – azt az adózó MS Word formátumban állíthatja elő.

Az adózó a bevallási nyomtatványon köteles feltüntetni

• annak az önkormányzatnak az elnevezését, amelynek adóhatóságához a bevallást benyújtja,
• azt az adóévet, amelyre a bevallás vonatkozik, továbbá
• az adóévre vonatkozó adómértéket.

Ha az adózó az imént felsorolt elemek valamelyikét nem tünteti fel a bevallási nyomtatványon, akkor adóbevallása hiányos, hibás lesz, amely mulasztási bírság kiszabását eredményezheti.

b) Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 10. § (3) bekezdésének utolsó fordulata szerint az adóhatóság rendszeresíti a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványokat és biztosítja az adóztatás feltételeit. Az Art. 31. § (1) bekezdésének második mondata szerint az adózó az önadózással megállapított adóról – így az iparűzési adóról [Art. 32. § (1) bekezdés] – az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz.

A bevallási nyomtatvány PM rendelet 19. melléklete szerinti mintáját minden önkormányzati adóhatóság a településre irányadó tárgyévi adórendelet szerinti adómérték, illetve a Htv. 39/C. §-án alapuló – 2,5 millió forint vállalkozási szintű adóalapot meg nem haladó adózókra vonatkozó – rendeleti adókedvezményi vagy adóalap-mentességi szabály esetén, maximum tehát 3 tényállási elemmel egészíti ki.

Az az adózó, aki/amely – az a) pontban kifejtettek szerinti – központi nyomtatvány benyújtására nem jogosult vagy azon nem kívánja teljesíteni eljárási kötelezettségét, bevallását az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon teljesíti. Ezt a nyomtatványt az adózó az önkormányzat honlapjáról töltheti le, míg honlap hiányában papíralapon az önkormányzati adóhatóságtól szerezheti be. Az adóbevallási nyomtatványt települési önkormányzati adóhatóságonként kell beszerezni.

c) Az Art. 175. § (24) bekezdése alapján az önkormányzat rendeletében lehetővé teheti vagy az adószámmal rendelkező vállalkozók számára kötelezettségként írhatja elő az adóbevallás elektronikus úton való teljesítését (le- és kitöltését, valamint benyújtását). (Elektronikus bevallásra a fővárosban, a megyei jogú városok többségénél és több nagyvárosban van lehetőség.)

A Htv. 42/C. § (4) bekezdése alapján az iparűzésiadó-bevallás központi nyomtatványon elektronikus úton kizárólag akkor nyújtható be, ha azt az önkormányzat rendelete kifejezetten lehetővé teszi.

1.3. A székhely, illetve a Htv. szerinti telephely

Székhely

Belföldi szervezet esetében a társasági szerződésben (alapszabály, alapító okirat), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban), egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozók – Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (a továbbiakban: KEK KH) által vezetett – nyilvántartásában ekként feltüntetett hely, magánszemély esetében pedig a lakóhely. A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe esetén a székhely alatt a cégbejegyzésben a fióktelep helyeként megjelölt helyet kell érteni. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződéssel létrejött vagyontömeg mint adóalany esetén székhelynek számít a bizalmi vagyonkezelő székhelye, lakóhelye.

Telephely

a) „Hagyományos” telephelyről a Htv. alkalmazásában nem távközlési tevékenységet, nem villamosenergia-/földgázszolgáltatást nyújtó, illetve nem építőipari tevékenységet végző vállalkozás esetén beszélhetünk.

A Htv. 52. § 31. pont a) pontja szerint telephely az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye – függetlenül a használat jogcímétől –, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat és vasúti pályát.

Az idézett jogszabályhely – a normaszövegben taxatíve felsorolt üzleti létesítményeken túlmenően – az általános szabályok szerinti telephelynek tekinti azokat az üzleti létesítményeket is, amelyek esetén az alábbi három feltétel együttesen teljesül:

• az „állandó, ingatlanjellegű üzleti létesítmény” léte;
• az ingatlanjellegű üzleti létesítmény az iparűzési tevékenység (vállalkozási tevékenység) színtere vagy kiindulópontja, az ingatlant az adóalany valamilyen jogcímen használja (pl. tulajdonlás, bérbevétel, lízingbevétel, szívességi használat);
• a vállalkozó és/vagy alkalmazottja az ingatlanjellegű üzleti létesítményben/létesítményen vagy a létesítményből kiindulóan végez vállalkozási tevékenységet.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 7. § (1) bekezdésének negyedik mondata alapján, ha a társaság székhelye nem azonos a központi ügyintézés helyével, a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratban és a cégjegyzékben külön fel kell tüntetni. A székhelytől eltérő településen lévő központi ügyintézés helye a Htv. alkalmazásában akkor minősül telephelynek, ha a fentiekben ismertetett három feltétel együttesen teljesül.

A Htv. szerinti telephely tehát nem feltétlenül egyezik meg a cégjegyzékben vagy az egyéni vállalkozók nyilvántartásban feltüntetett telephellyel. A Htv. telephelyfogalma ugyanis nem azonos a Ctv. telephelyfogalmával, ebből következően a Htv. szerinti telephely lehet cégjegyzékbe bejegyzett, illetve cégjegyzékben nem szereplő, s mindez fordítva is igaz. Mindezek analógiájára az egyéni vállalkozók nyilvántartásában bejegyzett telephely sem jelent automatikusan Htv. szerinti telephelyet.

b) Távközlési szolgáltatás esetén távközlési szolgáltatásnak minősül, ha a vállalkozó összes nettó árbevételének legalább 75 százaléka távközlési tevékenységből (TEÁOR’08 61) származik.

Különös adózási módok az áfa rendszerében
Kiskönyvtár az áfáról címet viselő sorozatunk 5. kötete a különös adózási módok elméleti szabályanyagának a magyarázatán túl konkrét példák bemutatásával segíti az adózók mindennapos hatékony jogalkalmazását. További információ és megrendelés >>

ba) Vezetékes távközlési tevékenységet végző vállalkozónak azon önkormányzat illetékességi területén van a telephelye, ahol az adóév első napján – az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény szerinti – előfizetőjének távközlési szolgáltatást nyújt, azaz a vezetékes távközlési szolgáltató esetén a szolgáltatásnyújtás tényleges helye minősül telephelynek.

bb) Vezeték nélküli (mobil) távközlési tevékenységet végző vállalkozó (az a vállalkozó, melynek nettó árbevétele legalább 75 százalékban a TEÁOR’08 61.2 számú vezeték nélküli távközlési tevékenységből ered) esetén telephely az adóév első napja szerinti állapot alapján az utólag fizetett díjú távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizető számlázási címe szerint azonosított település.

c) Villamosenergia-, illetve földgázszolgáltatás nyújtása esetén a villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény szerinti egyetemes szolgáltató, villamosenergia-kereskedő és villamosenergia-elosztó hálózati engedélyes, továbbá a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény szerinti egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő és földgázelosztói engedélyes esetén azon önkormányzat illetékességi területe, ahol villamos energia vagy földgáz értékesítése, illetve a villamos energia vagy földgáz elosztása a végső fogyasztó, a végső felhasználó (a továbbiakban együttesen: a végső fogyasztó) részére történik, feltéve, hogy a villamosenergia-kereskedő, a földgázkereskedő, a villamos energia egyetemes szolgáltató, a földgáz egyetemes szolgáltató, illetve a villamosenergia-elosztó hálózati engedélyes, a földgázelosztói engedélyes adóévet megelőző adóévben elért számviteli törvény szerinti nettó árbevételének legalább 75 százaléka közvetlenül a végső fogyasztónak történő értékesítésből, illetve végső fogyasztó számára történő elosztásból származik.

Azaz a villamos energia vagy földgáz egyetemes szolgáltató, villamosenergia- vagy földgázkereskedő, illetve villamosenergia- vagy földgázelosztói engedélyes esetén a végső fogyasztók/felhasználók helye szerinti település a 2014. adóévre akkor vált telephellyé, ha a vállalkozó 2013. adóévi nettó árbevételének legalább 75 százaléka a villamos energia vagy a földgáz végső fogyasztók/felhasználók részére történő értékesítésből, illetve elosztásból származott. A telephelyfogalom második fordulata szerinti törvényi feltételnek, azaz az adóévi összes nettó árbevételen belüli 75 százalékos aránynak – a vonatkozó jogszabályhelyek összefüggése értelmében – a vállalkozás szintjén – s nem településenként – kell teljesülnie.

d) Építőipari tevékenység esetén Htv. szerinti telephelynek minősül a TEÁOR’08 besorolása szerint a 41–43. ágazatba tartozó építőipari tevékenység folytatásának, illetve természeti erőforrás feltárásának, kutatásának helye szerinti település egésze, feltéve, hogy a folyamatosan vagy megszakításokkal végzett tevékenység időtartama a 2014. naptári évben a 180 napot meghaladta [Htv. 37. § (2) bekezdés a) pontja].

e) A Ptk. szerinti bizalmi vagyonkezelési szerződéssel létrejött vagyontömeg mint adóalany esetén telephely a vagyontömegben lévő, vagyonkezelő által hasznosított ingatlan.

dr. Kovács Atilla, az Adó Szaklap 2015/8. számában megjelent cikkében további segítséget talál a bevalláshoz szükséges nyomtatványok kitöltéséhez és az adó kiszámításához is.

---