Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Július 1-én az OECD Inclusive Framework nevű akciócsoportja (amely a BEPS-projektben közreműködő országok inkluzív keretrendszerét jelöli) elfogadta a globális adóreform keretét létrehozó nyilatkozatot, amely 2021. október 8-án az adóreform fennmaradó technikai elemeit véglegesítő megállapodás formáját öltötte (beleértve a globális minimumadót is), immár 136 aláíróval. Ezúttal az Európai Unió tagállamai teljes egészében csatlakoztak a kezdeményezéshez, köztük a korábbiakban kimaradt Magyarország, Írország és Észtország is.
Mindazonáltal, kevesebb visszhangot kapott a magyar sajtóban az, hogy 2021. május 18-án az Európai Bizottság az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, az Üzleti Adózás a 21. században (angolul: „Business in Europe: Framework for Income Taxation”, vagy „BEFIT”) című közleményében bejelentette az új adózási koncepciójának a tervét, mely minden tagállamot fog érinteni és az OECD-féle globális adóreformot az egyik kiindulópontjának tekinti. Ezt a koncepciót foglaljuk össze az alábbiakban.
Az EU adóreformja már elkezdődött az Energiaadóztatási irányelv fenntartható fejlődést támogatását célzó megreformálásával. Ugyanezen csomag részei a szén-dioxid határkiigazítási mechanizmusra (Carbon Border Adjustment Mechanism, CBAM) és a kibocsátáskereskedelmi rendszerre (EU Emissions Trading System, ETS) tett és 2021. júliusában elfogadott javaslatok. Terítéken van továbbá az OECD-adóreformtól független (azzal párhuzamos) és a WTO- és más nemzetközi megállapodásokkal összeegyeztethető digitális illeték („digital levy”) koncepciója, melynek a részletes kidolgozásával a Bizottságnak várnia kellett a 2021. október 8-i OECD megállapodásra. Várhatóan ez a téma most új lendületet kap, míg a távolabbi tervek közt szerepel az uniós pénzügyi tranzakciós illeték koncepciójának a kidolgozása is, amely eddig több okból (pl. a részvényszármazékos ügyletek kezelési kérdése miatt) akadályozott volt.
Az EU-adóreform célkitűzései közt szerepelnek továbbá az adóigazgatás digitalizációja, az adómegfelelési költségek csökkentése a vállalkozások számára, a határon átnyúló befektetések útjában álló adózási akadályok elhárítása és az kölcsöntőke a saját tőkével szembeni feltétlen előnyben részesítésének a megszüntetése.
Cikkünkben azonban a társaságiadó-aspektusokra helyezzük a hangsúlyt.
Mindenekelőtt érdemes röviden kitérnünk az OECD globális adóreformjának a leglényegesebb tartalmi elemeire.
Az I. Pillér a nyereség és az adóztatási jogok az országok között történő igazságosabb elosztását segíti elő. A koncepciót eredetileg csak a digitális szektorban működő vállalatokra tervezték, de a hatálya immár kiterjed a legnagyobb és legnyereségesebb multinacionális vállalatcsoportokra, függetlenül az iparágtól. Az I. Pillér a bevezetésétől számított első hét évében a 20 milliárd euró feletti globális árbevétellel és 10% feletti jövedelmezőséggel rendelkező (mindössze körülbelül száz) multinacionális vállalatcsoportot fogja érinteni, amelyek nyereségük egy részét (amelyet bizonyos típusú bevételeik legfelső szeletéből állapítanának meg) azon országokban fogják leadózni, ahonnan a bevételek (legalább 1 millió euró összegben, de kisebb országok esetében 250 ezer euró összegben) származnak. Az adóalap egy képlet alapján kerül majd megosztásra az országok közt. A hétéves megfigyelési időszakot követően feltehetően egyre kisebb vállalatcsoportok is bevonásra kerülnek a hatálya alá.
A II. Pillér („the GloBE rules”) a globális minimális társasági adókulcs bevezetését célozza. A 750 millió euró feletti összevont árbevétellel rendelkező (jelenleg a Country-by-Country adatszolgáltatás alá eső) multinacionális vállalatcsoportok anyavállalatai országonként meg fogják állapítani az effektív adókulcsot a meghatározott adónemek tekintetében a számviteli beszámoló szerinti pénzügyi eredményük alapján. (Magyarország szempontjából fontos a helyi iparűzési adó figyelembevétele a kalkulációban; ez a törekvés előreláthatólag teljesülni fog). Az elsődleges – a jövedelem-bevonás (IIR) – szabály alapján az anyavállalatok kiegészítő adót fognak fizetni a saját adóhatóságuknak, ha a kiszámolt effektív adókulcs a minimálisan előírt 15%-os adómértéknél kisebb. Ha azonban egy-egy alacsony adóztatású tagvállalat valamilyen okból nem esik az adókötelezettség alá az IIR-szabály alapján, akkor a másodlagos – az aluladóztatott kifizetések (UTPR) – szabálya alapján bizonyos költségek, ráfordítások nem lesznek levonhatóak az anyavállalat adóalapjából, illetőleg azzal egyenértékű adóalap-kiigazítást kell eszközölnie az anyavállalatnak.
Mint a fentiekből is látható, a globális minimális társasági adókulcs bevezetése nem jelenti az adott országban hatályos társasági adókulcs felülírását, hanem azt eredményezi, hogy az anyavállalat illetősége szerinti állam többletforráshoz fog jutni a megfizetett kiegészítő adó révén.
Végezetül, a II. Pillér további eleme a kettős adóztatási egyezményeken alapuló szabály (STTR), melynek értelmében a forrásországok korlátozott forrásadó-kötelezettséget írhatnak elő a kapcsolt felek között történő, minimális adókulcs (adott esetben 9% az előírt határérték) alatti adóköteles kifizetéseire. Ez az adó beszámítható lesz az effektív adókulcs kiszámítása során.
Az OECD-adóreform mindkét Pillére várhatóan 2023-tól hatályba fog lépni, ekkor az aláíró országok magukra nézve kötelezőnek ismerik el a szabályait. A BEFIT koncepció értelmében az Európai Unió két irányelv formájában fogja szabályozni a végrehajtás részleteit az EU-tagállamok számára. Az irányelveket észszerűen még az OECD-adóreform 2023-as hatálybalépéséig kell elfogadnia. Az egyik irányelv biztosítja az I. Pillér következetes végrehajtását, míg a másik a II. Pillér átültetésének előírt módszerét tartalmazza majd (várhatóan tükrözi az OECD a közös adóalapra vonatkozó megközelítését, azonban tartalmazza majd az EU szempontjából szükséges korrekciókat is).
Fontos kiemelni, hogy bár a minimálisan előírt 15 %-os társaságiadó-mérték nemzetközi szinten elfogadásra került az OECD Inclusive Framework tagjai által, mégis az adókulcs megállapítása nemzeti hatáskörben marad és ezen az Európai Unió sem kíván változtatni. A tagállamok maguk döntenek a saját adómértékükről, továbbá maguk határozzák meg az adóigazgatás javítását és az adózási szabályok betartásának megkönnyítését célzó intézkedéseik tartalmát.
A minimális társasági adókulcs bevezetése hatással lesz még legalább kettő, már meglévő európai irányelvre: az adóelkerülés elleni (ATAD) irányelvre és a kamat- és jogdíj-irányelvre. Az ATAD irányelv tekintetében a változás az ellenőrzött külföldi társaság (Controlled Foreign Company, CFC) fogalmát fogja érinteni. A kamat- és jogdíj irányelv jelenleg a vállalatcsoport-tagok közti kamat- és jogdíjkifizetések forrásadó-mentességét biztosítja. A változás (amely egyébként még 2011 óta terítéken van az Európai Bizottságnál) abból fog állni, hogy a forrásadó-mentességre csak abban az esetben lesz jogosult a kifizetés kedvezményezettje, ha a saját tagállamában a kifizetés az adóalapjának részét képezi.
Az Európai Bizottság javasolni fogja azt is, hogy a II. Pillér előírásainak való megfelelés egy további kritériuma legyen az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékébe történő felvételének, ezzel biztosítva az EU-n kívüli nem együttműködő országok ösztönzését a nemzetközi megállapodáshoz történő csatlakozásra.
Az Európai Unió az alábbi akciópontokban foglalta össze az elkövetkezendő két évre tervezett intézkedéseit.
A nagy gazdasági szereplők által fizetett adók még nagyobb nyilvánosságot fognak kapni az által, hogy az EU Bizottság még az idén javaslatot fog tenni arra, hogy a II. Pillér szerinti tényleges (effektív) adókulcs-kalkulációk évente közzétételre kerüljenek egy új uniós irányelv alapján. A 2021. június 1-én az Európa Unió Tanácsa már megállapodásra jutott abban, hogy a Country-by-Country jelentések is nyilvánosak legyenek 2023-tól (18 hónapos implementálási határidővel), azonban az egységes effektívadókulcs-kalkulációk ehhez képest még mélyebb betekintést fognak adni a nagy multinacionális vállalatcsoportok által viselt tényleges adóterhelésre.
Szintén még az idén várható a jogalkotási uniós tervezet az adózási célú fedőszervezetek (shell entity) segítségével történő visszaélések elleni küzdelemre. A tervezet olyan intézkedéseket foglal magában az ilyen szervezetek visszaszorítására, mint a jelentős gazdasági jelenlét és a tényleges gazdasági tevékenység megállapítását elősegítő kötelező adatszolgáltatás, az adókedvezmények megtagadása, továbbá új adózási tájékoztatási, ellenőrzési és átláthatósági követelmények létrehozása. A Bizottság lépéseket kíván tenni annak megakadályozására is, hogy az EU-ból származó jogdíj- és kamatfizetések elkerüljék az adózást (az úgynevezett „kettős nem adóztatás”).
A Bizottság 2021. május 20-án ajánlást fogadott el az elhatárolt veszteség a tagállamok belső adójogában történő kezelésére. Ez az intézkedés igazságos versenyfeltételeket biztosít a kis- és középvállalkozások számára, mivel ezek a vállalkozások általában kevésbé képesek az elhatárolt veszteségük felhasználására, mint nagyvállalatok.
Az ajánlás értelmében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a vállalkozások számára legalább a COVID-19 világjárványt megelőző pénzügyi évre, azaz legalább 2019-re vonatkozóan a veszteségek visszamenőleges elhatárolását. A tagállamok döntésére ez a minimális időszak kiterjeszthető úgy, hogy a 2020-as és 2021-es pénzügyi évben felmerült veszteségek leírhatóak legyenek a 2019-es, 2018-as és 2017-es pénzügyi évek nyeresége után már befizetett adóból. Ugyanakkor a 2021-es pénzügyi évben várható, visszamenőleges elhatárolható veszteségek után azonnali adóvisszatérítést kell lehetővé tenniük még a 2021-es év folyamán.
Bizonyos korlátozásokat ajánl a Bizottság a nemzeti költségvetések megvédésére: az egy évben visszamenőlegesen elhatárolható maximális veszteségösszeg 3 millió euró, továbbá, ha a visszamenőleges elhatárolást a tagállamok egészen 2017-ig teszik lehetővé, akkor csakis olyan vállalkozások lehetnek jogosultak rá, amelyek a 2017-től 2019-ig terjedő időszakban nem voltak veszteségesek.
A magyar társasági adózás eddig csak a jövőbeni adózási időszakokban engedte meg az elhatárolt veszteség felhasználását („tax loss carry-forward”), a visszamenőleges felhasználásra („tax loss carry-back”) nem volt lehetőség. Várhatóan rövidesen választ kapunk arra, milyen intézkedéseket hoz Magyarország a bizottsági ajánlás hatására.
2022 elején a Bizottság irányelv-javaslatot fog tenni a kölcsöntőke-sajáttőke aránytalanság kezelésére a társasági adóban, amely a tőkefinanszírozást elősegítő kedvezményrendszer formájában fog megjelenni (Debt Equity Bias Reduction Allowance, DEBRA). Adózási rendszerek világszerte lehetővé teszik a kölcsöntőke kamatának az adóalapból történő levonását, mindazonáltal a sajáttőke-finanszírozáshoz kapcsolódó költségek (például kifizetett osztalék) egyik adózási rendszerben sem vonhatóak le az adóalapból. Ennek eredményeként a kölcsöntőkéből történő finanszírozás a legolcsóbbnak számít, így a vállalatok előnyben részesítik a saját tőkéből történő finanszírozással szemben. Ez a vállalati adósságok felhalmozódásához vezetett, amely ráadásul a COVID-19 pandémia következtében veszélyesen magas mértéket öltött.
2023-ig a Bizottság javaslatot fog tenni a vállalati jövedelemadóztatás új keretrendszerére vonatkozóan (Business in Europe: Framework for Income Taxation, BEFIT). A BEFIT egy egységes társaságiadó-szabálykönyv, amelynek a fő jellemzői a közös adóalap, valamint a vállalati nyereség tagállamok között, képlet alapján történő felosztása. A tervezett képlet figyelembe veszi az I. Pillér és a II. Pillér szerinti, a nyereség részleges újraelosztására, illetve az adóalap megállapítására szolgáló képleteket, azonban azokkal ellentétben a bevételek egészére fog kiterjedni.
A BEFIT-javaslat előterjesztésével a közös konszolidált társaságiadó-alapra (Common Consolidated Corporate Tax Base, CCCTB) vonatkozóan tett jogszabály-javaslatok visszavonásra kerülnek.
A BEFIT alapján a multinacionális vállalatcsoportok EU-illetőségű tagvállalatainak adózás előtti eredményét egyetlen adóalapba kell konszolidálni, amelyet ezt követően egy képlet alapján fel kell osztani a tagállamok között, és a nemzeti társaságiadó-kulcsok szerint megadóztatni. Az eldöntendő kérdések közé tartozik, hogyan kell súlyozni az egyes piacokról származó bevételeket, mi alapján értékelendő az egyes piacok jelentősége a multinacionális vállalatcsoport üzleti tevékenysége szempontjából, valamint az, hogyan veendők figyelembe az eszközérték (különös tekintettel az immateriális javakra) és a bérköltség annak érdekében, hogy a társaságiadó-bevételek észszerűen kerüljenek megosztásra az eltérő gazdasági profilú EU-tagállamok között.
A képlet alkalmazásával egyben szükségtelenné válik az összetett transzferár-szabályok alkalmazása a BEFIT hatálya alá tartozó európai uniós vállalkozások közti tranzakciókra vonatkozóan.
Az egységes társaságiadó-szabálykönyv és a képlet alapján történő adóalap-felosztás bevezetésével a BEFIT fontos lépést jelent majd az egységes piac szilárdabb társasági adórendszerének kiépítésében.
A cikk szerzője Lisznyanszkaja Marina, a VGD Hungary szenior adótanácsadója, adószakértő. A VGD Hungary Kft. az Adó Online szakmai partnere.
