Bombaüzlet a bankoknak a fehérítés

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A gazdaság fehérítése céljából a kormány kötelezővé tenné a bérfizetések, a nagyobb értékű vásárlások készpénzmentes bonyolítását. A bankok ennek biztosan örülnek, hiszen ez több banki ügyletet, nagyobb nyereséget jelent, de milyen előnyökkel, esetleg hátrányokkal járhat mindez a magánemberek, a kereskedők szempontjából?

A miniszterelnök a gazdaság további fehérítése és modernizációja mentén olyan terveket ismertetett, amelyek a készpénzforgalmat tovább szűkítenék, és kötelezővé tennék a munkáltatóknak, hogy a munkabéreket átutalással fizessék ki, ahogyan a lakosság vásárlásainál is egy bizonyos értékhatár felett (mintegy százezer forinttól) kötelező lenne a készpénzmentes (értsd bankkártyás) fizetés.

Kérdés, mi alapján lehet kötelezni a magyar állampolgárokat, hogy a magánszféra egy szereplőjével, azaz egy kereskedelmi bankkal kapcsolatba lépjenek, annak számlavezetési díjat, tranzakciós költségeket fizessenek.

Mennyibe is kerül?

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének honlapján (www.pszaf.hu) remek összehasonlító táblázatban lehet megnézni, hogy milyen költségekkel jár egy folyószámla megnyitása és működtetése. Érdemes ezeket a táblákat böngészni, mielőtt szerződünk (sőt, érdemes más banki termékeket is összehasonlítani).

Az egyik szolgáltatás persze itt jobb, a másik ott jobb. Nagyságrendileg azonban arra számíthatunk, hogy a számlavezetés díja havi ezer forint alatt alakul (van díjmentes csomag is, illetve van olyan, ahol a számlán elhelyezett összeg arányában mérséklődik a díj).

A készpénzfelvétel díja lehet százalékos és lehet fix tétel, ugyanakkor nem alacsony, akár 0,2-0,3 százalék is lehet. Az átutalások díja eltérő a bankon belüli, illetve a bankon kívüli átutalásoknál, az árcentrum a 0,1 százaléknál, illetve bankon belül 50-60 forintnál, bankon kívülre azonban száz, sőt akár ezer forintnál is alakulhat.

Itthon egy kicsit más

Bár a világ legtöbb országában a bankkártyahasználat valóban praktikus, nem kell a visszajáróval bajlódni, kevesebb apró halmozódik fel a pénztárcákban, Magyarországon a kártya sokszor kifejezetten nehezen kezelt fizetési mód. Aki próbált már a városban kisebb összegű fizetéseket kártyával teljesíteni, az tudja, hogy nincsen könnyű dolga, de még a professzionálisnak mondható elfogadóhelyeken, például egy nagyobb élelmiszerboltban is szörnyűek a tapasztalatok.

A készpénzes fizetésnél sokkal lassabban sikerül összehozni a kártyás tranzakciót, sokszor csak a külön kijelölt pénztári sorokban, ami azért mutatja, hogy még korántsem természetes az ilyen fizetés. Magyarországon. A biztonság is ellentmondásos szempont, a készpénz védelme tiszta sor, vigyázni kell rá, ha ellopják, elköltik.

A kártyás visszaélések, a bankkártya elvesztése kivédhető, ugyanakkor egy olyan pénzügyi kultúrában, ahol az ellopott kártya igen könnyen használható PIN-kód és személyi azonosságot igazoló dokumentum nélkül, ott bőven vannak veszélyei akár egy nagyobb csapolásnak is. Különösen akkor, ha a kártyaletiltásra megadott ügyfélszolgálati számon tíz percig hallgatható a „várjon a kezelő jelentkezésére” szöveg vagy a különböző sorszámok megnyomogatása közben a legújabb személyi kölcsön reklámja.

Lúzerek vagy becsületesek?

Külön pikáns ízt ad a kártyahasználatnak, hogy a vagyonosodási vizsgálatok országában az állam maximálisan bünteti azt, aki a fejlett nyugati országok pénzügyi kultúrájához igazodva bankszámlát, bankkártyát, átutalásokat használt fizetéseinek teljesítésére, hiszen így minden kiadása transzparensen figyelembe vehető, míg aki zacskóból fizette ki a nyári luxusutat, annak aligha kell elszámolni annak fedezetéről.

Természetesen az intézkedés egyik célja éppen ez lenne, ne csak a „lúzerek” járjanak el legálisan, de a transzparens pénzforgalom mindenki számára kötelező legyen.

A bankok biztosan haszonélvezők

Nem kérdés, a bankrendszer, az állam mindenképpen haszonélvezője lesz egy bankosodottabb társadalomnak, a lakosság összességében talán szintén nyer a modernebb pénzügyi technikákkal, itt inkább csak a kötelezővé tétel tűnik aggályosnak, viszont a kereskedelem sem feltétlenül haszonélvező.

Bár a nyugati országokban bizonyára kevesen írnák ki, hogy kártyát nem fogadnak el, aki sokat utazik, és jár szállodákba, vagy éppen fizet kávézókban, szórakozóhelyeken, viszonylag gyakran tapasztalhatja, hogy valami miatt éppen nem működik a kártyaleolvasó, rendszeresen nem fogadják el a világ legelterjedtebb kártyatípusait sem. Mindez lehet véletlen, de aligha az.

Nem ingyenes

Az a szlogen, hogy a kártyahasználat vásárlás esetén ingyenes, csak komoly kiegészítésekkel igaz. A bankok, a kártyakibocsátók természetesen nem szívjóságból működtetik a rendszert. Egy kisebb elfogadóhelyen, kávézóban, ajándékboltban az elfogadóhely akár a vásárlási érték 3 százalékát is kénytelen átengedni a bankoknak, míg a legforgalmasabb bevásárlóhelyeken, benzinkutaknál is 1 százalék körüli vásárlási érték a bankot illeti. Ugyan az elfogadóhelyek valamit meg is spórolnak, például a készpénzkezelés költségeit, biztonsági kiadásokat, de azért jellemzően a készpénzes vevők értékesebbek nekik.

Nem feltétlenül azért, mert adót akarnak csalni, hanem azért is, mert drága a kártya. A bankok azután osztoznak a megkapott összegen, a kihelyezett kártyaleolvasót kihelyező bank és a használt kártya kibocsátója kap a díjból.

Ha az elfogadóhelyek rendszeresen 2 százalékról kénytelenek lemondani a forgalmukból, akkor persze mondhatjuk, hogy hol érdekel ez minket, nem mi fizetjük, de biztosak lehetünk abban is, hogy nem a kereskedelem árrése fog apadni, hanem végső soron mi fizetjük meg ezt a költséget is. Ráadásul a kötelező banki számlavezetésnek, az átutalási megbízásoknak, esetleg a bankkártyának tranzakciós költségei, éves díjai is vannak.

Miért csak a munkavállalók?

Az adatok ugyanis megdöbbentőek, ma Magyarországon a felnőtt lakosságnak csak mintegy fele rendelkezik bankkártyával. Ha államilag kötelezővé tennék a bankszámlanyitást, esetleg a bankkártyát, akkor nagy üzlet lenne a bankoknak az ügyfélbővülés. Adminisztratív módon vagy a versenyben bízva persze kialakulhatnak alacsonyan árazott alap banki szolgáltatások, de bizony még ezek is rengeteg előre nem látható költséggel járnak.

Eleve miért csak a munkabérek menjenek átutalással, miért nem kezdi magán az állam a jövedelmek fehérítését, miért nem bankszámlára fizeti a nyugdíjakat, a szociális segélyeket. Bankszámlát minden nyugdíjasnak és a társadalom perifériájára szoruló segélyezettnek! Ez persze óriási társadalmi költséggel járhat, a rossz pénzügyi kultúra veszteségei, új típusú visszaélések jelenhetnek meg. De már pusztán azzal, ha csak a legális költségeket nézzük, baj van az esélyegyenlőséggel.

Egy folyószámla-vezetés éves díja legyen csak 1500 forint, átlagosan 100 forintos fix díjért készpénzt is lehet felvenni az ingyenesen rendelkezésre bocsátott bankkártyával, ráadásul havi 2 átutalás ingyenes lehet. Úgy tűnik, nincsen sok költség. Sajnos azonban a fejletlen pénzügyi kultúrát nem lehet egy helyen adminisztratív módon megváltoztatni. Képzeljük el azt a ritka szituációt, hogy valakinek egy ormánsági kisfaluban munkája van.

Jó eséllyel ATM-automatát nem talál a környéken, ahogyan valószínűleg sem a vegyesboltban, sem az italboltban nem tud kártyával fizetni, ahogyan az sem valószínű, hogy bankfiókot talál a közelben. Egy ilyen munkavállaló számára az átutalt fizetés külön macera, el kell menni pár tíz kilométert azért, hogy készpénzt vegyen fel, és azzal már tud valamit kezdeni a lakóhelyén.

Forrás: FigyelőNet

---