Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Példákkal magyarázzuk, hogy pontosan kik és mi alapján kötelesek népegészségügyi termékadót fizetni és gyakorlati támpontokat nyújtunk az adókötelezettség teljesítéséhez. A részletes útmutatást adó cikk az Adó szaklap 2012/13. számában jelent meg.
A népegészségügyi termékadóról szóló 2011. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Neta-tv.) 2011. szeptember 1-jén lépett hatályba, melyet a 2011. évi CLVI. törvény 2012. január 1-jétől, míg a 2012. évi XVIII. törvény 2012. április 14-től módosított.
Alapfogalmak
A Neta-tv. alapján valamely, az összetevői alapján (például cukor, só, metil-xantin vagy taurin tartalma alapján) az adó hatálya alá tartozó termék csak abban az esetben visel adóterhet, ha emellett előrecsomagoltnak is minősül.
Előrecsomagolt termék
Az a) alpont értelmében a termék adókötelessé válásának egyik feltétele, hogy azt ne a fogyasztó/végső felhasználó jelenlétében csomagolják, azaz előrecsomagolt legyen. Ebből következően például a cukrászdában/pékségben a vevő által kiválasztott és előtte becsomagolt termékek (sütemény, sósperec összetevőik százalékos mértékétől függetlenül) nem adókötelesek (Neta-tv. 1. § 4. pont).
Az értelmező rendelkezésben nevesített „fogyasztó” vagy „végső felhasználó” alatt – a szavak általános értelmezéséből következően – az adóköteles terméket tovább nem értékesítő, tovább fel nem használó vevő értendő. Az a vevő értendő tehát, aki/amely a vásárolt terméket saját termék előállításához nem használja fel, vagy nem értékesíti tovább más személy részére.
A b) alpont szerint a csomagolásban található termék mennyiségének előre meghatározottnak kell lennie. Ebből következően a tankautóban, konténerben, hordóban, zsákban vagy vödörben ömlesztve értékesített, kisebb csomagolási egységekre nem bontott, például félkész csokimassza vagy ömlesztett gumicukor nem sorolható az adóköteles termékkörbe. Ekkor közömbös, hogy az így értékesített alapanyag/késztermék csomagolása tartalmazza-e a termék adatait (például tömegét, összetételét) vagy sem.
A c) alpont feltételként rögzíti, hogy a b) alpont szerinti mennyiség a csomagolás felbontása vagy észrevehető módosítása nélkül nem változtatható meg. Ebből adódóan szintén nem tartoznak az adóköteles körbe azok a termékek, amelyeket az értékesítő (gyártó, importőr) nem fogyasztói kiszerelésben ad át a vevőjének, amely termékek akár csak darabonként is, de nincsenek becsomagolva.
Abban az esetben azonban, ha a gyártó által darabonként csomagolt terméket a kereskedő az általa létrehozott csomagolási egységekben (pl. darabonként) értékesíti, akkor e termék jellegét tekintve megfelel a Neta-tv. „előrecsomagolt termék” fogalmának, így az adóköteles termékkörbe tartozónak tekintendő.
A d) alpont szerint feltétel, hogy a terméket olyan névleges mennyiségű egységekben értékesítsék, amelyek egyrészt megegyeznek a csomagoló által előre meghatározott értékekkel, másrészt tömeg- vagy térfogategységekben legyenek meghatározva.
Az értelmező rendelkezés összefüggései alapján valamely termék akkor tekinthető előrecsomagolt terméknek, ha
Erre figyelemmel adóköteles az a termék is, amely darabonként csomagolt, mégpedig úgy, hogy az egyes darabok csomagolásán külön-külön nincs feltüntetve a termék tömege, s értékesítse nem előre meghatározott csomagolási egységekben, hanem a vásárló által igényelt mennyiségben történik. (Ide sorolható az üzletekben ömlesztve kapható, a vevő által kiválasztott, külön lemért, tömegre értékesített szaloncukor, illetőleg a darabáron kapható konyakmeggy, tejkaramella, feltéve mindegyik esetben, hogy az darabonként be van csomagolva).
|
Példa Ha a gyártó az általa darabonként csomagolt terméket (pl. tejkaramellát) a kereskedő részére előre meghatározott, 1 kg-os csomagolási egységekben értékesíti, akkor e termék jellegét tekintve megfelel a Neta-tv. „előrecsomagolt termék” fogalmának, ennek alapján pedig az adóköteles termékkörbe tartozik. Ekkor nincs jelentősége annak, hogy a kereskedő részére átadott dobozok csomagolása tartalmazza-e a termék adatait (pl. tömegét) vagy sem. Az adókötelezettség szempontjából irreleváns az is, ha például a terméket megvásárló kereskedő a gyártó által értékesített konyakmeggyet, szaloncukrot nem változatlan formában értékesíti tovább vásárlói számára, hanem a hozzá érkezett dobozos csomagolást felbontja, és új csomagolási egységeket hoz létre, esetleg a termékeket adagoló hengerekbe tölti, s tömeg alapján – ún. lose termékként – értékesíti. Az adóköteles termék vásárlója ugyanis ebben az esetben a gyártótól vásárló kereskedő, így az előrecsomagolt termék kritériumainak a részére értékesített termék megfelel. |
Értékesítés
Az adóköteles termék ellenérték fejében történő átadása úgy, hogy az az átvevőt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja (Neta-tv. 1. § 5. pont). E rendelkezés, illetve a Neta-tv. 3. § (1) bekezdése – az adókötelezettség az első belföldi teljesítési helyű értékesítést terheli – összefüggéséből következően az adóalany (gyártó, importőr) által ingyenesen – árumintaként, reprezentációs célra, adományként, kis értékű üzleti ajándékként átadott termék után nem keletkezik adókötelezettség, mivel említett termékek esetében az ellenérték fejében történő átadás ténye, mint törvényi feltétel hiányzik.
Más a helyzet azonban az ún. természetbeni árengedmények – így például „két doboz terméket fizet, és a harmadikat ingyen kapja” vagy „a nyeremény-játékhoz kapcsolódó sorsolás eredményeként járó ajándék” – esetén. A példaként említett esetekben gyakorlatilag ugyanis mennyiségi engedményről, s nem ajándékról van szó, hiszen az ún. „ajándék” (+1 termék) csak akkor jár, ha a vevő meghatározott mennyiségű terméket vásárolt. Az ügylet ez esetben ellenérték fejében történik, csak az egy termékre jutó ár arányában alacsonyabb, ezért ekkor valamennyi átadott termék után adókötelezettség keletkezik.
Teljesítési hely és időpont: Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa-tv.) szerinti teljesítési hely és teljesítési időpont (Neta-tv. 1. § 6., 8 pont).
Az adóköteles termékkör (adómérték) – általános tudnivalók
Az adókötelezettség fennállásához (adóköteles termékhez) két törvényi feltétel együttes teljesülése szükséges. A terméknek egyfelől a Neta-tv. 1. § 4. pontja szerint előrecsomagoltnak kell lennie, másrészt a 2. § a), b), c), d), e), f) g) és h) alpontjában meghatározott feltételeknek konjunktívan meg kell felelnie.
A Neta-tv. 2. § egyes alpontjai meghatározzák az adóköteles termékek körét. Valamely termék adóköteles vagy nem adóköteles termékkörbe tartozásának megállapításához elsőként azt kell tisztázni, hogy a termék az „előrecsomagolt termék” fogalmának megfelel-e. Ha megfelel, akkor másodjára az tisztázandó, hogy a Neta-tv. 2. § alpontjaiban hivatkozott valamely vámtarifaszám (a továbbiakban: vtsz.) alá tartozik-e. Ha igen, akkor harmadjára még azt kell vizsgálni, hogy például 20052020 vtsz. alá tartozó gabona, burgonya vagy olajos magvak felhasználásával készült termék-e, s hogy természetes és hozzáadott sótartalma meghaladja-e az 1 gramm só/100 gramm mennyiséget vagy sem. Amennyiben az említett mennyiségi határértéket meghaladja, akkor adóköteles, míg ellenkező esetben nem adóköteles termékről van szó.
Az előzőekben kifejtettek alapján történhet a gyártó/importőr részéről a belföldön értékesíteni kívánt valamely termék – pontos összetevői figyelembevételével való – beazonosítása, így adóköteles vagy nem adóköteles termékként való nyilvántartása. Valamely termék adóköteles termékkörbe sorolásánál – legalábbis gyártó adóalany esetén – kiindulási alap lehet a gyártási leírás (gyártmánylap), mely jellemzően egzaktan meghatározza az összetevők listáját és arányát.
Az adóköteles élelmiszeripari termékek, például cukor-, metil-xantin, taurin, illetve sótartalma – gyártók esetében – az adott termék összetevőit tartalmazó termékleírással, gyártási technológiával is igazolható. Ha ilyen okmány nem áll az adóalany rendelkezésére – különösen import esetén –, akkor a termékösszetétel a külföldi fél tájékoztatása alapján vagy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) Szakértői Intézetétől beszerzett szakvéleménnyel is alátámasztható.
Termékbemutatási céllal az eladási helyen állványra helyezett, Neta-tv. 2. §-ának hatálya alá tartozó display termékek esetén elsősorban azt kell vizsgálni, hogy e termékek tulajdonjogával a gyártó vagy az átvevő (kereskedő) rendelkezik-e. Az előbbi esetben az adókötelezettség törvényi feltétele – belföldi teljesítési helyű értékesítés – hiányzik. Az utóbbi esetben ugyanakkor – tekintve, hogy a gyártó első ízben értékesített belföldön terméket – az adókötelezettség attól függetlenül fennáll, hogy a kereskedő az egyes termékeket ún. display-termékként hasznosítja.
Dr. Kovács Attila cikke további példákkal illusztrálva mutatja be, hogy pontosan milyen termékkörre terjed ki az adó, kinek és mikor keletkezik adófizetési kötelezettsége, és hogyan kell megfizetni az adót. A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy mit kell tartalmaznia a számlának és milyen feltételekkel lehet mentesülni az adó alól. A cikk teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/13. számában olvasható. Az Adó szaklap a Complex Kiadó webshopjában példányonként is megvásárolható.
Tervezzen az őszre Hungary Cardért!Jelentkezzen most Rodin képzésekre, és mi meglepjük Önt egy Hungary Card Basic – Magyar Turizmus Kártyával, a Hotelinfo Iroda jóvoltából, melyet a rendezvény helyszínén veheti át! |
 |
