Döntött az Ab a magánnyugdíjról

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság döntött a tavaly elfogadott, de még ki nem hirdetett magánnyugdíj törvényről. Egy rendelkezést megsemmisítettek, egyebekben viszont zöld utat adtak az új jogszabálynak. Közben szárnyra kapott a hír, hogy az új kormány államosítaná a magánnyugdíjpénztárakat.

Az Országgyűlés még tavaly decemberben fogadta el a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló új törvényt, amelynek egyes rendelkezéseivel szemben a köztársasági elnök alkotmányossági aggályokat fogalmazott meg, ezért azt nem írta alá, hanem a törvény előzetes alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Az új törvény két területen korlátozza a pénztártagok jogosítványait: egyrészt megszűnik a tagoknak a pénztár döntéshozatalában való részvételi joga, másrészt korlátozza, szűkíti a szolgáltatásokkal kapcsolatos jogosítványaikat.

A köztársasági elnök indítványa rámutatott, hogy az új törvény 2013-tól a magánnyugdíjaknak az eddigitől eltérő rendszerét hozza létre. A nyugdíjrendszerben a részvétel továbbra is kötelező, és a szolgáltatások nyújtása is tőkefedezeti rendszerben történik. Magánnyugdíj-biztosítási szolgáltatást azonban csak az új feltételek szerinti magánnyugdíj-biztosítók és járadékszolgáltatók végezhetnek. Az előbbi pedig kizárólag zártkörűen működő részvénytársasági formában alapítható, amely azzal a következménnyel is jár, hogy a tagok a magánnyugdíj-biztosító döntéshozatalában nem vehetnek részt.

A jelenlegi négyféle szolgáltatás (életjáradék, elején határozott időtartamos járadék, végén határozott időtartamos járadék, kettő vagy több életre szóló életjáradék) helyett csak garantált összegű és inflációindexált járadék nyújtását teszi lehetővé az új törvény, a garantált összegű járadékon belül pedig egy és két életre szóló járadék között különböztet, megszüntetve az Mpt. által az elején vagy végén határozott időtartamos járadék, valamint a kettőnél több életre szóló járadék igénybe vételét. Az egyösszegű szolgáltatás igénybevételének lehetőségét – a jelenlegi rendszerrel szemben, miszerint ezt az a pénztártag kérhette, akinek a különböző pénztárakban eltöltött és összeszámított tagsági jogviszonya nem haladja meg a 180 hónapot – arra az esetre korlátozza, hogy ha az egy életre szóló járadék mértéke nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 5 százalékát. Végül szűkíti a tag halála esetére a kedvezményezett jelölésének korábbi, korlátlan lehetőségét a közeli hozzátartozóra, illetve bizonyos esetben az élettársra.

Alkotmányossági szempontokra hivatkozással a köztársasági elnök aggályosnak tartotta a fenti szabályokat. Az Alkotmánybírság ezzel szemben csupán egyetlen megtámadott rendelkezést talált alkotmányellenesnek. A határozat indokolásában hangsúlyozta: a törvény a rendszer átláthatóságának növelését célozza. Az egyösszegű kifizetés feltételeinek, valamint a járadék megváltoztatását érintő szabályok kapcsán megállapította, hogy a törvény az egyösszegű kifizetés teljesítését lényegében attól teszi függővé, hogy a pénztártag tagsági viszonya az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor a 180 hónapot meghaladja-e. Ez a váromány, amely tulajdoni védelemben részesül, viszonylag kisszámú pénztártagot érint. Az Ab szerint a jogalkotó ennek a szabálynak a megalkotásánál nem volt tekintettel azokra a személyekre, akiknek a jogszerzése már folyamatban volt, ezért a rendelkezés alkotmányellenes.

Az Ab ugyanakkor nem osztotta az államfő alkotmányos aggályait a többi megtámadott rendelkezés esetében. A jelenlegihez képest meghatározott más szolgáltatás-fajták nem korlátozzák a pénztártag várományát, mert az egyéni számláján lévő összege alapján a járadékra jogosult – állapította meg a legfőbb taláros testület. A pénztár ügyeiben történő korlátozott – a nagy taglétszámú pénztáraknál szinte formális – a döntési jog, hiszen a saját számláján lévő pénzt a tag nem veheti ki, befizetései jogszabályi kötelezettségen alapulnak, de arra figyelemmel, hogy a pénztárak döntően bankokhoz, biztosítókhoz kapcsolódtak, a befektetési politikáról legfeljebb információt kaphat, de azt nem befolyásolhatja. A pénztártag kontrollja annyiban érvényesül, hogy a nyilvános adatszolgáltatás körében megismerheti a biztosító tevékenységét, illetőleg átléphet másik magánnyugdíj-biztosítóba. Ezzel továbbra is biztosítva van a számlája feletti korlátozott rendelkezési joga, és változatlanul igénye marad a járulékkal fedezett nyugdíjszolgáltatásra.

---