Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.
Az első körben nézzünk meg olyan forgatókönyveket, amelyekben a vélelmezett értékesítő Közösségen belüli termékértékesítést segít elő.
A következő forgatókönyvek esetében a termékek vagy uniós, vagy a közösségben már szabad forgalomban lévő termékek. A 14a. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában lehetséges, hogy a termékeket az elsődleges értékesítő egy korábbi szakaszban (külön ügylet) harmadik országból importálta.
Ha az elsődleges értékesítő a termékeket az uniós vevőknek történő értékesítés előtt importálta, akkor a vevő számára történő értékesítés nem minősül a 14a. cikk (1) bekezdésében meghatározott importálttermék-távértékesítésnek.
1a. forgatókönyv szerint: A 14a. cikk (2) bekezdése szerinti belföldi értékesítések (a termékek, az elektronikus felület és a vevők ugyanabban a tagállamban vannak) és az 1. tagállambeli vevő elektronikus felületen keresztül rendel termékeket egy az EU-ban nem letelepedett elsődleges értékesítőtől. Az elektronikus felületet az 1. tagállamban hozták létre. Az elsődleges értékesítő az 1. tagállamban tart olyan termékeket, amelyeket az 1. tagállambeli vevőnek adnak fel/fuvaroznak el (belföldi termékértékesítés).
Nézzük meg a fenti eset kapcsán, hogy milyen áfával kapcsolatos követelmények merülnek fel. Az elektronikus felület, mint vélelmezett értékesítő lesz az adóalany, mivel az elsődleges értékesítő nem telepedett le a Közösségben, az elektronikus felület választhatja az uniós szabályozást, ebben az estben az elektronikus felület a letelepedési helye szerinti 1. tagállamban regisztrál az uniós szabályozásba, és az 1. tagállamban már meglévő áfa-azonosító számát fogja használni.
Kétféle adóztatandó ügyletünk lesz, az első két adóalany között történik az elsődleges értékesítőtől az elektronikus felület részére, illetve ezt követően lesz egy adóalany – fogyasztó típusú ügylet is, amely az elektronikus felület részéről történik az 1. tagállambeli vevőnek.
A teljesítés hely megállapításához első lépésben a fuvarozást kell hozzárendelni a megfelelő ügylethez. Ezek szerint az első adóztatandó ügylethez (adóalany-adóalany) nem kapcsolódik fuvarozás, a teljesítés helye az 1. tagállamban van, az elsődleges értékesítőnek az 1. tagállamban kell áfa-alanyként regisztrálnia. A második ügylethez (adóalany – végső vevő) azonban már kapcsolódik fuvarozás. A teljesítés helye továbbra is az 1. tagállamban van, az áfa-t az 1. tagállamban kell megfizetni (a termékekre az 1. tagállamban alkalmazandó áfa-kulcs szerint).
Az áfa felszámíthatósága mindkét esetben akkor keletkezik, amikor a fizetést az elsődleges értékesítő elfogadja. Az áfa megfizetésére kötelezett személy az első adóztatandó ügylet esetén adólevonási joggal mentesített lesz, míg a második ügylet esetén az elektronikus felületnek az egyablakos ügyintézési rendszeren keresztül kell áfa-t fizetnie az 1. tagállam adóhatósága számára.
A megfelelő áfa-bevallást az elektronikus felület az egyablakos ügyintézési rendszer keretében nyújtja be az 1. tagállam adóhatóságának.
Végezetül annyit hadd jegyezzek meg, hogy ez tisztán belföldi ügylet. Amennyiben az elektronikus felület nem alkalmazza az uniós szabályozást, úgy az adóalany – végső vevő viszonylatban felmerülő értékesítést az 1. tagállamban benyújtandó belföldi áfa-bevallásában kell szerepeltetnie.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.
A NAV útmutatót adott ki az utólagos részesedésbejelentéssel kapcsolatban, amelyben a leggyakrabban felmerülő kérdésekre kívánt válaszolni az adóamnesztia kapcsán. Továbbá változott a jegybanki alapkamat és az adóhatóság meghatározta a júniusi üzemanyagárakat is – derül ki a NAV-Figyelő eheti számából.
A számviteli beszámoló és az annak adatain alapuló társaságiadó-bevallás elkészítése az egyik legfontosabb olyan feladat, amely egy üzleti év zárásához kapcsolódik. A társaságiadó-kötelezettség szempontjából az üzleti év utolsó napjának több szempontból is relevanciája van: gondoljunk csak azokra az adóalap-korrekciókra, amelyek olyan számviteli tételekhez kapcsolódnak, amelyeket év végén számol el egy gazdálkodó. Emellett az év vége egyben lehetőségeket is nyújt az adózás tervezéséhez, egy esetleges adózási-módváltás megfontolásához. Nem utolsósorban az év vége sok szempontból olyan határidőt is jelent, amelyre indokolt kiemelt figyelmet fordítani. A zárás mellett természetesen a nyitás során, a következő év kezdeti időszakában is számos feladat jelentkezhet, különösen a mérlegkészítés, illetve a társaságiadó-bevallás benyújtása határidejéig bezárólag. Ezek a feladatok adózótól függően rendkívül változatosak, így kimerítő listát lehetetlen adni. Az Adó szaklap írása azokat a jellemzően előforduló, megfontolásra érdemes szabályokat, teendőket emeli ki, amelyek az adózók széles rétegét érinthetik.
A Tanács megállapodásra jutott a kettős adóztatás alóli mentességre irányuló gyorsabb és biztonságosabb eljárásokról, amelyek hozzá fognak járulni a határokon átnyúló befektetések fellendítéséhez és az adóvisszaélések elleni küzdelemhez. Az úgynevezett FASTER-kezdeményezés célja, hogy a forrásadó-eljárásokat biztonságosabbá és hatékonyabbá tegye az EU-ban a határokon átnyúlóan működő befektetők, a nemzeti adóhatóságok és a pénzügyi közvetítők, például a […]
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
