Egyéni vállalkozó ingatlanbérbeadása magánszemélyként (XIX. rész)

Tételes költségelszámolás esetén összetettebb nyilvántartási kötelezettség terheli a bérbeadót. A bizonylatolásra önálló tevékenységként végzett bérbeadás esetén speciális szabályok vonatkoznak.

Vonatkozó jogszabály:

1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

---

A sorozat előző részeit itt olvashatja.

Személyi jövedelemadó (folyt.)

Nyilvántartási kötelezettség (folyt.)

Alapnyilvántartás (folyt.)

Tételes költségelszámolás

Ha a bérbeadó

• tételes költségelszámolást választ, de
• áfalevonási joga nincs, vagy azzal nem él,

az alapnyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségét – választása szerint – bevételi és költségnyilvántartás vezetésével teljesítheti.

A bevételi és költségnyilvántartásban kizárólag az adóköteles bevételek és a költségként elszámolható kiadások rögzíthetőek.

A bevételi és költségnyilvántartás legalább a következő adatokat tartalmazza:

a) sorszám;

b) a gazdasági esemény időpontja;

c) a bizonylat sorszáma;

d) a gazdasági esemény rövid leírása (így különösen ellenérték, anyagbeszerzés);

e) a kifizető neve (elnevezése) és adószáma (e rendelkezést az egyéni vállalkozó nem köteles alkalmazni);

f) a bevétel összege;

g) a bevételből levont adóelőleg;

h) a költség összege;

i) a jövedelem.

Ha a magánszemély áfalevonási jogot is érvényesít, akkor pénztárkönyvet vagy naplófőkönyvet kell vezetnie, a cikksorozat XVIII. részében leírt adattartalommal.

Részletező nyilvántartások

A magánszemély a részletező nyilvántartások közül csak azokat köteles vezetni, amelyek az adóköteles jövedelmének megállapításához szükségesek.

Tételes költségelszámolás esetén ilyen a tárgyi eszközök nyilvántartása (kötelező adattartalmát ld. a cikksorozat XIII. részében).

Ha pedig bizonylatolási kötelezettségének nyomtatvány használatával tesz eleget, a magánszemélynek szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartását is vezetnie kell. Ennek kötelező adattartalma a következő:

• a nyomtatvány neve és számjele,
• a beszerzés kelte,
• a tömb(ök) sorszáma (tól-ig),
• a használatbavétel kelte,
• a felhasználás kelte,
• a kiselejtezés kelte.

 Bizonylat

Az ingatlanbérbeadás tekintetében a bizonylatoknak egyrészt a bevétel, másrészt – tételes költségelszámolás esetén – az igazolt költségek alátámasztása terén van jelentősége.

Az Szja tv. 10. § (7) bekezdése kötelező minimális adattartalmat határoz meg azon bizonylatok tekintetében, amelyekre vonatkozóan az Áfa tv. rendelkezést nem tartalmaz.

Az Áfa tv. 165. § (1) bek. a) pontja egyértelműen rendelkezik arról, hogy ha az ingatlan bérbeadója szolgáltatásnyújtásáról nem számlát bocsát ki, akkor gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül. A bérbeadó által a bevételről kibocsátandó bizonylatra vonatkozóan tehát az Áfa tv. tartalmaz rendelkezést, ezért az Szja tv. 10. § (7) bekezdésének előírásai e körben nem irányadóak. (Az áfás bizonylatolási előírásokról a cikksorozat későbbi részében, az áfára vonatkozó rendelkezések körében lesz részletesebben szó.)

A cikksorozat VIII. részében leírtak szerint pedig  az elszámolni kívánt költség alátámasztására az Szja tv.

• azon esetekben, amikor a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója az Áfa tv.-ben meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, kizárólag az Áfa tv. szerinti bizonylatot (ide nem értve a nyugtát) fogadja el,
• egyéb esetekben pedig azt a követelményt támasztja, hogy a bizonylat tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is.

Közös tulajdonban álló ingatlan bérbeadása esetén a költségek igazolására az Szja tv. bármely tulajdonostárs nevére kiállított bizonylatot engedi figyelembe venni.

A bizonylatokat és a nyilvántartást az adó megállapításához való jog elévüléséig kell megőrizni. E kötelezettség a bizonylat rontott példányára is vonatkozik.

---