Az adótörténeti sorozatot bemutató írásunk második részében néhány kiemelt témát mutatunk be. A kultúra, a tudomány és a történelem területén működő személyiségek adózási kapcsolatai önmagukban is érdekesek. Az adózás története dokumentumok története is, ezekből is összegyűjtöttünk egy csokorra valót. A Római Birodalom az egyik legmeghatározóbb államalakulat volt a történelem folyamán, természetesen az adótörténete is meghatározó jelentőségű. A keresztes háborúk önmagában is megérdemeltek egy rövidebb sorozatot, de a pénzügyekre a jelentősebb hatást a templomosok gyakorolták.
Marciánus büszke császár / Adaját nem fizeti: / Mennek hozzá kemény szóval / Etele követi.
„Az adót te, gyáva császár, / Megadjad, megadjad! / Te uradtól, Etelétől, / Meg se is tagadjad.”
Hallja császár a parancsot, / Jő megyen fel s alá; / Teszi magát mintha nem is / Hallaná, hallaná…
(Arany János: Két éles kard)
Az összesítő cikksorozat első részében Magyarország adótörténetéről, valamint a „Vallás, egyház, adózás” témakörébe tartozó cikkekről adtunk áttekintést. Most a bevezetőben említett témákat tekintjük át.
Irodalom, képzőművészet, tudomány, történelmi személyiségek
Az adózás történetében sok ismert személyiséggel találkozhatunk, akiknek fő tevékenysége, ismertsége, egészen más területről származik. Az adózással való kapcsolatukban előfordul az adószedői/adózatói vagy az adócsalóként való működés (van, amikor ugyanazon személynél mindkettő!), de többen is a pénzügyi szabályozás alakítójaként is érdemi tevékenységet fejthettek ki.
Közülük legtöbben az irodalommal foglalkoztak, sokszor írtak is az adózásról. Részletes ismertetés helyett itt is csak a névsorra szorítkozunk: Geoffrey Chaucer (Canterbury mesék), Marco Polo, Shakespeare, Cervantes (Don Quijote), Daniel Defoe (Robinson), Jonathan Swift (Gulliver), Robert Burns (skót költő), Jaroslav Hašek (Svejk), vagy a magyarok közül: Janus Pannonius, Petőfi, Arany, Benedek Elek, Ady Endre, Moldova György is kapott ihletést arra, hogy írjanak az adózásról (is).
Irodalmi és zenei háttere is volt annak, hogy a Beatles együttes dallal tiltakozott az adózás ellen (Taxman).
Az irodalmi nagyságok közül is kiemelkedik Dante és Madách, nemcsak műveikkel, de gazdasági nézeteikkel is. Róluk is évfordulókhoz kapcsolódóan jelent meg 10, illetve 6 írás.
Korrupt tisztviselők, közpénzek sikkasztói (XV. sz-i illusztráció Dante Isteni színjátékához)
A képzőművészek közül ez már kevesebbeknek jelentett témát, de ifjabb Pieter Brueghel, Marinus van Reymerswaele (holland festő), Mimar Szinán (a legnagyobb iszlám építész) vagy Henri Rousseau (aki csöppet sem volt naiv festő!) olyan adózási érdekességekkel rendelkeztek, amelyekről érdemes volt írni. Henri Rousseauról és Mimar Szinánról önálló írásokban is értekeztünk. Egy alkalommal több képzőművész alkotását gyűjtöttük egybe „Bankárok, pénzváltók, adószedők” címszó alatt.
Leonardo halálának 500. évfordulója adott alkalmat, hogy róla is írjak, illetve barátjáról, Luca Pacioliról, a modern könyvelés kialakítójáról, valamint Matthäus Schwarzról, a divatbolond könyvelőről (szintén jó néhány illusztrációval).
A tudomány képviselői közül Kopernikusz a csillagász, gazdasági szakemberként, sőt adóreformerként is működött. Pascal adószedő apjának segítésére mechanikus számológépet, az úgynevezett pascaline-t fejlesztette ki. Lavoisier Párizs főadószedőjeként vesztette fejét, a bírák előtt vajmi keveset ért, hogy tudósként géniusz volt. Dobermann adószedőként dolgozott, kutyái védték meg, eközben – tapasztalati úton – új kutyafajtát nemesített. Newton – akiről a közelmúltban tettem közzé három írást – három évtizeden át volt az angol Királyi Pénzverde vezetője, és ebbéli működése sem kevésbé izgalmas, mint a tudományok területén végzett tevékenysége. Fibonacciról a Kamat, adósság, elengedés, devizahitel című sorozatban írtam részletesebben.
A történelmi személyiségek közül önálló cikkek voltak Szolónról, Néróról, Vespasianusról, Hódító Vilmosról, Colbertről, Al Caponéról, Hitlerről (róla két részben). Tell Vilmos inkább népmesei hős, mint valós történelmi személy, de története nem nélkülözi az adózási érdekességeket sem, így róla is született írás, amiben még a magyar kártya történetéről, történelmi szerepéről is szóltunk.
Hódító Vilmos és az Ítéletnapi könyv, amelyben összegyűjtötték az adóztatás alapadatait
Történelmet meghatározó dokumentumok
A mai korra nézve legjelentősebb történelmet meghatározó dokumentumok – ez nem lehet kétséges – a Biblia és a Korán. Ezen kívül is számos olyan dokumentumot lehetne felsorolni, amelyeknek pénzügyi, adózási szempontból is van jelentősége.
Egy szíriai ásatáson mintegy 16 ezer ékírásos táblát találtak 1975-ben, az ókori települést Eblának nevezték el a régészek. A táblák korát 4300-4500 évre teszik. Az addig ismert ékírásos nyelvek egyikének sem felelt meg a szöveg. Végül a – részleges – megfejtést kétnyelvű táblák segítségével sikerült megtalálni. A táblákon szerződések, adásvételek is tömegével szerepeltek, ezért is adtam az írás címének az Ékírásos közgazdaságtan elnevezést. Az Ebláról szóló cikkben volt szó a nyugat-iráni behisztuni sziklafalról, amely négy nyelven tartalmaz ókori szövegeket. Igaz, ez ’csak’ két és félezer éves, de segítségével sikerült megfejteni az eblai agyagtábláknál jóval később keletkezett ékírásos szövegeket.
Az eblai agyagtábláknál valamivel ’fiatalabb’ Hammurabi törvényoszlopa, mindössze 3700-3800 éves. Az oszlopon található törvények egyfajta polgári- és büntetőtörvénykönyvének is tekinthetők, de több rendelkezést is tartalmazott az adózásra, illetve a pénzügyi kötelezettségek meg nem fizetésére vonatkozóan.
Szintén ékírással készült az úgynevezett Kürosz henger, amely ’alig’ 2600 éves. Nagy Kürosz perzsa király emberi jogokról szóló nyilatkozatát a történelem folyamán számos ilyen követte. Kürosz megemlékezik arról is, hogy hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból. Nem véletlen, hogy a Biblia egyedül Küroszt nevezi az Úr felkentjének a nem zsidók közül. Korunkban a legfontosabb az ENSZ 1948-ben elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelynek kimunkálásában és elfogadtatásában Eleanor Rooseveltnek voltak hatalmas érdemei.
A Kürosz-henger (British Múzeum), amelyet az emberi jogok első nyilatkozatának tekinthetünk
A mai világ háromnegyedét kitevő nyugati jogrendszer alapja a római tizenkét táblás törvények. Bár az eredeti bronztáblák már nincsenek meg, a törvények egy része fennmaradt különböző ókori írásokban. A táblákat körülbelül Kr. e. 450-ben állították fel Rómában azon a helyen, ahol a népgyűléseket tartották. A törvények között pénzügyekkel, adósságrendezéssel kapcsolatos rendelkezések is voltak.
Napóleon katonái 1799-ben találták meg azt a fekete gránitból készült követ Rosette városánál, amely három nyelven tartalmazott szöveget. Egy papi gyűlés határozatait örökítették meg a kőlapon, benne adózásra vonatkozó rendelkezéseket. Az uralkodó, V. Ptolemaiosz király dicsőséges tettei között felsorolják a templomok építésével kapcsolatos intézkedéseit, a papok szolgálatához tartozó kötelezettségek csökkentését, az elítélteknek adott amnesztiát, valamint azt, hogy a pénzben és gabonában fizetendő adók részben megszüntetését, részben könnyítését rendelte el. A britek ezt később hadizsákmányként Londonba vitték, ezért is látható ez ma a British Múzeumban. Ez a kő ’mindössze’ 2200 éves, és legfőbb nevezetessége az, hogy ennek segítségével fejtette meg Jean-Francois Champollion az egyiptomi hieroglifikus írást.
A XIII. század első évtizedeiben keletkezett két dokumentum, a Magna Charta (1215), illetve a magyar Aranybulla (1222) alapdokumentuma volt Britannia és Magyarország (jog)államiságának. A királyok felesküdtek rájuk, megerősítették a rendelkezéseiket, mind a mai napig hivatkozási alapot teremtenek. A dokumentumok 800. évfordulójához kapcsolódóan két-, illetve tízrészes sorozatokban mutattuk be a dokumentumok előzményeit, keletkezésük történetét, rendelkezéseit – kiemelten az adó- és pénzügyi szabályokra –, valamint utóéletüket.
Róma, hunok, vikingek, Moszkva
Nincs még egy olyan államalakulat, amely olyannyira meghatározó volt a történelem során, mint a Római Birodalom. Róma alapításától a Keletrómai Birodalom bukásáig valamivel több, mint 2200 év telt el. Ilyen hosszú időt kevés birodalom tudhat magáénak (India, Egyiptom, Kína, Perzsia, Japán), de ennél sokkal fontosabb, hogy a politikára, a jogrendszerre, a kultúrára gyakorolt hatása összehasonlíthatatlanul meghatározóbb volt minden más államnál, és ez a hatás ma is tart.
A 15 részes sorozatot további (független) epizódok színesítették. Augustus, Néró, Vespasianus, Diocletianus, Nagy Konstantin, Justinianus császárok adó- és pénzügyi intézkedéseiről bővebben is szó volt, de a hunok, a képrombolások, a keresztes hadjáratok, az arabok, a törökök történetei is kapcsolódtak a bemutatáshoz.
A vikingek alig több, mint két és fél évszázados hőskora megváltoztatta Európa történelmét. A viking korszak 793. június 8-tól, a lindisfarne-i kolostor elleni támadástól, 1066. szeptember 25-ig, a Stamford Bridge-i csatáig tartott. A vikingek történetét nyolcrészes sorozatban mutattuk be.
III. Harald királyt ábrázoló üvegablak a Kirkwall-i katedrálisban (Orkney), halálával véget ért a viking korszak
Vad, fosztogató, gyilkoló harcosok voltak, vagy ennél többről van szó? Sokkal többről és másról! Országokat alapítottak, felfedeztek, ösztönzést adtak a technikai fejlődésnek, a korabeli világkereskedelem főszereplői voltak Európában és azon túl is. A skandináv államokon túl jelentős szerepet játszottak Anglia, Írország, Izland, Szicília, Oroszország és a Frank Birodalom történelmében, uralkodtak, beházasodtak, megteremtették a parlamentáris működés előzményeit.
A vikingekhez lazán kapcsolódott két írás, amelyek Moszkva felemelkedését mutatták be a Kijevi Nagyfejedelemségtől az első moszkvai nagyfejedelemig, I. Ivánig, akinek ragadványneve Kalita, azaz Pénzeszsák volt, és ezt jórészt kíméletlen adóztatási módszerei miatt „érdemelte ki”.
Keresztesek, templomosok
II. Orbán pápa 1095. november 27-én Clermontban elmondott beszéde évszázadokon át meghatározta, sőt talán még ma is meghatározza a történelem menetét. A következmények jól ismertek, a sok-sok keresztes hadjárat először Jeruzsálem kereszténnyé tételéért, majd muszlim meghódítását követően a visszaszerzésért, később az eretneknek bélyegzett görögkeletiek ellen, illetve a római egyházat megreformálni szándékozó, szintén eretneknek bélyegzett kathárok, husziták (stb.) ellen.
A romantikus mázt lehántva, ezek az események ma már sokkal inkább szégyenei a kereszténységnek, mint büszkeségre okot adó hőstettek. A keresztes hadjáratok közvetett módon hozzájárultak a reformációhoz és az iszlám hit elterjedéséhez, de még az iszlám terrorizmus kialakulásához is. Pozitív hozadékai is voltak a hadjáratoknak Európában: például az iszlám kultúra és tudomány megismerése, a templomosok pénzügyekben elért eredményei. Kilencszáz évnek kellett ahhoz eltelnie, hogy a katolikus egyház beismerje a hadjáratok keretében elkövetett bűnöket, és bocsánatot kérjen a pápa mindezekért.
A keresztesek megostromolják Konstantinápolyt 1204-ben (David Aubert miniatúrája, XV. század)
A hadjáratok igen költségesek voltak, sok államban a finanszírozás céljából különadókat szedtek be (crusada), de az adakozásra való felszólítások és a túlvilági bűnbocsánat áruba bocsátása is (búcsúcédulák) is innen eredeztethető. A négyrészes sorozatból két rész kifejezetten az adó- és pénzügyekről szólt.
A keresztes hadjáratok legfélelmetesebb szereplői a templomos lovagok voltak. Jelentőségük messze túlterjedt a keresztény hitért való küzdelmen. Két évszázad alatt (1118-tól 1314-ig tartott a „hőskorszak”) a templomosok hatalmas és gazdag szervezetté váltak, a pénzügyekben őket lehet az első multinacionális vállalkozásnak tekinteni. Olyan elszámolási, bizonylatolási, könyvelési rendszert alakítottak ki, amely lehetővé tette a gazdasági helyzet pontos nyomon követését, trezorjaik olyan biztonságosak voltak, hogy a keresztes hadjáratokra induló vagy vagyonuk biztos megőrzését kívánó uralkodók, nemesek, papok, polgárok is rájuk bízták vagyontárgyaikat.
A hatalmas vagyonra szemet vetett IV. (Szép) Fülöp francia király, és aljas eszközökkel, koncepciós perek sorozatával máglyahalálra küldette a rend legfőbb ellenálló vezetőit. A XIV. század elejének ez hatalmas világbotránya volt, nem véletlen, hogy az Isteni színjátékot ebben az időben író Dante is belefoglalta művébe a történéseket. A templomosok történetét öt fejezetben részleteztük.
