Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Számos mezőgazdasági őstermelő, családi gazdálkodó nem a saját tulajdonú földjén, hanem ún. feles-bérletben művelt termőföldön gazdálkodik, és a bérleti díjat nem pénzben fizeti, hanem a megtermelt termény egy részének átengedéséről állapodik meg a föld tulajdonosával. Cikkünk az ilyen szerződésekkel összefüggésben felmerült fontos adózási kérdéseket ismerteti.
A feles bérlet fogalma
A mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 66. §-a értelmében a feles bérleti szerződés alapján a feles bérlő meghatározott föld időleges használatára és hasznainak szedésére jogosult, és köteles ennek fejében a megtermelt termény felét vagy más hányadát a használatba adónak természetben átadni.
A Fétv. 66. §-a arról is rendelkezik, hogy a föld haszonbérletére vonatkozó szabályok megfelelően irányadóak a feles bérletre is. Ez azt jelenti, hogy a feles bérleti jogviszonyban is alkalmazni kell a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.), illetve a Fétv. haszonbérletre vonatkozó szabályozását. Vagyis, ha a felek között feles bérleti szerződés jön létre, úgy magára a jogviszonyra, illetve a szerződésre a Fétv. 66. §-ában foglaltakon túl a Földforgalmi tv.-nek, és a Fétv.-nek a haszonbérletre vonatkozó szabályai az irányadóak.
|
Új szolgáltatásokkal bővült az Adó Online:
|
 |
A bérbeadó jogállása
Kérdés, hogy a föld tulajdonosának egyéni vállalkozóvá vagy őstermelővé kell-e válnia a bérbeadás miatt. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. (Szja) törvény ezt nem tiltja, de erre vonatkozó kötelezettséget nem ír elő.
A földet bérbeadó tulajdonosnak a bérbeadás okán tehát nem kötelező egyéni vállalkozóvá vagy őstermelővé válnia, a bérbeadást akár magánszemélyként (magánszemélyi minőségben) is folytathatja. [Szja törvény 3. § 17. pont].
A bérbeadásból származó bevétel (termény) adómentessége
A Szja törvény 1. számú mellékletének 9.4.1. alpontja értelmében adómentes a termőföld-bérbeadásból származó bevétel, ha a termőföld haszonbérbe adása alapjául szolgáló, határozott időre kötött megállapodás (szerződés) alapján a haszonbérlet időtartama az 5 évet (az adómentesség feltételéül szabott időtartamot) eléri. Kérdés, hogy alkalmazható-e ez a szabály a magánszemély által feles bérlet keretében termény formájában megszerzett bevételre.
Az Szja tv. szerint
Mindebből következően, ha a feles-bérleti szerződés öt évnél hosszabb időtartamra szól, a bérbeadó magánszemély által megszerzett bevételre (termény formájában megszerzett bérleti díjra) alkalmazható a Szja törvény 1. számú mellékletének 9.4. alpontjában szereplő adómentességi szabály.
Különös adózási módok az áfa rendszerében |
|---|
Kiskönyvtár az áfáról címet viselő sorozatunk 5. kötete a különös adózási módok elméleti szabályanyagának a magyarázatán túl konkrét példák bemutatásával segíti az adózók mindennapos hatékony jogalkalmazását. |
A termény értékesítéséből származó bevétel adókötelezettsége
A feles-bérletben megszerzett termény értékesítéséből az értékesítés rendszeressége estén sem következik, hogy a föld tulajdonosának kötelezően egyéni vállalkozóvá kellene válnia. Ugyanakkor a feles bérlet keretében megszerzett terményt a föld tulajdonosa őstermelőként nem értékesítheti, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági őstermelő fogalmából következően [Szja törvény 3. § 18. pont] ilyen esetben a föld bérlője a „termelést ténylegesen végző magánszemély”, nem pedig a föld tulajdonosa. Vagyis a bérbe adott földterületen a földbérlő az a személy, aki ténylegesen gazdálkodik, míg a földtulajdonos a bérbeadás keretében termény formájában bérleti díjként szerez bevételt.
Ha tehát a föld tulajdonosa az értékesítési tevékenységet nem kívánja egyéni vállalkozóként folytatni, úgy a termény (a Szja törvény 3. §-ának 30. pontja szerint mint ingó vagyontárgy) ellenében szerzett bevételének adókötelezettsége a Szja törvény 58. §-a alapján bírálható el.
Ez a következőket jelenti:
Évi 600 ezer forint bevételig (beszámítva minden egyéb ingóság eladásából származó bevételt is) nem keletkezik adókötelezettség.
A 600 ezer forintot meghaladó ingóértékesítésből származó éves bevétel esetén azonban kérdés, hogy a termény eladásából származó bevételből a jövedelmet milyen szerzési érték figyelembe vételével kell megállapítani. A Szja törvény 58. § (4) bekezdése olyan esetre, amikor az ingó vagyontárgy (termény) formájában megszerzett bevétel után nem történt adófizetés, nem tartalmaz rendelkezést a szerzési értékre vonatkozóan. Ugyanakkor a szerzéskor adómentesnek minősülő bevétel (feltételezve tehát, hogy a termény formájában megszerzett bérleti díj a Szja törvény 1. számú mellékletének 9.4. alpontja alapján adómentes) végleges adómentessége csak úgy érhető el, ha a későbbi időpontban történő értékesítés során az annak szerzéskori szokásos piaci értéke a terményért kapott bevételből levonható.
Az előzőek figyelembe vételével megállapított jövedelem után a magánszemély adókötelezettsége attól függ, hogy az ingó értékesítés szabályait (ha alkalmi jellegű az értékesítés), vagy – ha az értékesítés gazdasági tevékenységnek minősül (azaz rendszeres) – az önálló tevékenységre vonatkozó előírásokat kell-e alkalmaznia.
Amennyiben nincs szó gazdasági tevékenységről, az Szja törvény 58. §-ának (7) bekezdésének értelmében a megállapított jövedelem adójából 32 ezer forintot nem kell megfizetni, vagyis nem keletkezik adófizetési kötelezettség, ha a jövedelem az adóévben nem haladja meg a 200 ezer forintot.
Ha a termény értékesítése rendszeres gazdasági (de nem egyéni vállalkozói) tevékenység keretében történik, és az éves bevétel több 600 ezer forintnál, a jövedelem az összevont adóalapba tartozó önálló tevékenységből származónak minősül, és egészségügyi hozzájárulás (eho) -köteles. Ebben az esetben a 32 ezer forint adólevonás nem érvényesíthető, ugyanakkor a családi kedvezmény, az első házas-kedvezmény és a személyi kedvezmény igen. Mivel az ingóértékesítésből származó bevételből a megfizetett eho költségként nem számolható el, az adó és az eho alapja az előzőek szerint megállapított jövedelem 78 százaléka.
Továbbá, ha gazdasági tevékenységről van szó, a magánszemélynek általános forgalmi adó (áfa) alanyaként be kell jelentkeznie az adóhatósághoz, de ha az értékesítés éves bevétele nem éri el a 6 millió forintot, az Áfa törvény 187–188.§-ai szerint alanyi adómentesség választására jogosult. A számla-, illetve bizonylat-kiállítási kötelezettség az alanyi adómentesség időszaka alatt is fennáll, de ilyen esetben az értékesítésekről kiállított számlán (nyugtán) áthárított áfa nem tüntethető fel.
