Fellépés a különadóval szemben


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Nem tartja elfogadhatónak a különadó október elsején hatályba lépő szabályait a legnagyobb ellenzéki párt három parlamenti képviselője, akik önálló indítványt terjesztettek elő az új adónem eltörlésére. Álláspontjuk szerint ugyanis az állam 2 millió bruttó összeg felett gyakorlatilag elkobozza azt a jövedelmet, amelyből a munkáját elvesztő munkavállaló meg tudna élni.

A javaslat indokolása szerint a Polgári Törvénykönyv kimondja, hogy a jogszabály megsértésével vagy megkerülésével kötött, illetve a nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződés semmis. A közérdekben okozott sérelem megszüntetése érdekében az ügyész keresetet indíthat a bíróság előtt, amely az állam javára ítélheti meg azt a szolgáltatást, vagyoni előnyt, amely a jóerkölcsbe ütköző szerződést kötő félnek járna vissza. A jogrendszer tehát lehetővé teszi, hogy a társadalom rosszallását joggal kiváltó, igazságérzetét sértő kiugróan magas juttatásokkal szemben hatékonyan fel lehessen lépni. A Kormány ezért álláspontjuk szerint nem választhatja e helyett azt a megoldást, hogy válogatás nélkül, a munkában töltött időszakot is figyelmen kívül hagyva mindenkitől elveszi az elbocsátásakor neki törvény szerint járó juttatást. Úgy vélik, az október elsején hatályba lépő szabályok sem az Alkotmánnyal, sem a munkajogi szabályokkal nincsenek összhangban. A közelmúltban elfogadott, a közszférában foglalkoztatottakat rendkívül hátrányosan érintő szabályozás a felmentési időt lerövidítette, lehetővé tette az indokolás nélküli elbocsátást. A támadott törvény pedig azokat a dolgozókat is sújtja, akiknek a járandóságát törvény állapítja meg, azok mértéke nem képezi megegyezés tárgyát.

A különadó bevezetésével ugyanis az állam 2 millió bruttó összeg felett gyakorlatilag elkobozza a foglalkoztatottaknak azt a jövedelmét, tulajdonát, amelynek törvényes célja az, hogy a munkáját elvesztő munkavállaló meg tudjon élni. Attól is elveszik a juttatását, aki 20-30 éve dolgozik, és koránál fogva kisebb eséllyel talál újra munkát. Az adókötelezettség visszamenőleges hatályú alkalmazása pedig sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét. A már megszerzett juttatásokat utólag nem lehet jogi szabályozás útján elvonni, különösen nem akkor, ha a foglalkoztatási jogviszony megszüntetésekor járó valamely jövedelem mértékét a kifizetéskor hatályos törvényi rendelkezés állapította meg.


Kapcsolódó cikkek