Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A gyermekvállalás nemcsak a családra, de a gyermekkel otthonmaradó szülő munkáltatójára is nagy terhet ró. A kisgyermek gondozására kivett szabadságról visszatérő szülő visszavezetése a munka világába, a felgyűlt szabadságok kiadása a munka megszervezésén túl anyagi terhet is jelent a munkáltatónak. Éppen ezért ezt az átmeneti időszakot segíti a szociális hozzájárulási adóból és a szakképzési hozzájárulásból igénybe vehető adókedvezmény.
A szülési szabadság és a kisgyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a kisgyermekes munkavállalók visszatérése a munka világába nem könnyű feladat: a munkáltatók számára az ilyen munkavállalók alkalmazását az utánuk járó adókedvezmények tehetik csábítóbbá. A szociális hozzájárulási adó a munkáltatót terhelő legnagyobb mértékű adó, az adóalap 17,5 százaléka [a szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho. tv.) 2. § (1) bekezdés].
A szociális hozzájárulási adó esetében a munkáltató több esetben élhet adókedvezménnyel, ezek egyike a munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezmény, amelyet a csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás folyósításának időszakát követően is igénybe vehet a munkáltató. A kedvezmény érvényesítésére abban az esetben van lehetőség, ha a foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett biztosítási jogviszonnyal a munkavállaló. Ebben az esetben a felsorolt ellátások igénybevételének időszakát nem kell a biztosítási jogviszony időtartamába beszámítani. [Szocho. tv. 11. § (2) bekezdés] Ha tehát a munkavállaló a gyermekgondozást megelőzően folyamatosan dolgozik, a vizsgált időszakban legalább 183 napon keresztül igénybe kell vennie a fenti ellátások valamelyikét az újbóli munkába állást megelőzően, hogy a munkáltató jogosulttá váljon az adókedvezményre.
A kedvezmény érvényesíthető abban az esetben is, ha a munkavállaló a szülőséggel kapcsolatos szabadság után új munkaviszonyt létesít, és akkor is, ha munkaviszonya a gyermekgondozás alatt folyamatosan fennállt, és ebben a munkaviszonyában áll munkába újra. Ez utóbbi esetben a foglalkoztatás kezdeteként az újbóli munkába állás időpontját kell figyelembe venni [Szocho. tv. 11. § (2) bekezdés]. Abban az esetben, ha a kedvezmény érvényesítésének időszaka alatt a munkavállaló munkahelyet vált, az új munkáltató is élhet az adókedvezmény lehetőségével az érvényesítési időszak végéig [Szocho. tv. 11. § (4) bekezdés].
Az adókedvezményt a munkáltató három éven keresztül veheti igénybe, a kedvezmény mértéke azonban a harmadik évben már alacsonyabb. Az első két évben a minimálbér után fizetendő szociális hozzájárulási adó erejéig illeti meg teljes, tehát 17,5 százalékos adókedvezmény a munkáltatót. Amennyiben a munkavállaló bruttó munkabére részmunkaidő következtében a minimálbérnél alacsonyabb, akkor szociális hozzájárulási adót egyáltalán nem kell fizetni. A harmadik évben a kedvezmény mértéke felére csökken, mértéke a minimálbér után fizetendő szociális hozzájárulási adó fele. [Szocho. tv. 11. § (3) bekezdés]
Ha a munkavállaló már harmadik vagy többedik gyermekének nevelése céljából volt távol munkájától és részesült közben anyasági ellátásban, egy másik, nevezetesen a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők után érvényesíthető adókedvezmény után is jogosulttá válik a munkáltató. Fontos megjegyezni, hogy míg az előzőekben tárgyalt adókedvezményt akár férfiak után is igénybe lehet venni, amennyiben ők maradtak távol munkájuktól a gyermeknevelés érdekében, addig az adókedvezmény ezen típusa kizárólag női munkavállalók esetében kerülhet szóba. Ennek az adókedvezménynek az igénybe vételéhez a fentiekben ismertetett feltételek teljesülésén túl akkor felel meg a munkavállaló, ha legalább három gyermekre tekintettel családi pótlékra jogosult [Szocho. tv. 12. § (1) bekezdés].
Mivel azonban két adókedvezmény egyidejűleg nem vehető igénybe [Szocho. tv. 17. § (1) bekezdés], a munkáltatónak kell választania, melyiket érvényesíti. A három vagy többgyermekes nőkhöz kapcsolódó adókedvezmény jóval kedvezőbb: mértéke ugyanaz, ám időtartama hosszabb. Az első három évben a minimálbér után illeti meg a teljes adókedvezmény a munkáltatót, majd további két évig a minimálbér után fizetendő szociális hozzájárulási adó felének mértékéig [Szocho. tv. 12. § (2) bekezdés], így tehát érdemes ezt az adókedvezményt választani, ha feltételei teljesülnek.
A szociális hozzájárulási adó kedvezménye a szakképzési hozzájárulásra is kihatással van: azokban az esetekben ugyanis, amikor a szociális hozzájárulási adó fizetésére nem keletkezik fizetési kötelezettség, szakképzési hozzájárulást sem kell fizetni, így újabb 1,5 százalékkal csökkenthető a munkáltató kiadása a munkavállaló béréhez kapcsolódóan [a szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló 2011. évi CLV. törvény 4. § (1a)-(2) bekezdés]. Ez alapján tehát a szakképzési hozzájárulás kedvezményét szintén csak a minimálbér után lehet igénybe venni, továbbá a munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezmény esetében csak két, a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők után érvényesíthető adókedvezmény esetében pedig három évre, mivel a további időszakokban már keletkezik szociális hozzájárulási adó fizetésére vonatkozó kötelezettség, mégha kedvezőbb mértékben is.
