Hitelt érdemlő bizonyítékok adóellenőrzésnél

Szerző: Adó Online
Dátum: 2007. május 30.
Rovat:

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Adó szaklap 2007/3. számában dr. Sugár Tamás egy jogeset kapcsán azt mutatja be, hogy milyen hitelt érdemlő bizonyítékok fogadhatók el az adóellenőrzésnél alkalmazott vagyonbecslésnél.

Az APEH Megyei Igazgatósága adóellenőrzést végzett a felperesnél. Az ellenőrzés tárgya személyi jövedelemadó, az ellenőrzés alá vont időszak 1999–2004. A felperes 2005 júniusában nyilatkozott az adóhatóság kérdéseire. Arra a kérdésre, hogy volt-e egyéb bevétele (például nyeremény, örökség, ajándék, pénzintézeti hitel, magánkölcsön) azt adta elő, hogy 1998-ban vagy 1999-ben 14 millió forint pénzintézeti hitelt vett fel, valamint 1998-ban és 1999-ben rokonai adtak kölcsön összesen 20 millió forintot.

Az elsőfokú adóhatóság határozatában kötelezte a felperest adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolásban többek között megállapította, hogy a felperes 1999–2004. évekre együttesen 99 256 301 forint adózott jövedelmet vallott ingatlanértékesítésből, illetve más nem önálló tevékenységből. Ez az összeg nem fedezte a revízió által kapcsolódó vizsgálat keretében megállapított és kimutatott 28 900 000 forintot, a Z. Bt.-nek nyújtott kölcsönt, továbbá a H. Kft. alapítására és tagi kölcsön nyújtására a vizsgált időszakban fordított összesen 48 millió forintot, valamint az ingatlanvásárlásra fordított 104 300 000 forint kiadást, illetve az életvitelével kapcsolatos életszerűen felmerülő egyéb kiadásokat.

Az elsőfokú adóhatóság szülői támogatásként vette figyelembe 1999. évre vonatkozóan a felperes által előadottak szerint 5 600 000 forintot, továbbá 2 millió forintot. Ugyanakkor nem fogadta el a felperes által állított olasz személytől kapott 150 000 német márka kölcsönt a felperes bevételeként.
2000., 2001. és 2003. évekre bevételi többletet állapított meg a hatóság, ugyanakkor 2002. évre 3 964 386 forint, míg 2004. évre 17 884 258 forint fedezethiányt mutatott ki a revízió. Ennek eredménye lett a megállapított adókülönbözet.

Az elsőfokú adóhatóság nem fogadta el 2002. évre a felperes bevételeként az állítása szerint A. B.-től kapott 3,5 millió forint kölcsönt. Ebben a körben fenntartotta a jegyzőkönyvben és a kiegészítő jegyzőkönyvben leírt azon álláspontját, hogy a pénz átadását semmilyen bizonylat nem igazolja, a kölcsön visszafizetésének időpontja bizonytalan, a pénz átadásáról sem szerződés, sem bármilyen más bizonylat nem készült. A kölcsönadó a pénzösszegek valóságos meglétéről nem bocsátott rendelkezésre semminemű hiteles bizonylatot.
Az, hogy A. B. ingatlanokat értékesített 2000-ben és 2002-ben, még nem bizonyítja, hogy ebből milyen kiadásokat eszközölt.

A felperes fellebbezéssel támadta az elsőfokú határozatot, majd miután a másodfokú adóhatósági határozat is marasztaló volt, keresettel támadat azt a bíróságon. A bíróság keresetet részben megalapozottnak találta. Megállapította, hogy az adóhatóság jogszerűen állapította meg, hogy a felperes vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban a megszervezett jövedelmének együttes összege. Erre tekintettel az adó alapjának becsléssel történő megállapítása nem sért jogszabályt. A bíróság utalt arra, hogy a felperes csak a bírósági eljárás keretében adta elő, hogy 2004. évben összesen 12 millió forintot kapott tagi kölcsön visszafizetése jogcímén a H. Kft.-től.

A felperes bizonyítási kötelezettsége körébe tartozott, hogy hitelt érdemlő adatokkal igazolja a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést. Az általánosan követett bírói gyakorlat szerint meghatározó jelentőséggel bírnak a vagyonbecsléses eljárás során az adózó első nyilatkozatai. A felperes az első személyes meghallgatása során 2005. október 25-én úgy nyilatkozott, hogy 2002-ben A. B.-től 3,5 millió forintos kölcsönt kapott. Erről csatolt is egy elismervényt, melyet rajta és a kölcsönadón kívül további két személy is aláírt. Az elsőfokú adóhatóság nyilatkoztatta a kölcsönadót, aki írásban előadta, hogy a 3,5 millió forint kölcsönt a felperesnek 10 000 forintos címletekben átadta. A megyei bíróság a bizonyítékok mérlegelése alapján azt az álláspontot foglalta el, hogy a felperes hitelt érdemlő adatokkal igazolta azt, hogy 2002-ben 3 500 000 forint kölcsönt kapott A. B.-től, mely összeg a bevételei között elszámolható. A bíróság a felperes bevételeit 2002. évben megnövelte 3 500 000 forinttal, melynek eredményeként az adóalap erre az évre csökkent. A csökkentett adóalaphoz kapcsolódó adókülönbözet kevesebb az adóhatóság által megállapítottnál. Így a bíróság az alperes határozatát a 2002. évre vonatkozó adókülönbözet és járulékai tekintetében a Pp. 339. § (2) bekezdés g) pontja alapján megváltoztatta oly módon, hogy a felperes fizetési kötelezettségét leszállította.

A felperesi álláspont szerint egy magánszemély vagyonosodási vizsgálata esetén eltérő eljárási módot kell alkalmazni az adóhatóságnak, mint más vonatkozásban. A magánszemélyek nem úgy intézik az ügyeiket, hogy ezekről a későbbiekben számot kell adni. Nem vitás, hogy a cégeknek a számviteli törvény és jogszabályok vonatkozó rendelkezéseit betartva kell gazdálkodni. Azonban a magánszemélyek ebből a szempontból más kategóriába esnek. Ténylegesen a felperes a 12 millió forintot tagi kölcsön visszafizetése jogcímén felvette 2004-ben. Nem vitás, hogy a kft. könyvelése ezt nem tükrözi, de ebben az esetben a reálfolyamatokat kell figyelembe venni. A könyvelést utólag módosították. A bíróság álláspontja szerint jelen esetben meghatározó jelentősége van annak a ténynek, hogy a felperes a 12 millió forint tagi kölcsön visszafizetésére vonatkozó álláspontját a hatósági eljárás során nem fejtette ki, először erre egyrészt a keresetlevélben, másrészt az első bírósági tárgyaláson hivatkozott. Az ezt igazoló iratokat is a bírósági eljárás megindulását követően csatolta a bíróság, illetve az adóhatóság felé.

A felperes annak ellenére tanúsított ilyen magatartást, hogy az adóhatóság 2004. évre mind a kft.-nek nyújtott tagi kölcsönt, mind az alapításra nyújtott 3 millió forintot a bevételek között elszámolta, melyről a felperesnek is tudnia kellett.

Nem vitásan a felperes 2004. július 29-én felvett a kft. bankszámlájáról 3 millió, míg 2004. december 17-én további 9 millió forintot. Ehhez, mint a kft. ügyvezetőjének joga volt. Ugyanakkor a kft. 2004-re vonatkozó könyvelése szerint az összesen 12 millió forint a kft. vagyonában maradt, nem került tagi kölcsön visszafizetése jogcímén a felperes, mint magánszemély rendelkezése alá. A kiadási pénztárbizonylatok nem bizonyítják azt, hogy a felperes a kft. pénztárából milyen jogcímen vette fel 2004. november 5-én és 2004. december 15-én az összesen 12 millió forintot, így a felperes eladását nem támasztják alá. A felperesnek nem a pénzfelvétel tényét, hanem azt kellett bizonyítania, hogy ezzel az összeggel 2004-ben magánszemélyként rendelkezett.

A számviteli törvény rendelkezései alapján a főkönyvi kivonatok és a mérlegek utólag módosíthatók. A bíróság álláspontja szerint azonban a 2004. évre elkészült könyvelésnek és mérlegnek van meghatározó jelentősége a döntés során.

A könyveléshez és a mérlegkészítéshez a kft. ügyvezetőjeként a felperes szolgáltatta az adatokat, iratokat. Az ő felelőssége is megállapítható abban, hogy a banki bizonylatokat nem adta át a könyvelőiroda részére, így nem került lekönyvelésre az általa állított tagi kölcsön visszafizetés.

A taggyűlési jegyzőkönyveket és a kiadási pénztárbizonylatokat a felperes két évvel a kiállításuk után csatolta, így hitelességük erősen megkérdőjelezhető. Életszerűtlen, hogy egy ilyen jelentős összegű bevételt a felperes az adóhatóság felé nem jelzett és nem bizonylatolt a hatósági eljárás során.

A bíróság a 12 millió forint tekintetében ezért nem fogadta el a becsléstől megállapított adóalaptól való eltérést. A felperes bevételei között 2004. évre vonatkozóan a 12 millió forint nem számolható el.

Dr. Sugár Tamás cikke teljes terjedelmében, az adóhatósági határozatok és a bírósági ítélet részletes indokolásával az Adó szaklap 2007/3. számában olvasható.


Kapcsolódó cikkek:


Trump pert indított az adóbevallásait bekérő ügyész ellen
2019. szeptember 20.

Trump pert indított az adóbevallásait bekérő ügyész ellen

Donald Trump amerikai elnök pert indított az adóbevallásait peres úton bekérő ügyész ellen New Yorkban. A manhattani kerületi ügyész nyolc évre visszamenőleg kérte be Donald Trump és családja adóbevallási dokumentumait.

Kis magyar pénztörténet – Ezüsttől az aranyig (5. rész)
2019. szeptember 20.

A pénzeknek is megvan a maguk története. Ez gyakran kapcsolódik nevezetes történelmi eseményekhez, uralkodókhoz, de az is előfordult – többször is –, hogy magával a pénzzel írtak történelmet. Ilyen események a magyar históriában is előfordultak. Egyes esetekben ez nemzeti nagyságunkat tükrözte, máskor viszont sorstragédiánk megjelenési formája volt. Sorozatunk ötödik részében XIX. század második felének pénztörténetét, annak részeként az aranyalapú korona bevezetését mutatjuk be.

Használjuk az Ügyfélkaput, lépésről-lépésre! – 2. rész
2019. szeptember 19.

A mintegy négymillió felhasználó többsége a tapasztalatok szerint nem használja ki az Ügyfélkapu alapfunkcióit sem, pedig azok igazán hasznos lehetőségeket kínálnak. Sorozatunk második részében is azok közül a funkciók közül mutatunk be néhányat - lépésről-lépésre, kattintásról-kattintásra - amelyeket igazán hasznosnak találunk.

Idén kevesebb adózótól több civil részesült az egyszázalékos támogatsából
2019. szeptember 18.

Közel 16,5 milliárd forintot ajánlottak fel az adózók az egyházak, civil szervezetek és a kiemelt költségvetési előirányzat javára. Ez több mint 2 milliárddal haladta meg a tavalyi teljes 1%-ot. 165 millió Ft-tal, idén újra a Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány részesülhet a legtöbb felajánlásból - közölte a NIOK Alapítvány.