Így adóztathat Fillon elnök
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Vállalati és lakossági adó- és járulékcsökkentés, ÁFA-emelés, befektetés-ösztönzés, a vagyonadó eltörlése, a családi adókedvezmények növelése, vagyis a jól keresők, a gyerekesek és a középosztály tehermentesítése: ezek a főbb adózási ígéretei a jobboldali republikánus François Fillon elnöki programjának. Márpedig Fillon jó eséllyel pályázik arra, hogy 2017 május elején a Francia Köztársaság elnökévé válasszák, így könnyen lehet, hogy e választási ígéretekkel hamarosan Fillon elnök adópolitikájaként találkozhatunk újra.
Immáron biztos, hogy a neoliberálisnak tartott François Fillon lesz a francia jobboldali republikánusok (LR) 2017-es, nagy esélyesnek számító elnökjelöltje. A nagy többséggel megválasztott elnökjelölt azt mondja, nem akar változtatni (vélhetően puhítani) azon a programján, amely sokat segít a jómódú középosztálynak, miközben meglehetősen szigorú költségvetési és adózási szempontból.
Fillon kampánya azt is ígéri, hogy a jelölt még az elnökválasztás előtt megnevezi a majdani minisztereit, akik már a választási időszakban ki kell, hogy dolgozzák a kormányzáshoz és a törvényalkotáshoz szükséges részleteket. Ez feltétlenül arra enged következtetni, hogy finomítások és pontosítások még várhatók a programban, így az adóügyi programban is. Vagyis nem végleges, ami jelenleg papírra van vetve. Mindenesetre nézzük, mit ígér most, pár nappal az előválasztási győzelme után François Fillon a franciáknak!
Fillon programjának kiemelt pontja egy – 5 évre fixált és ezért kiszámítható – összesen 50 milliárdos adó- és járulékcsökkentési csomag. Ebből az 50 milliárdból mintegy 40 milliárd euró a vállalkozásoknak jutna munkaadói járulékcsökkentés (és bizonyos adók törlése), illetve a társasági adó csökkentése formájában. A társasági adó ígért csökkentése azért különösen érdekes, mert azt már a jelenlegi kormány is elhatározta a Brexitre tekintettel, igaz, Hollande-ék még csak azt ígérték, hogy 28%-ra viszik le a kulcsot a mostani 33,33-ról. Fillon viszont már 25%-ig csökkentené ezt az adókulcsot, és 10 milliárd eurót szánna e célra. Úgy tűnik tehát, hogy a társasági adó csökkentése dolgában van egyfajta politikai konszenzus Franciaországban, ami persze a Brexit fényében valóban fontos versenyképességi kérdés lehet a Nagy-Britanniából áttelepülni szándékozókat célzó franciák számára.
Más formában is segíteni akarja a jobboldali jelölt a beruházást, a cégalapítást, elsősorban a forráshoz jutás megkönnyítése révén. A francia rendszerben létezik vagyonadó, az ISF (Impôt de Solidarité sur la Fortune), amelynek eltörlése része lenne a tőkejövedelmek adóztatását szolgáló átfog reformnak. Ez az adónem azokat a franciákat, pontosabban francia háztartásokat, érinti, akiknek a nettó, vagyis a vagyonra települő adók, hitelek és bizonyos adókedvezmények levonása utáni vagyonuk eléri az 1,3 millió eurót (a vagyont az adózónak kell megbecsülnie és bevallania, ami talán ennek az adónemnek az egyik legkellemetlenebb pontja, hiszen sokáig el lehet azon akár a bíróság előtt is vitatkozni, hogy egy-egy ingatlannak mennyi a pontos piaci értéke). A vagyonadó eltörlése természetesen a legvagyonosabbaknak kedvez.
Fillon programja azt mondja, hogy a vállalatok finanszírozását akarja segíteni ezzel a lépéssel, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kis és középvállalkozásban való befektetés, vagy közérdekű adomány nyújtása esetén már eddig is élhettek adókedvezményekkel a jómódúak. Fillon átalakítaná a tőke és a komolyabb megtakarítások adózását is ugyancsak azzal a céllal, hogy bátorítsa a befektetéseket a pénzek parkoltatása helyett. A kisvállalkozásokba fektetett megtakarított vagyonnal bizonyos mértékig Fillon szerint például korrigálható lenne a jövedelemadó.
Az adócsökkentési csomagból 10 milliárd euró viszont közvetlenül a háztartásokhoz kerülne, többek között egészségügyi járulékcsökkentés és -törlés, illetve a családi adókedvezmények plafonjának jelentős növelése, valamint a családtámogatások újra univerzálissá tétele által (utóbbiak a Hollande-korszakban lettek jövedelem-függőek, miközben a családi adókedvezmény mértékét is csökkentették). Részleges szimulációk azt mutatják, hogy a dolgozó, jobban, sőt, jól kereső, gyerekes családok járnának ezzel a programmal igazán jól.
Az adócsökkentésre legalább részben fedezetet teremthet az öt esztendő alatt 100-110 milliárdosra tervezett költségvetési megtakarítási csomag, mely kiemelt helyen áll az elnökjelölt programjában (igaz, védelemre, igazságügyre, honvédségre viszont többet költene, így akár költségvetési átrendezésről is beszélhetünk szimpla megszorítás helyett). Fillon úgy számol, hogy a nagy elosztórendszereken foghatja meg a megtakarítások nagy részét. Úgy véli például, 20 milliárd euró származhat a nyugdíjrendszer átalakításából, a nyugdíjkorhatár 65 évre emeléséből, 20 milliárdot foghat az egészségügyi kiadásokon. További 15 milliárdot takarítana meg a közszférában a 39 órás munkahét bevezetésével és 500 000 álláshely megszüntetésével, 10 milliárdot pedig azon fogna, hogy regresszívvé, idővel csökkenővé tenné a munkanélküli segélyt (az persze kérdés, hogy az 500 000 elbocsájtott vagy nyugdíjazott köztisztviselő ellátása milyen hatással lenne erre a tételre…).
Ugyancsak fontos költségvetési bevételi forrás a Fillon által javasolt kedvezmények finanszírozására az ÁFA, melynek normál és középső kulcsát Fillon már 2017-ben két ponttal megemelné. Közismert, hogy ez sem éppen a kiskeresetűeknek kedvező lépés, hiszen alacsonyabb jövedelmükhöz viszonyítva ők így több adót fizetnek majd. A jobboldal számára fontos bázist jelentő kiskereskedők és kézművesek adórendszerét viszont közelítenék az egyéni vállalkozókéhoz éppen az ÁFA-mentesség kiterjesztése által, miközben az egyéni vállalkozók bevételi határait is jelentősen megnövelnék, könnyítve a növekedésüket és később átlépésüket a „normál” vállalati adószabályok alá.
Jól látszik, hogy a program majdnem minden eleme bizonyos csoportoknak kedvez elsősorban, gondolva itt különösen a gyerekeket nevelő, dolgozó középosztályra és a vállalkozókra. Ezt Fillon egyébként az előválasztási vitákban sem tagadta, ott is jelezte, hogy a családokat mennyire fontosnak tartja az adószabályok kialakításánál. A radikális CGT szakszervezet főtitkára viszont éppen ezért már élezi a késeket, és ha Fillon lesz az elnök, puskaporos nyarat ígér: az előválasztás második fordulója napján azt nyilatkozta, hogy az emberek nem a jobboldal rigorózus programját támogatják, amikor milliószám szavaznak az előválasztáson, hanem a jelenlegi hatalommal elégedetlenek, így ha Fillonnak lesz alkalma tartani az ígéreteit, akkor lesz oka a mobilizációnak a választás után.
Ebből persze egy dolog következik: nem logikátlan az, hogy François Fillon 2017 végére gyakorlatilag minden fontos programpontot át akar emelni a jogszabályokba, vagyis az érdemi kormányzati munkát pár hónap alatt el akarja végezni. Nyilván ő is pontosan tudja, hogy akkor kell lépnie, amikor a politikai tőkéje a legmagasabb szinten áll, rögtön a megválasztása után, amikor várhatóan a franciák egy jelentős része amúgy is szabadságon lesz. Minden bizonnyal felismerni, hogy minél előbb végez a programja átültetésével, annál nagyobb az esélye annak, hogy az esetleges gazdasági eredmények még 2022 előtt látványosan beérnek, illetve a választók ezen esetleges eredmények láttán könnyebben felejtenek. Persze Fillonnak előtte még meg kell nyernie az elnökválasztást, és ahhoz a munkásosztályhoz, a leszakadtakhoz is kell tudni szólnia, különben jelentős játéktér nyílhat a már amúgy is balra tartó Marine Le Pen és a Nemzeti Front számára. Izgalmas hónapok következnek.
| François Fillon bár a kívülállók számára váratlanul nyerte meg a republikánus pár előválasztását, évtizedek óta politizál, már a kilencvenes években is volt kormányzati pozíciója. 2002-2005 között munkaügyi és szociális miniszterként végrehajtott egy nyugdíjreformot, majd oktatási miniszterként dolgozott és szintén nehéz dossziékat kellett kezelnie. 2007-ben Nicolas Sarkozy miniszterelnöknek nevezte ki. Fillon e pozícióját szokatlan módon öt esztendeig, vagyis Sarkozy mandátuma végéig töltötte be. 2012 végén megpróbálkozott az akkor még UMP-nek nevezett jobboldali néppárt elnökségének a megszerzésével, de a botrányos és csalásokkal tarkított választáson alul marad. 2016-ban az esélytelen sokadik pozíciójából indulva pár hét alatt beérte az elnökjelöltségre esélyesnek tarott Sarkozy-t és Alain Juppét az immáron republikánusoknak (LR) nevezett mozgalom előválasztásán, az első fordulóban sikeresen kiejtette Sarkozy-t, a második fordulóban pedig elsöprő többséggel elnökjelöltnek választották. A vallásos, katolikus politikus anglofil hírében áll, walesi származású feleségével öt gyermeket nevel. |
