Kamat, adósság, elengedés, devizahitel (2. rész)

Szerző: dr. Juhász István
Dátum: 2018. szeptember 21.
Címkék: , , , , , , , ,
Rovat:
A kamatszedés tiltása a kereszténység egyik alapvető törvénye volt. Az első ezredfordulót követően kezdett ez a tiltás enyhülni, és ebben szerepük volt a pápáknak, tudósoknak, de leginkább a pénzkereskedelemmel foglalkozó személyeknek, családoknak. A sorozat második részében a reneszánsz időszakával, előzményeivel, utóhatásaival foglalkozunk.

Kínjuk kibuggyan s könnyet könnyre sajtol / s hol itt, hol ott kezükkel védekeznek, / hol a gőztől, hol az égő talajtól.

(a kamatszedők bűnhődése Dante Isteni színjátékában, Pokol, 17. ének)

A cikksorozat előző részében bemutattuk három nagy vallás, a zsidó, a keresztény és az iszlám hozzáállását a kamatszedéshez, a Biblia és a Korán kamatszedés tiltására vonatkozó szabályait.

Tovább haladva az időben, most az első ezredfordulót követő ötszáz év európai eseményeivel foglalkozunk, továbbra is a hitelezést, kamatszedést állítva a középpontba.

Fibonacci

Fibonacci (eredeti neve Leonardo Bonacci; a filius Bonacci (Bonaccio fia) rövidült később Fibonaccira, de más nevekkel is jelölték személyét, pl. nevezték őt Pisai Leonardónak is) 1170 körül született Pisában és 1250 körül halt meg, szintén Pisában. Nevét leggyakrabban a nyulak szaporodásával kapcsolatban említik meg, ennek a feladványnak a megfejtését szolgáló számsort is róla nevezték el: 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13 …, minden szám az előtte lévő két szám összege.

Középen a Fibonacci számok alapján képezett spirál, körülötte ennek természeti példái

Fibonacci kereskedőcsaládban született, apja kereskedelmi ügyvivő, sőt követ is volt. Ez lehetővé tette az ifjú Fibonaccinak, hogy beutazza a mediterráneumot, megismerkedjen más kultúrákkal, sőt tudományos ismeretekre is szert tegyen. Sokat tanult az araboktól, akik ekkoriban a Földközi tenger partvidékének jelentős részét uralták.

Fibonacci 1202-ben írta meg Liber Abaci (az abakusz könyve) című művét, ez azonban elveszett. Szerencsére 1227-ben újraírta művét, amely fennmaradt. A könyv 15 fejezetében főleg matematikai jellegű fejtegetéseket olvashatunk, de van néhány olyan fejezete is a műnek, amely megváltoztatta a középkori Európát. Fibonaccinak ez sokkal nagyobb érdeme, mint a róla elnevezett számsor (amelyet egyébként nem ő „talált fel”).

Művének első fejezetében bemutatja az arab, pontosabban hindu eredetű, az arabok által átvett számsort, amely 1-től 9-ig tartalmaz számjegyeket, a 0-val kiegészítve minden szám felírható velük, és mivel a számírás a helyiértéken alapul, könnyű vele alapvető matematikai műveleteket (összeadás, kivonás, szorzás) végezni. Ilyen műveletek elvégzésére az akkoriban általánosan használatos római számírás lényegében alkalmatlan volt, de a görög és egyiptomi számolási módszerek sem voltak sokkal jobbak.

Az arab számírás nem volt ismeretlen Európában, két évszázaddal korábban Gerbert d’Aurillac már szintén szorgalmazta az arab számírás elterjesztését vagy az abakusz használatát (sok más mellett). Gerbert d’Aurillacot az első ezredfordulót megelőző évtizedek legműveltebb emberének tartották, 999-ben II. Szilveszter néven pápává szentelték, 1000-ben koronát küldött István királynak.

II. Szilveszternek (1003-ban meghalt) nem sikerült az arab számírást elterjeszteni, ez sokkal inkább Fibonaccinak és művének érdeme!

Fibonacci könyvének további fejezeteiben részletes leírásokat ad arra vonatkozóan, hogy az arab számírással mennyire leegyszerűsödik a kamatszámítás, a különböző mértékek, pénznemek átszámítása, a kereskedelmi haszon kiszámítása, a kereskedelmi leltározás és könyvelés (tulajdonképpen a kettős könyvvitel is megjelent már a könyvében, három évszázaddal később ezt vette át Luca Pacioli (1445-1517)). (A további fejezetek matematikával foglalkoznak, azokat itt most nem ismertetjük.) Ez nagy fontosságú volt akkoriban, mert nem volt egységes mérték- és pénzrendszer, sokszor a nagyobb városok is saját rendszereket alkalmaztak.

Ezeket az ismereteket szívesen alkalmazták az észak itáliai városállamok (Pisa, Genova, Siena, Firenze, Velence stb.) kereskedői, és mivel sok kereskedőcsaládnak voltak lerakatai Itália más területein is (Rómában szinte mindegyik jelentős kereskedőcsalád jelen volt!), sőt a mediterrán térségben több helyütt is, az ismeretek szép lassan elterjedtek.

Nem ment azért ez olyan egyszerűen, Firenzében például 1280-ban betiltották az arab számok használatát, mintha azok az ördögtől való varázslatot jelentenének!

Fibonacci szobra a pisai ferde torony melletti Camposantoban (Giovanni Paganucci, 1863)

Fibonaccit nagy megbecsülés övezte Pisában, 1240-től életjáradékot kapott szülővárosától.

A keresztes hadjáratok szerepe

Az egyházi tiltás ellenére gyakran megkerülték a szabályokat. A kamat helyett a pénzváltás költségeként, vagy a pénzszállításban rejlő kockázat áraként szedték be a pénzkölcsönzés hozamát.

Nagy lehetőséget biztosított a kamatszedésre a keresztes hadjáratok megindulása. A Szentföldre tartók útja akár évekig is eltarthatott, az út kockázatos volt, jelentősebb értéket a lovagok és kísérőik nem mertek magukkal vinni. Helyette letétbe helyezték értékeiket a bankárcsaládoknál, erről igazolást kaptak, és ezen igazolás alapján juthattak pénzhez az út során vagy a Szentföldre érve a bankárok különböző lerakatainál, képviseleteinél, természetesen a költségek levonása után. Ez a költség a bank nyeresége volt, valódi tartalma szerint kamat, még ha nem is így nevezték.

Így alakult ki a csekk és a váltó, mint beváltható értékpapírok.

Ezt a fajta banki tevékenységet a templomos lovagrend is gyakorolta, meggazdagodásuknak ez volt az egyik forrása.

Szép Fülöp francia király 1307. október 13-án pénteken egyetlen éjszaka alatt megszabadult a templomosok által nyújtott hitelektől, úgy, hogy legyilkoltatta a rend tagjait. Szerette volna a vagyonukra is rátenni a kezét, de ez csak részben sikerült, azóta is keresik a templomosok kincsét.

Templomosok megégetése Párizsban

Szép Fülöpnek az akcióban szüksége volt a pápa támogatására is, ezt megkapta V. Kelemen pápától, aki 1312-ben a templomos rendet is feloszlatta (a pápának is hitelezett a templomos rend). 1314-ben a rend utolsó nagymesterét, Jacques de Molay-t elítélték, és elevenen máglyán megégették. A nagymester az égő máglyán megátkozta a királyt, a pápát, az őt elítélő bírót: „Isten tudja, hogy ki tévedt és ki követett el bűnt, és a balszerencse bizony lesújt azokra, akik tévesen ítéltek el minket. Isten meg fogja bosszulni a mi halálunkat. Tudja meg az Úr, hogy igazság szerint mindazok, akik ellenünk vannak, miattunk fognak szenvedni!”. Egy éven belül mindhárman halottak voltak!

Dante

Dante a firenzei dóm festményén

Dante (1265-1321) Firenzében született, a városi belviszályokban halálra ítélték, Ravennába menekült. Ott is halt meg, sírja ma is ott van, a firenzei Santa Croce templomban lévő monumentális síremléke nem tartalmazza porhüvelyét. (A firenzeiek sokszor szerették volna visszakapni a földi maradványait, eredménytelenül!)

Dante nagy művében, Az Isteni színjátékban kitüntetett szerepe van a kamatnak. A hetedik kör harmadik gyűrűjében bűnhődnek a kamatszedők, mint Isten birtoka ellen erőszakot tevők, a pokolban alattuk már csak a legsúlyosabb bűnöket elkövetők, a csalók és az árulók vannak.

Dante ezt a gyűrűt azonosítja a franciaországi Caorsa (Cahors) városával, amely a kora középkorban felvirágzását annak is köszönhette, hogy a lombardiai bankárok egyik fontos üzletközpontjává nőtte ki magát.

Pokolbéli útján Dante Vergiliust kérdezi a kamatról (akkoriban minden kamatot uzsorának tekintettek, a mai értelmezés, a mértéktelen kamat, csak később vált a szó jelentésévé):

Hogy hogy az uzsora sérti

Isten jóságát? fejtsd fel ezt a dolgot.”

A bölcsészet” – szólt ő – „ki jól megérti,

jegyzi többhelytt, hogy a természet utja

honnan vette folyását s merre tért ki.

Isten esze s munkája volt a kutja.

S ki előtt nyitva áll a fizikája,

s figyel: nem sok lapot fordítva tudja,

hogy mi a művészetnek főszabálya:

természetet követni mint tanitvány,

s igy a művészet Isten unokája.

S a Genezis-t, mindjárt elől kinyitván,

ott megvan, hogy e kettőből vegyed,

amiből élsz, családod gyámolítván.

S mert az uzsorás más utat követ:

megveti a természetet, magában

s tanitványában, s reményt másba vet.

A hetedik kör három gyűrűje; az előtérben Dante és Vergilius II. Anasztáz pápa sírja mellett (könyvillusztráció, 1444-1450 között)

A harmadik körbe belépve Dante találkozik a kamatszedőkkel. A címerekkel, sőt névvel (Vitaliano) azonosított személyek Dante korának ismert pénzkölcsönzői voltak.

Igy egész magam; szélről, lépdegélek,

hetedik körben, nem messzi a parttól,

oda hol űl a sok szomoru lélek.

Kínjuk kibuggyan s könnyet könnyre sajtol

s hol itt, hol ott kezükkel védekeznek,

hol a gőztől, hol az égő talajtól.

Az ebek nyáron épigy cselekesznek,

orral vagy lábbal, csípéstől ha telten

bolhával, léggyel összeverekesznek.

Amint néhánnyal szembenézni mertem,

akikre a fájó tűz rácsapódott,

senkit sem ismertem, de megfigyeltem,

hogy mindenik nyakán egy táska lóg ott;

melyeknek volt bizonyos színe, címe,

s rossz szemük e táskára kapcsolódott.

Amint nézni közéjük mentem, íme

egy sárga táskán látok egy oroszlán

alakot és arcot – de kék a színe!

S szememmel rajtuk még tovább motozván,

egy másik táskát láttam vérveresset:

s vajnál fehérebb lúd ült a pirossán.

És egy kövér disznóval címeresset

(fehér táskán) hallottam rám rivallva

szólni: „Hát ez idelenn mit kereshet?

Eredj tovább! De mert még nem vagy halva,

tudd meg, hogy szomszédom, ha ő is eljő,

Vitaliano, itt fog ülni balra.

Én vagyok itten Padovából első

flórenciek közt, kik csak ezt dudolják

fülembe: Majd a főlovag is eljő

hozva a táskán három nagy sasorrát!” –

Itt száját vonta és nyelvét a résen

kidugva, mint barom ha nyalja orrát.

A kamatszedők büntetése (jobbra)

A Mediciek

A Mediciek a XIII. század körül érkeztek Firenzébe. Hiteles dokumentumok alapján már 1296-ban vezetői szerepet kaptak a város irányításában, de ez rövid idegig tartott, a következő évtizedekben tartózkodtak a politikai szerepvállalástól.

A család eredete eléggé bizonytalan, őseik között lehettek szénégetők és orvosok is, a címerükben lévő labdacsok utalhatnak az orvosi tevékenységre is.

Firenzében kereskedő tevékenységet folytattak, de gyorsan megtalálták a pénzkereskedelmet, mint foglalkozást. Az egyházi tiltásra is tekintettel főleg pénzváltással, a pénz biztonságos szállításával foglalkoztak. Ez a tevékenység gazdaggá tette a családot, így az anyagi háttérrel ismét a politika irányába is fordultak.

A Medici-család címere

Cosimo de’ Medici a magas pénzügyi körökkel a konstanzi zsinaton (1414–1418) került kapcsolatba, ahol a Medici-bankházat képviselte. Ezután már ő intézte a pápaság pénzügyeit is.

A firenzei politikában vetélkedés volt a gazdag családok között a politikai hatalomért, ezt gyakran gyilkosságokkal, lefizetéssel, zsarolással érték el. A Mediciek ebben nagyon „ügyesnek” bizonyultak, sikerült a rivális családokat kiszorítaniuk. Ellehetetlenítették őket, elüldözték, vagy meggyilkolták a családok férfitagjait. Néhány évig Cosimo is áldozatává vált a vetélkedésnek, 1431-ben száműzték. Visszatérése után nem sokkal viszont felülkerekedtek a Mediciek a többi családon, Cosimo 1434-től három évtizeden át, haláláig Firenze vezetője volt. Tisztségét fia örökölte, majd két unokája, Giuliano és Lorenzo.

A rivális Pazzi család felbujtására 1478-ban merényletet követtek el a dómban a Mediciek ellen. Giuliano meghalt, Lorenzónak azonban sikerült elmenekülnie. Ez alkalmat adott Lorenzónak arra, hogy a mögötte lévő politikai támogatást kihasználva a riválisokat kiirtsa.

A Pazzi-féle merénylet

Ezt követően Firenze politikai vezetését egészen a XVII. századig a Mediciek tartották a kezükben, kivéve 1494-től azt a három évet, amikor Savonarola elűzte őket. Savonarolát végül 1498-ban felakasztották, máglyán megégették, és visszatérhettek a Mediciek.

A Mediciek már nyíltan folytathattak hitelezési tevékenységet, a pápa bankárjaiként (Savonarolán kívül) senki nem merte nekik felhánytorgatni a kamatszedést. A banki tevékenység Európa egyik leggazdagabb családjává tette a Medicieket. A vagyonukból bőségesen jutott pénz a kultúra támogatására is, számos műalkotás az ő pénzügyi támogatásukkal valósulhatott meg. Elegendő csak Michelangelót és Leonardót megemlíteni.

Gazdagságuk kifejeződése volt, hogy nagyhercegi rangra emelték a családot, a pápa és Európa uralkodói gyakran kértek kölcsönt tőlük, sőt három pápa is e családból származott, több európai uralkodó is a Medici-családból nősült.

Velence

Mint korábban már volt róla szó, a természeti csapások, járványok, jól-rosszul sikerült háborúk mindig alkalmat adtak arra, hogy elüldözzék a zsidókat. Az üldözötteknek gyakran kellett hátrahagyniuk javaikat, követeléseik elvesztek. A középkorban a zsidók foglalkozását is megszabták, gyakran csak alantasnak tekintett tevékenységeket végezhettek. Ilyen volt a kora középkorban a pénzkölcsönzési és az orvosi tevékenység is (ne a mai presztízsük alapján ítéljük meg e mesterségeket!).

Nagy zsidóüldözés kezdődött azt követően, hogy a mórokat elüldözték a Spanyolok. A zsidóknak is menekülniük kellett Spanyolországból, Portugáliából, de a német fejedelemségekben vagy németalföldön sem tűrték meg őket.

Velence viszont befogadó volt! Jól jött a velenceieknek a zsidók pénzügyi és orvosi szakismerete, nem mellékesen a magukkal menekített vagyon is. Engedték a zsidókat letelepedni, viszont cserébe kötelezték őket a banki tevékenység folytatására is.

A velencei dózse elkülönített területet jelölt ki számukra, ezt fallal körülvették, éjszakára még a kapuját is bezárták. Nem volt szokatlan ez a területi elkülönítés a középkori Európában, más városok is alkalmazták ezt. A velencei elkülönített terület neve Ghetto Nuovo volt, legvalószínűbb, hogy az e területen lévő korábbi öntödék olasz elnevezéséből származik a gettó elnevezés, amelyet aztán a későbbiekben máshol is alkalmaztak a zsidóknak kijelölt kényszerlakhelyekre. Később két további gettót is kijelöltek Velencében, a Ghetto Vecchio (Régi Gettó) 1541-ben, a Ghetto Nuovissimo (Legújabb Gettó) 1633-ban jött létre.

Velencében a zsidók évszázadokon át békében folytathatták tevékenységüket, amely főleg pénzügyi jellegű volt. Nem üldözték el őket, a fal és a bezárt kapu éjszakára is viszonylagos biztonságot nyújtott számukra.

A velencei gettó főtere manapság

A velencei köztársaságot Napóleon számolta fel 1797-ben, ő szüntette meg a gettót is. Ettől függetlenül a terület mai elnevezésében is szerepel ez a szó.

Irodalom:

Dante: Isteni színjáték (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1982)

Hibbert, Cristopher: A Medici-ház tündöklése és bukása (Holnap Kiadó, Budapest, 2007)


Kapcsolódó cikkek:


Kamat, adósság, elengedés, devizahitel (1. rész)
2018. szeptember 14.

A kölcsönzés története évezredekre nyúlik vissza. Már Hammurabi törvényoszlopa is tartalmazott adósjogra vonatkozó szabályokat. Mózes törvényei szintén szóltak az adósságokról, sőt kamatról, az adósságok elengedéséről is. Az iszlám szent könyve, a Korán is tartalmaz ilyen szabályokat. Ezeknek a szabályoknak jelentős hatásuk volt az emberiség társadalmi, gazdasági fejlődésére.