Kényszerárral is adóztattak a XVIII. században


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A Rákóczi-szabadságharc bukását követően az új magyar király, III. Károly szakított a Habsburgok gyakorlatával, és nem alkalmazott büntetést a szabadságharc Habsburg-ellenes lázadóival szemben. Ez biztosította a békés gazdasági fejlődés feltételeit, és a lakosság relatív jólétét. A feudális gazdasági és adózási viszonyok alapjai nem változtak meg, de azért több jelentős adóintézkedésre is sor került. Ezek közül a XVIII. század első felében a reguláris hadsereg bevezetése és a Pragmatica Sanctio elfogadtatása bírt nagyobb jelentőséggel, de Mária Terézia trónra lépéséhez is kapcsolódtak adózással kapcsolatos ügyek.


A majtényi fegyverletételt és a szatmári békekötést követően tulajdonképpen előnyös békét kötött Magyarországra nézve Károlyi Sándor. A nemesség és a jobbágyság is megtarthatta korábbi privilégiumait, de a szabadságharc követeléseit elutasították a Habsburgok oldaláról.

III. Károly király koronázása Pozsonyban, korabeli metszet

 

A reguláris hadsereg létrehozása

A szabadságharc bukását követően az első jelentős, adózással kapcsolatos intézkedése III. Károlynak az 1715-ben elfogadott VIII. törvénycikk volt.

1715. évi VIII. törvénycikk a felkelésről és adózásról

Minthogy a nemesek, és mindazok, kiket a törvény Magyarországon ez elnevezés alatt összefoglal (bármely tisztségü, méltóságu s állásu személyek legyenek) az ország védelmére katonáskodni, tehát személyesen felkelni s illetőleg saját bandériumaikat előállitani és kiinditani tartoznak:

1. § Ezt Ő császári és királyi szent felsége, valahányszor szükségesnek itéli, az ekkorig erre nézve alkotott törvények értelmében, mostantól jövőre is megkivánhatja s követelheti.

2. § Minthogy azonban csupán ezzel emez országot elegendőképen megvédelmezni nem lehetne, sőt inkább minden eshetőségre erősebb és úgy benszülöttekből, mint külföldiekből álló rendes katonaságot kell tartani, mely kétségtelen, hogy zsold nélkül fenn nem állhat, ezt pedig adózás nélkül beszerezni nem lehet: ezért az erre szükséges segélyek és adók dolgában a karokkal országgyülésileg (hova tudomás szerint különben is tartozik) kell határozni.

3. § Ha pedig a véletlen ellenséges betörésnek rendkivüli esete merülne fel, vagy a változó s előre nem látható rögtönösháboru tekintete az ilyen fontos ügy tárgyalásának rendes módozatát s alakját nem engedné: ily esetekben ugyanazon karok és rendek nemcsak tanácsosnak, hanem szükségesnek is találták, hogy a nádorispánt és az ország primását, meg a főpapokat, bárókat, a királyi itélő táblát, a megyéket és szabad királyi városokat, a mennyire lehet, s minél nagyobb számban az országban, s nem azon kivül, összehivják.

4. § Kik megvizsgálván az ily véletlen szükség okát, s azt az ország hasznára és szükségére elegendőnek ismervén s találván: az ily adókivetés dolgában (s nem az ország egyéb ügyeiben is) tanácskozhassanak és határozhassanak.

A törvénycikkben III. Károly elfogadtatta a modern reguláris hadsereg felállításának elvét, és az ehhez szükséges pénzügyi fedezet biztosításához új adó kivetését (subsidium).

Károly nem vetette ugyan el a korábbi századokban alkalmazott „nemesi felkelés” szükségességét (ezt a következő száz évben többször is alkalmazták még), de a nemesi bandériumokból összeállt sereg már nem felelhetett meg a kor követelményeinek. Már csak azért sem, mert a nemesek sokszor maguk helyett rosszul felszerelt, katonailag képzetlen „helyetteseket” küldtek, a nemesi vitézség már nem volt akkora erény, mint a korábbi századokban.

Az új reguláris hadsereg már bizonyította korábban is létjogosultságát, a spanyol örökösödési háborúban a jól szervezett osztrák seregek 1709. szeptember 11-én a malplaquet-i csatában végzetes vereséget mértek a franciákra. A sorozás, az egységes kiképzés, a katonáskodás szabályainak előírása erősítette a reguláris erőket.

Számlakiállítás és elektronikus számlázás a gyakorlatban –

Második, átdolgozott kiadás

A szerzők a számla és egyéb bizonylatok kiállításának, valamint az elektronikus számlázásnak az alapvető szabályait foglalják össze.

További információ és megrendelés >>

A reguláris hadsereg fenntartását segítette a Mária Terézia által 1751-ben kiadott regulamentummilitare, amely – többek között – a katonák elszállásolását is szabályozta. A rendelkezés arra kötelezte a jobbágyokat, hogy a hozzájuk beszállásolt katonaságnak élelmiszereket és egyéb természetbeni juttatásokat adjanak előre meghatározott (regulamentaris) áron. Ez a meghatározott ár általában alacsonyabb volt az élelmiszerek és egyéb szolgáltatások piaci áránál, így ez veszteséggel járt a jobbágyok részére, ezért is nevezték eztdeperditának(latinul: veszteség). Ez tulajdonképpen az adózás burkolt formája volt. II. József ugyan pénzbeli adókötelezettséget vezetett be helyette, de halála után visszaállították a korábbi rendszert, és véglegesen csak 1848-ban szűnt meg a kényszerárak alkalmazása.

A Pragmatica Sanctio ára

III. Károly egyetlen fia 1716-ban meghalt. Károlynak ezt követően egyik fő célkitűzése volt, hogy leányának, Mária Teréziának az örökösödési jogát jogszabályban is biztosítsa. Ausztriában ehhez elég volt egy királyi rendelet, de Csehországban és Erdélyben is viszonylag könnyen elfogadták a leányági öröklés elvét. A legnagyobb probléma ezzel Magyarországon volt, mivel az 1687. évi II. és III. törvénycikkek rögzítették a Habsburgok osztrák majd spanyol ágánakfiúági örökösödési elvét, és a fiúág kihalása esetén a szabad királyválasztójog visszaszállt volna a nemzetre (ennek a magyar történelemben hagyományai voltak, már Nagy Lajos királyunknak is fiúsíttatni kellett Mária lányát, hogy a vérszerinti öröklést biztosítsa).

Végül az 1723-ban Pozsonyba összehívott magyar országgyűlés elfogadta a Pragmatica Sanctio-t (1723. évi II. törvénycikk).

A Pragmatica Sanctio

 

A nemesség ugyanakkor nem adta olcsón magát, mint oly sokszor a magyar történelemben saját előjogait erősíttette meg az elfogadásért cserébe.

1723. évi XIV. törvénycikk az országlakókharminczadot és vámokat a saját szükségükre behozott s kivitt dolgokért ne fizessenek

Ő legsz. császári és királyi felsége kegyelmesen elrendelte, hogy az országlakók az Ő legsz. felsége szomszéd örökös tartományaiba bevitt, vagy onnét saját maguk és hozzátartozóik szükségére kihozott s beviendő vagy kihozandó dolgokért harminczadot ne fizessenek.

1. § Végre az ország s kapcsolt részek karai és rendei a szomszéd tartományok vámszedői kihágásainak mérséklése végett, jóságosan kiadott rendeletért legnagyobb köszönetet mondanak.

Ez a törvény tartalmában konzerválta a feudális viszonyokat, szemben Ausztria és Csehország gyakorlatával, ahol akkoriban már a nemesség is adózott.

A Pragmatica Sanctio elfogadása a Birodalom egyes részeiben ugyan már megtörtént, azonban további problémákat vetett fel, hogy azt Európa nagyhatalmaival is el kellett fogadtatni. A következő évtizedben ez formálisan ugyan megtörtént, de III. Károly 1740-ben bekövetkezett halála után fegyverrel kellett ennek érvényt szerezni.

EKAER lépésről lépésre – Összefoglaló e-könyv

Érintett vagyok-e az EKAER bejelentésben?
Hogyan regisztrálhatok?
Milyen módon tudom megtenni a bejelentést?
Megteheti a bejelentést helyettem a fuvarozó?
Mi az a kockázati biztosíték?
Milyen mértékűek a büntetések?

További információ és megrendelés >>

Mária Terézia 1741. szeptember 11-éna Pozsonyba összehívott magyarországgyűléshez fordult, hogy segítsenek koronáját fegyverrel megmenteni. MáriaTeréziának szüksége volt a magyar rendek támogatására a porosz fenyegetéssel szemben. A rendek először ezt vonakodtak megadni, de Mária Terézia személyes megjelenése az országgyűlésen megtette hatását! Gyászruhát viselve, karján fiával, a gyermek II. Józseffel hatásos beszédet mondott, ezt követően mondták ki a jelenlévő magyar nemesek egybehangzóan: „Vitam et sanguinem pro regenostro!” („Életünket és vérünket királyunkért!”)

Az 1741-es koronázási menet Pozsonyban

 

Persze a kiállásnak itt is ára volt, Mária Terézia érvénytelenítette III. Károly király néhány magyarellenes intézkedését, illetve törvényben rögzítette a nemesi földbirtokok adómentességét, továbbá engedélyezte a hadseregben a magyar nyelvű vezényletet.

1741. évi II. törvénycikk a királyi hitlevél, melyet Ő királyi felsége szerencsés fölavatása és megkoronáztatása előtt az ország karainak és rendeinek adott, az ország köztörvényei közé iktattatik

3. § Először, hogy a régi időkből származott királyi örökösödésen és koronázáson kivül, ezen Magyarországnak és a hozzákapcsolt részeknek összes és minden szabadságait, mentességeit, kiváltságait, helyi és közönséges jogait, törvényeit és szokásait, melyeket Magyarország hajdani dicsőült királyai és a mi dicsőséges emlékü elődeink eddigelé engedtek s megereősitettek és melyeket jövendőben mi engedni és megerősiteni fogunk (a melyekre a mondott karok és rendek az eskü formáját is a hajdani fönséges fejedelemnek, I. Ferdinánd urnak, a mi dicsőséges emlékü elődünknek végzeményei kezdetén megállapitották, kifejtették és levezették), kizárva azonban és mellőzve dicsőült II. András királynak az ezerkétszázhuszonkettedik esztendőben kelt végzeményének záradékát, mely igy kezdődik: QuodsiveroNos, azon szavakig: in perpetuum facultatem, minden pontjaiban, záradékaiban és czikkelyeiben, ugy a hogy azok használata és értelme iránt a király és a karok közös megegyezésével országgyülésileg megállapodtunk, szilárdan és szentül megtartandjuk, s minden mások és egyebek által sértetlenül megtartatjuk.

További adómentességeket biztosítottak a kereskedelmi tevékenységekre.

1741. évi XXVII. törvénycikk az ország terményei és készitményei kivitelének könnyitéséről

Az 1715. évi 75. és 1723. évi 78. czikkelyek e helyen megujittatván: a Magyarország és a hozzá kapcsolt részek készitményeinek a szomszéd örökös tartományokba és azokon keresztül a külföldekre is kivitele száraz és viziutonszállitása tárgyában: kegyesen határozta a királyi sz. felség, hogy majdan az országgyülés berekesztése után, mondott örökös tartományai karaival és rendeivel (mint a kiket a dolog másik részről érdekel), kegyelmesen tanácskozni fog, egyrészről ugyanis az ott jelenleg szedetni szokott beviteli és utvámok csökkentéséről, másrészről azon terményeknek hozzájok való szabadabb bebocsátásáról; s arra nézve is az ország iránti anyai jóindulatát bebizonyitandja.

1. § Most mindjárt kegyelmesen megengedvén, hogy valamint a legközelebb mult esztendeig gyakorlatban volt, ugy a jövendőben is, a szarvasmarhát Alsó-Ausztriába s azon át a velenczei földre szabadon lehessen hajtani.

2. § Továbbá, ha majd a békés állapotok helyreállanak, semmi nehézségbe nem fog ütközni a szarvasmarhának Augsburgba, Nürnbergbe és a római birodalom más helyeire való szabad kihajtása.

 

1741. évi XXVIII. törvénycikk hogy vámdijak az országban csupán csak az igavonó állatoktól és szekerektől szedessenek, továbbá arról, hogy a szomszédos tartományok beviteli és uti vámjai a kereskedők által bevitetni szokott árukra nézve mérsékellessenek

Ő királyi szent felsége is igazságosnak ismervén el, határoztatott:

1. § Hogy Magyarországban és a hozzá kapcsolt részekben ut- és hidvámok csak a vonó állatoktól és szekerektől, nem pedig maguktól az áruktól is szedessenek.

2. § És a szabad királyi városok polgárai, ha hiteles utlevéllel vannak ellátva, valamint más törvény vagy kiváltság alapján kivett személyek se szorittassanak semmiféle helyen az ut- és hidvámok fizetésére.

3. § Föntebb nevezett Ő királyi felsége kegyelmesen elhatározta, hogy a kereskedők által a szomszédos tartományokba beviendő áruk után szedett beviteli és utvámdijak mérsékléséről is ugyanazon tartományokkal tanácskozni fog.

A királyi engedmények fejében 11 magyar huszárezred (mintegy 35 000 katona) harcolt a Habsburg trónért Európa hadszínterein. Ez volt az úgynevezett osztrák örökösödési háború, amelyet az 1748-ban megkötött aacheni békeszerződéssel zártak le. A Habsburgok elveszítették ugyan Sziléziát, de elismerték Mária Terézia osztrák főhercegnői trónját, és megmaradt a Habsburgok nagyhatalmi státusza is. Nem mellékesen Mária Terézia férjét I. Ferenc néven még 1745-ben német-római császárrá választották.

Részlet a 32-es gyalogezred emlékművéről (Budapest, 32-esek tere)

 

Irodalom:

Corpus JurisHungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Magyarország története – 1686-1790 (Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest, 351-499.p)


Kapcsolódó cikkek

2024. február 23.

Energiahatékonysági beruházások adókedvezménye – még nem késő élni vele

Az energiahatékonysági beruházásokkal összefüggő adókedvezmények rendszere jelentősen átalakult tavaly év végén és ez nehéz helyzetbe hozza a cégeket. Egyúttal fontos hangsúlyozni, hogy a folyamatban lévő beruházások esetén még nem késő élni az adókedvezmény adta lehetőséggel – olvasható a Niveus Consulting Group közleméényében.

2024. február 23.

E-kereskedelem: a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó szabályok alkalmazása – forgatókönyvek (1. rész)

A vélelmezett értékesítők minősége szinte kimeríthetetlen tárházát jelenti a témával foglalkozó cikkeknek. A következőkben olyan konkrét forgatókönyvekkel fogunk foglalkozni, amelyek a vélelmezett értékesítőkre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról szólnak. Ezek a forgatókönyvek sematikusan mutatják be, hogy a vélelmezett értékesítővé váló elektronikus felületekre az áfa, és adott esetben a vám tekintetében milyen feladatok hárulnak.