Kételyek és biztos pontok a reklámadó körül
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Idén augusztus 15-én lépett hatályba a reklámadóról szóló 2014. évi XXII. törvény, s bár az első bevallási és adófizetési határidő már elmúlt, változatlanul sok a bizonytalan kérdés a témakörben, amelyekre a hatályba lépés óta eltelt idő rövidsége miatt még nincs konkrét és megnyugtató válasz az adóhatóság részéről. Az alábbiakban néhány esetet emelünk ki ezek közül, konkrét példákkal illusztrálva.
Ami biztos
Az adókötelezettség megállapítása során döntő szempont, hogy a reklám megrendelője és a közzétevő közötti szerződés mikor jött létre – mondta el a Wolters Kluwer Kft. által szervezett előadásában dr. Németh Nóra, a NAV munkatársa. Amennyiben e szerződés a Reklámadótörvény hatályba lépése előtt született meg, úgy a feleket nem terheli adófizetési kötelezettség még akkor sem, ha a megrendelt reklám megjelenítésére és az ellenértékének kiszámlázására e dátum után került sor.
Egyértelmű a reklám megrendelői számára a törvény azon része, amely szerint a megrendelő csak abban az esetben válik adófizetővé, ha nem rendelkezik a közzétevő írásos nyilatkozatával arról, hogy utóbbit a reklámadó megfizetési kötelezettsége terheli-e, vagy sem. Dr. Németh Nóra elmondta, hogy a nyilatkozat tartalmi része lényegtelen a megrendelő szempontjából (azaz, hogy a közzétevő elismeri-e adófizetési kötelezettségét, vagy sem), pusztán az igazolás megléte elegendő ahhoz, hogy a reklám megrendelője mentesüljön a reklámadó megfizetése alól. Magyarán, leegyszerűsítve, ha az ügyletben van nyilatkozat, akkor csak a reklám közzétevője fizet adót, ha nincs, akkor a közzétevő és a megrendelő is.
Utóbbit ugyanakkor csak abban az esetben terheli adófizetési kötelezettség, ha a tárgyhónapban az igazolás nélküli reklámmegrendelések összege meghaladja a 2,5 millió forintot. Ha így van, akkor ezen összeg feletti rész lesz az adóalap, és ennek 20 százaléka lesz az adó mértéke. A szakértő előadásában elmondta, hogy a vállalkozásoknak tehát kötelező minden olyan számlát összegezniük, amelyekről nem rendelkeznek nyilatkozattal.
|
Az áfa-kötelezettség keletkezésének időpontja és a teljesítés helye
|
|
Áfa kiskönyvtárunk negyedik része két kucsfontosságú területet dolgoz fel: az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjára vonatkozó szabályokat, illetve a teljesítési hely szabályrendszerét. A kiadvány a jogszabályi rendelkezések részletes, magyarázatokkal tűzdelt ismertetésén túl számos példával segíti a jogalkalmazókat.
További információ és megrendelés >>
|
A közzétevő adóalapjának megállapítása valamivel bonyolultabb. Az ő adóalapjuk ugyanis a törvény szerinti adóköteles reklámtevékenységből származó nettó árbevétel, a saját célú reklám közvetlen költsége, valamint az úgynevezett növelő tételek összege. Ez utóbbi tétel akkor szerepel az ügyletben, ha a megrendelő például egy reklámügynökséget bíz meg a reklám kihelyezésével. Ebben az esetben ugyanis a törvény szövege szerint a nettó árbevételt növelni kell a reklámértékesítő ügynökségnek a megrendelővel kötött, az adóalany (az a felület, ahol a reklám végül megjelenik) médiatartalom-szolgáltatásán belüli reklám közzétételére irányuló szerződés szerinti szolgáltatásból származó nettó árbevételének és ezen ügylet kapcsán a reklámügynökségtől az adóalanynak járó ellenértékének a különbözetével.
A közzétevő adóalapjának harmadik része lehet a saját célú reklám közzétételével kapcsolatban közvetlenül felmerült költség. Ide tartozik például a reklámanyag költsége, a reklám készítésének, gyártásának költsége is. Saját reklámnak minősülnek a különböző céges logóval, információkkal ellátott molinók, tollak, pólók, vagy például a cégautókon lévő matricák akkor, ha ezek az adott termék, szolgáltatás népszerűsítését szolgálják. Ha ezek célja csupán a vállalkozás azonosítása, akkor ez esetben nem lesz adóköteles a tevékenység.
És ami nem
Saját reklámnak minősülhet az is, ha egy cég saját honlapján hirdeti saját termékét szolgáltatását, de ebben az esetben már nem egyértelmű a szabályozás. Elvileg nem minősül adóköteles reklámtevékenységnek, ha egy tartalomszolgáltató hírportál egy rovatát, vagy egyéb más tartalmi szolgáltatását bannerrel hirdeti és a banner elkészítéséhez saját munkavállalóit veszi igénybe, akik munkaidejük keretén belül végzik el ezt a feladatot. Dr. Németh Nóra szerint ebben a tekintetben bizonytalan a szabályozás, hiszen itt esetleg költségként lehetne felszámolni a banner elkészítésére szánt idő alapján a munkavállaló bérének időarányos részét.
Bizonytalan a szabályozás a törvény területi hatályát illetően is. A törvény szerint bizonyos reklámok csak akkor adókötelesek, amennyiben a reklám Magyarországon és/vagy túlnyomórészt magyar nyelven jelenik meg. Tehát például a külföldön megjelenített magyar nyelvű reklámok nem tartoznak ebbe a körbe, mivel a kiadványt nem Magyarországon adták ki vagy terjesztették. Hasonlóan nem tartoznak a törvény hatály alá a Magyarországon idegen nyelven megjelenített reklámok sem. Az online felületeken közzétett hirdetéseknél már más a helyzet, itt akkor is fizetni kell a reklámadót, ha egy külföldi honlapon szerepel egy reklám magyar nyelven. A törvény szövegében szereplő „túlnyomórészt” kifejezés is tág értelmezésre ad okot, ugyanis a jogalkotó nem határozta meg pontosan, hogy ez mit is jelent, a megjelenített szöveg hány százalékának kell magyar nyelvűnek lennie. dr Németh Nóra szerint az adózó akkor jár el a körültekintően, ha pontosan vezeti, hogy például egy többnyelvű honlap esetében a tartalom mekkora része jelenik meg magyarul és mekkora idegen nyelven.
Az előadáson ezeken kívül több példa is elhangzott a résztvevőktől, amelyek tekintetében nem egyértelmű a törvény betűje. Ilyen például a polcpénzként ismert szolgáltatás, amikor egy termék gyártója, forgalmazója azért fizet a terméket értékesítő cégnek (többnyire szupermarketekről, áruházakról van szó), hogy a vásárlók által jól látható helyen, a polcok első soraiban kapjon helyet az adott termék. Ebben az esetben nem beszélhetünk konkrét reklámtevékenységről, ezért a szakértő szerint azt kell mérlegelni, hogy ez a lehetőség tartalmában mennyire szolgálja a termék népszerűsítését. Dr. Németh Nóra elmondta, hogy ebben az esetben a jogalkotónak pontosan át kell gondolni, hogy itt reklámról van-e szó, vagy sem.
Gyakran előfordul, hogy egy szupermarket, vagy akár egy pláza a helységeket bérlő cégektől marketing hozzájárulást kér, amiért cserébe különböző bemutatókat, szórakoztató műsorokat, játékokat szervez az áruház területén. Ebben az esetben is felmerülhet a kérdés, hogy egy ilyen tevékenység minősülhet-e reklámozásnak, vagy sem, hiszen a közzétevő (ez esetben az áruház) nem közvetlenül saját, vagy a bérlői népszerűsítésre használja a beérkezett pénzt.
Az említett példákból is látszik, hogy számtalan kérdés merül fel a reklámadótörvény gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban, de a futballkluboknak máris szolgálhatunk egy jó hírrel: a mezeken megjelenített szponzori logók után nem kell feltétlenül befizetni a reklámadót. Ennek csupán két feltétele van: a szponzori pénz még véletlenül se haladja meg a félmilliárd forintot, ha pedig meghaladta, a támogató cégek nevét semmiképp sem nyomtatva helyezzék el az aranylábúak mezein, ehelyett hímezzék fel a trikókra, így elkerülhető a fizetés.
