Kevesebb jut, pedig több kellene adócsökkentésre

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Bár a Pénzügyminisztérium készül az április végi határidőre, egyre többen úgy látják, az adótervek jelenlegi előkészítettsége legfeljebb őszi adócsomagot tesz lehetővé. Egyelőre nem ismert a mozgástér sem, csak azt tudni, hogy szűkül. Pedig az érdemi csökkentéshez az eredeti is kevés.

Bár egy hónap múlva elvileg dönteni kellene a kormánynak, milyen adórendszert is szeretne 2009-től, még koránt sincs vége az adórendszert és az államháztartás számos egyéb elemét érintő szakértői reformkoncepciók publikálásának. Ráadásul az érvek az utóbbi időben jellemzően a jelentősebb, az ezermilliárdos nagyságrendet is megközelítő változtatások, átcsoportosítások mellett szólnak. A múlt héten László Csaba volt pénzügyminiszter, a KPMG adópartnere a Figyelőben publikálta elképzeléseit, a héten a Magyar Kereskedelmi és Iparkamra teszi ugyanezt, de a közelmúltban felszólalt ez ügyben a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége is, és – igaz, más megközelítésből, de – lényegében ebben a témában szólt lapunk olvasóihoz Simor András jegybankelnök is. A miniszterelnök épp ma délután készül újra egyeztetni azokkal a szakértőkkel, akik a három Gyurcsány Ferenc által ismertetett verziót így vagy úgy már értékelték.

Kisebb mozgástér

A szakértői anyagokhoz fűzött jóval halkabb kommentárokból viszont az derül ki: már maguk a programok megfogalmazói sem igazán hisznek abban, hogy a kormány komolyan fontolóra veszi majd ajánlásaikat. Mind ez idáig ugyanis még csak arra a kérdésre sem sikerült választ adniuk a kormánypárti politikusoknak, hogy a változtatásokat pontosan mennyi pénzből képzelik, képzelhetik el. Sőt, lényegében az sem derült ki, hogy a versenyképesség általános javításán túl konkrétan mi is lenne a 2009-es adóváltoztatások gazdaságpolitikai célja: milyen tevékenységet, jövedelmet, illetve milyen adózói kört terheljenek jobban, illetve kevésbé. Márpedig Parragh László, az MKIK elnöke is minimális feltételnek tartja, hogy legalább ennyit meghatározzon a konkrét tervek megfogalmazása előtt a kormány.

A kabinettől – pontosabban a pénzügyminisztertől – eddig mindössze annyit lehetett megtudni, hogy az adócsökkentésre fordítható biztos keret 2009-ben a korábbi 200-250-ről 100-150 milliárd forintra csökkent. Ez meghatározóan a március 9-i népszavazás eredménye: a nemzetközi pénzügyi bizalom megingása meglátszik az állampapírpiaci folyamatokban, és sokak szerint újra kamatemelést vetít előre. Ez pedig oda vezet, hogy drágul az államadósság finanszírozása, az év elején vártnál többet kell majd költeni a költségvetésből kamatkiadásokra. Veres János pénzügyminiszter korábbi nyilatkozata szerint az idén minimum 30, jövőre pedig legalább 100 milliárd forintot jelenthet ez a többlet. Ezzel együtt a szaktárca arra készül, hogy a kormány még április végéig meghozza döntését – nyilván nagyrészt a tárca előkészítő munkája alapján – a jövő évi adóváltoztatásokról.

Ezermilliárdos tervek

Ezzel együtt az elméleti és gyakorlati szakértők egyöntetűen azt mondják: szükség van a nagyobb mérvű változtatásra, mert a most folytatott adó- és gazdaságpolitika mellett nem fog tudni a szükséges mértékben növekedni a magyar gazdaság. S ha a biztosan rendelkezésre álló mozgástérből indulnak ki, arra jutnak: elengedhetetlen a kiadások további lefaragása és olyan – lényegében tehernövelő – adómódosítások bevezetése, amely többletbevételt generál, így más adóknál csökkentést tesz lehetővé. László Csaba például egykulcsos, 20 százalékos személyi jövedelemadót javasol, a kedvezmények megszüntetésével, de kiáll az ingatlanadó bevezetése, 2-3 százalékpontos áfaemelés és a zöldadók felülvizsgálata mellett is. A volt pénzügyminiszter, egy jelentősebb járulékcsökkentés mellett a helyi iparűzési adó, a kisadók, a 35 százalékos osztalékadó, valamint a cégek és magánszemély különadójának megszüntetését és a járulékplafon bevezetését ajánlja számos a versenyképesség javítását célzó egyszerűsítő és hatékonyságnövelő ötlete mellett. A szakértő 800-900 milliárdosra teszi a szükséges változtatás mértékét.

Parragh László ezermilliárdos „”csomagról”” beszélt, amelynek egyenlege 250 milliárd forint lenne. A kamara ugyanis 500 milliárdos kiadáscsökkentést és 250 milliárdos adóátcsoportosítást is javasol. Ajánlásuk azon alapul, hogy ha a mozgástér nem is nagy, azért létezik, és a lehetőségekhez mérten ki kell használni. Az is igaz, a kiadáscsökkentés esetében a kamara sem részletezi túlzottan a tennivalókat, annyit azért megjegyzett az elnök kérdésünkre, hogy az állami kiadások java részét kitevő szociális alrendszerbe is belenyúlnának. Elsősorban azért, hogy megszűnjön az a helyzet, hogy jobban megéri segélyeken élni, mint minimálbérét dolgozni – aki nem hajlandó dolgozni, pedig tudna és lenne is rá lehetősége, attól a kamara elvenné az álláskeresési támogatás legalább egy részét. Emellett újfent az uniós pénzek más logikájú, a hazai vállalkozások versenyképességét jobban támogató elosztása mellett szállnak síkra: e támogatások részbeni újratervezésével évente 200-300 milliárd forinttal többet pumpálnának a gazdaságba. Mindebből pedig egy 440-480 milliárdos többletkiadást (vagyis mozgásteret) feltételező adókoncepciót fogalmaznak meg. Ebben benne van a tételes egészségbiztosítási hozzájárulás eltörlése, az szja-sávhatár 2,5 millió forintra emelése, a minimálbér nagyobb mértékben való megadóztatása, 3 százalékpontos járulékcsökkentés. A szállodáknak, panzióknak alacsonyabb áfát írnának elő, valamint a helyi iparűzési adót annyival csökkentenék, hogy az adóalapból kivennék a ma le nem vonható járulékköltséget.

Marad a szociális kassza

S hogy mindez komolyan szóba jöhet-e a koalíciós pártok egyeztetésein, egyre inkább kérdéses a népszavazás után beszűkült pénzügyi és politikai mozgástér miatt. Mint megtudtuk, az MSZP-nek egyelőre nincs hivatalos álláspontja sem a mozgástér nagyságáról, sem a változtatások mikéntjéről. Kékesi Tibor frakcióvezető-helyettes szerint annyi biztosra vehető, hogy olyan mozgástérteremtő intézkedésekbe nem megy bele a párt, amelyiknek nincs meg a társadalmi támogatottsága. Magyarán a szociális támogatások rendszerébe mélyen nem fognak belenyúlni. A képviselő úgy véli, nagyjából még egy hónapjuk van arra, hogy meghatározzák, mi is legyen pontosan az adóintézkedések adó-, illetve gazdaságpolitikai iránya. S ha ez nem sikerül akkorra, hát majd ősszel – teszi hozzá. A szakpolitikus egyébként egy olyan járulékkedvezményre mindenképp lát lehetőséget, amely az újonnan felvett munkaerőre vonatkozna – a nemrég meghirdetett Start Régió program országos kiterjesztése lenne ez voltaképp.

A lehetséges forgatókönyvek között tehát most már egyre nagyobb valószínűséggel szerepel egy szokásos őszi adócsomag is, amely mellőzi a jelentősebb változtatásokat. Ezekhez ugyanis olyan érdekviszonyokba is bele kellene nyúlni, amibe a kormány a választások előtti évben nem biztos, hogy akar. Ráadásul jelentős kockázatnak bizonyul egyelőre az egészségbiztosítási pénztártörvénnyel kapcsolatos népszavazási kérdés is. Arról ugyanakkor még nem jelentek meg számítások, igaz, a legtöbb elméleti szakértő hangsúlyosan fejtegeti, hogy mekkora lehet majd annak az ára, ha nem lesz érdemi versenyképesség-javító intézkedés- és adócsomag. Ez ugyanis a beruházások elmaradásával, a külföldi tőke távolmaradásával, vagyis közép- és hosszú távon kevesebb munkahellyel, több szociális feszültséggel járhat együtt. S ezt szintén az adófizetőknek kell majd állni, ha bekövetkezik.

Forrás: Népszabadság

---