Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A járvány elleni védekezés során egyre több vállalkozás dönt úgy, hogy védőfelszerelést (pl. szájmaszkot, gumikesztyűt, fertőtlenítő folyadékot) juttat a dolgozóinak, az árucikkeit értékesítő kiskereskedőknek illetve a vevőinek. Sokszor azonban nem egyértelmű, hogy ennek milyen adójogi vonzatai vannak.
A juttatás nyújtójának adóalapja
A juttatást nyújtó vállalkozásnál azt kell eldönteni, hogy a társaságiadó-alapja vagy kisvállalatiadó-alapja szempontjából elszámolható-e az átadás miatt felmerült költség.
Először is vizsgálni kell, hogy a juttatásra alkalmazhatóak-e a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) 28/A. §-ában foglalt speciális szabályok. E rendelkezés értelmében ugyanis a fizetési kötelezettség vállalkozási tevékenységet végző jogalanya által a katasztrófavédelemről és a hozzá kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló törvény szerinti katasztrófaveszély és veszélyhelyzet (a továbbiakban együtt: katasztrófahelyzet) esetén, annak időtartama alatt, ellenszolgáltatás nélkül, a katasztrófahelyzet következményeinek elhárítása, mérséklése céljából
a fizetési kötelezettségről szóló jogszabály alkalmazásában olyan tevékenységvégzésnek kell tekinteni, mint amit a jogalany a vállalkozási, gazdasági tevékenységi körében fejtett ki.
A Gst. kimondja, hogy nem keletkezik fizetési kötelezettség
Ha tehát a juttatásra a veszélyhelyzet időtartama alatt, a veszélyhelyzet okozta károk elhárítása, mérséklése érdekében, veszélyhelyzetben lévő részére és ingyenesen kerül sor, akkor elegendő a Gst. szerinti bejelentést megtenni az adóhatóság felé a költség elismert költségként való kezeléséhez. (A bejelentésre nincs formanyomtatvány, ezért az kötetlen formában megtehető.)
Ha a juttatás nem felel meg a Gst. kritériumainak, akkor a tao- és kiva-alanyoknál a társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. tv.) 3. számú mellékletének előírásai alapján dönthető el, hogy az adott költséggel meg kell-e növelni az adóalapot.
A munkavállallók részére adott juttatás a Tao. tv. 3. számú melléklet B) rész 3. pontjának hatálya alá tartozik, és mint ilyen, a vállalkozás érdekében felmerülő költségnek minősül.
Ha a kereskedő a vevői részére biztosít pl. maszkot, kézfertőtlenítőt, gumikesztyűt, ez álláspontunk szerint egyértelműen az értékesítés előmozdítását szolgálja, tehát a vállalkozási tevékenység érdekében merül fel a költség.
Ha egy nagykereskedelmi cég a termékeit forgalmazó kiskereskedők részére ad át maszkokat, ott a Tao. tv. 3. számú melléklet A) részének 13. pontjában foglaltakat kell vizsgálni.
Ha viszont a nagykereskedő a kiskereskedő üzletében csak kihelyezi a védőeszközöket, amelyekből bárki (akár a vevők, akár az ott dolgozók) vehet, de nem történik a kiskereskedő részére termékátadás (a tulajdonjog nem száll át rá), akkor fel sem merül az a kérdés, hogy a kiskereskedőnél teljesülnek-e a Tao. tv. 3. számú melléklet A) rész 13. pontjában foglalt feltételeknek. Ekkor azt kell vizsgálni, hogy a bárki számára ingyenesen hozzáférhetővé tett termékek kihelyezése a nagykereskedő vállalkozási tevékenységét szolgálta-e. Meglátásunk szerint a nagykereskedő reálisan értékelheti úgy, hogy a vásárlók szívesebben mennek olyan üzletbe, ahol a dolgozó és a vevők számára is biztosított a maszk- és kesztyűviselés illetve fertőtlenítés, ezért elfogadható, ha a termékeit forgalmazó üzletekbe kihelyez bárki számára szabadon elérhető védőeszközöket, és a kérdéses tételeket a vállalkozási tevékenysége érdekében felmerült költségként kezeli.
A juttatásban részesülő adóalapja
Ha a Gst. feltételei teljesülnek, a kapott vagyoni érték után a juttatásban részesülőnek nem lesz adófizetési kötelezettsége. A Gst. kritériumainak nem megfelelő juttatás kezelése viszont többféleképpen alakulhat.
A munkavállalóknak a munkáltatótól munkavégzéshez kapott maszk illetve egyéb védőeszközök miatt a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 4. § (2a) bekezdése értelmében nem keletkezik szja-köteles bevétele, akkor sem, ha a védőeszközt magáncélra is használhatják.
Az üzletek, áruházak által biztosított maszk, kézfertőtlenítő, gumikesztyű stb. ingyenes juttatása sem keletkeztet adókötelezettséget. Az Szja tv. 4. § (2) bekezdése értelmében ugyanis bevételnek a magánszemély által bármely jogcímen és bármely formában mástól megszerzett vagyoni érték minősül, a kérdéses eszközöket azonban a magánszemélyek nem értékkel rendelkező javakként szerzik meg, és a védőeszközökhöz bárki ingyenesen hozzáfér, ezért az Szja tv. szerinti bevétel szerzéséről e körben nem beszélhetünk.
Ugyanez a helyzet a nagykereskedő által a kiskereskedő partnerei üzleteiben kihelyezett, bárki által hozzáférhető eszközöknél.
Ha viszont a nagykereskedő a kiskereskedő részére ad át (annak tulajdonába adva) védőeszközöket, akkor a kiskereskedőnél ez a vállalkozás bevétele lesz.
Áfa
Figyelemmel kell még lenni arra, hogy a védőeszköz juttatója azon a védőeszközök után, amelyeket eleve ingyenes átadások céljára szerez be, az általános forgalmi adót az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. §-a értelmében főszabály szerint nem helyezheti levonásba, ha pedig eredetileg adóköteles értékesítés céljából beszerzett készletéből ad át ingyenesen védőeszközt, akkor az Áfa tv. 11. §-a alapján áfa-fizetési kötelezettsége keletkezik.
Ugyanakkor álláspontunk szerint a munkavállalók részére biztosított védőeszközök a jelenlegi járványhelyzetben ugyanúgy a munkavégzéshez szükséges eszköznek tekinthetők, mint pl. a munkáltató által részükre átadott golyóstoll vagy nyomtatópapír, ezért adóköteles tevékenység esetén e körben a beszerzéseket terhelő áfa levonására lehetőség van. A vevők rendelkezésére bocsátott védőeszközök pedig a cipőboltokban ingyen elvehető titokharisnyához vagy a zöldségekhez, gyümölcsökhöz, pékárukhoz biztosított egyszer használatos műanyag zacskókhoz hasonló megítélés alá esnek, ezért adóköteles tevékenység esetén ezek áfája is levonható.
Itt is speciális helyzetet teremt a Gst. előírásainak megfelelő ingyenes átadás. Mivel ugyanis a Gst. a veszélyhelyzettel kapcsolatos ingyenes termékátadásokat az adóalany vállalkozási, gazdasági tevékenységi körébe vonja, azokat úgy kell tekinteni, mintha ellenérték fejében valósultak volna meg. Ha tehát az adott termékértékesítés egyébként adóköteles ügyletnek minősül, és az adóalany a Gst. szerinti bejelentést határidőben megteszi az adóhatóság felé, akkor a beszerzést terhelő áfát levonásba helyezheti, ugyanakkor az átadás mint áfa-kötelessé minősített ügylet után nem kell általános forgalmi adót fizetnie.
