Kisebb társasági adó a bankoknak 2013-tól?

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A bankok tavalyi mérlegfőösszege lehet az idei banki különadó alapja. Az fn.hu úgy tudja: bár a bankszektorban sokan kritizálják ezt az adónak alig nevezhető fizetési kötelezettséget, amolyan „einstandot”, mégis kezdenek belenyugodni a vetítés alapjába. A harc már csak a minél kedvezőbb ellentételezésért zajlik.

Június 25-én péntek reggel újabb részlet vált ismertté a banki különadóról, kiderült: a mérlegfőösszeg lehet a bankoktól beszedni kívánt 120 milliárd forint összesített adó vetítési, leosztási alapja.

A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint ez is szerepel az opciók között, döntés pedig csak június 30-án várható, az fn.hu úgy tudja gyakorlatilag eldőlt, hogy az egyszerűen beszedhető, ugyanakkor nehezen manipulálható mérlegfőösszeg-alapú vetítés kerül bele a jogszabályba.

Június 25-én azért alaposan megbolydult a bankpiac, bár a tervezett személyes bankvezetői egyeztetés végül elmaradt, az fn.hu-t tájékoztató bankárok elmondása szerint a nagybankok, illetve a Magyar Bankszövetség vezetésével intenzíven zajlott a banki álláspont kialakítása. Egy péntek délután köröztetett szöveg alapján a bankok azt szeretnék elérni, hogy a legújabban már csak két évre tervezett banki különadó abszolút összegét 2013 és 2020 között „lelakhassák”, vagyis a két év alatt befizetett pótlólagos adó nominális összegét leírhassák az említett évek társasági adójából.

A Bankszövetség vezetője Erdei Tamás már csak azért is szívügyének tekintheti a különadó elleni harcot, hiszen ő már másodszor fogja ki különösen pechesen az állam banksarcoló törekvéseit. Első bankszövetségi elnöksége idején találta ki és valósította meg Gyurcsány Ferenc az első banki különadót, amikor pedig Erdei Tamás visszatérhetett elnöki posztjára, rögtön a második elnökségére is kap egy csomagot.

Szövetségi egyeztetések

A gyorsan változó szabályozói környezet miatt értelemszerűen lóhalálában megy az egyeztetés, ami a külföldi anyabankokkal rendelkező bankszövetségi tagok némelyikénél gond is, alacsony a hazai kompetencia foka, viszont a szövegeket szinte le sem tudják a nemzetközi vezetésnek fordítani, így nehezen folynak bele a gyors reagálások megfogalmazásába. Úgy tudjuk, többen nem is értik, hogy miért nem alakulhatott ki érdemi előzetes egyeztetés a vetítés mikénjéről, miért csak június 23-án szerdán, illetve június 25-én pénteken kezdett el a bankszövetség a tárgyalásokat megalapozó friss egyedi adatokat begyűjteni.

Egyik forrásunk szerint a Nemzeti Eszközkezelő Társaság lehet a tárgyalások másik olyan érdemi pontja, ahol a bankoknak még van alkupozíciója. Az ugyanis még nyitott, hogy a „rossz bank” milyen diszkonttal fogadja majd be a követeléseket. Így a bankoknak még van arra esélyük, hogy csökkentsék a diszkont mértékét és viszonylag jó áron adják majd át az államnak rossz követeléseiket.

Miért rossz a vetítés

A bankárokkal folytatott háttérbeszélgetések szerint a mérlegfőösszegre vetített adó sok sebből vérzik, és jogi kérdéseket majd biztosan felvet. Alkotmányos-e, ha egy már befolyásolhatatlan, a banki eredmény-kimutatásokban meg sem jelenő tétel az adó alapja? Olyan adókat nem szokás kivetni, amelyre a gazdálkodó már nem tud gazdálkodásában reagálni.

Igaz, vélhetően éppen ez, vagyis a manipulálhatatlanság a legvonzóbb a kormány számára, hiszen így kiszámolható, hogy a teljes banki mérlegfőösszeg 0,4-0,5 százalékos megadóztatása kihozza a várt összeget. Az igazságosság ezúttal áldozatául esett annak a törekvésnek, hogy valóban a kívánt mértékben beszedhető legyen az adó.

Büntető jelleg

Filozófiai kérdés, hogy egyáltalán mit, milyen bankokat akart büntetni a kormány? Mi a fő ellenség? Az országot nehéz helyzetbe hozó túlzott eladósodás? A devizahitelezés olykor elvtelen banki gyakorlata? Vagy a túlzottan magas banki jövedelmezőség? A mérlegfőösszeg nagysága a hazai hitelezési aktivitást jól mutatja. Nem feltétlenül persze, hiszen például az OTP mérlegfőösszegben a bank külföldi szerepvállalása, az anyabanktól a leánybankoknak nyújtott hitelek is megjelennek, ám konkrétan az OTP, mint a legnyereségesebb bank vélhetően így is boldog, hogy nem nyereségalapú a különadó.

A mérlegfőösszeg a nyereségességgel már nem csak a hatékonyságbeli különbségek miatt nem esik egybe, hiszen nagy banki eredmény keletkezhet a treasury üzleteken (a bank sajátszámlás deviza-, kamatügyletein) is.

Ráadásul a mérlegfőösszeg-alapú adózás nem a vitatott devizahitelezésről ad képet, hanem a teljes hitelezést mutatja. Ezáltal bünteti például azokat a szakosított pénzintézeteket is, amelyek egyáltalán nem folytattak devizahitelezést. Bünteti tovább azokat a külföldi bankokat is, amelyek az államnak „segítettek”.

No, persze ezt is profit reményében tették, de mégis aggályos, hogy utólag kapnak egy pofont azok a bankok, amelyeknek azért nőtt meg a mérlegfőösszege, mert a magyar állampapír-aukciókon sok állampapírt jegyeztek.

Befagy a hitelezés?

A bankok előszeretettel érvelnek amúgy is azzal, hogy amennyiben a hitelezési aktivitásuk büntetést érdemel, majd nem fogják hitelezni a magyar államot és a magyar vállalatokat.

Számításaik szerint a hitelek teljes befagyasztása 7 százalékos GDP-visszaesést eredményezne. Mindez persze nem fog bekövetkezni, de apadhat a hitelezés. A nagy projekt-finanszírozások piaca mindenesetre biztosan továbbra is fagyott lesz. Hiszen most büntetést szenvednek azok a bankok is, amelyek az állam nagy projektjeit támogatták, például PPP-konstrukciókban, ezek ugyanis nagyobb adót kapnak a nyakukba, miként azok a nagy projektfinanszírozó bankok is, amelyek az ingatlankrízis miatt már amúgy is nagy potenciális veszteséget görgetnek maguk előtt.

Természetesen most csak a mérlegfőösszegre vetített adóztatás problémáit és kérdéseit mutattuk meg, de minden más vetítésnek is rengeteg etikai és manipulálhatósági eleme lett volna. Az új adó a bankok piaci szerepvállalásának arányában büntet, azt meg valahogy túléljük, hogy ez a szerepvállalás-arányos adózás azt is jelenti, hogy amelyik bank a válságban behúzta fülét-farkát és nem hitelezett a magyar gazdaságnak, az jobban jár, mint azok, amelyek viszonylagosan azért megőrizték banki aktivitásukat.

Forrás: FN.hu

---