Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Nem annyira egyszerű a szétválasztása a költségtérítésnek, illetve a jövedelembe nem számító bevételnek, mint az első pillanatban tűnhet.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§-ának 16. pontja értelmében költségtérítés az a bevétel, – kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, – amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.
Senki ne mondja nekem, hogy ez nem bonyolult módon megfogalmazott definíció!
Tehát a költségtérítés is egyfajta bevétel a magánszemély számára. A személyi jövedelemadóról szóló törvény által elismert (elszámolható) költség megtérítésére adják. Alapvetően két okból adnak (számolnak el) költségtérítést:
Más jogszabály is előírhat költségtérítést. Ilyen például a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet is.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 7.§-ának (1) bekezdése felsorolja a költségtérítésnek nem minősülő olyan bevételeket, melyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Ilyenek például:
– az a bevétel, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerint adómentes, vagy más törvény rendelkezése alapján személyi jövedelemadó kötelezettség nem terheli;
– a magánszemélynek adott olyan összeg (utalvány értéke) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is -, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy
– ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg, ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket a törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek;
– a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértéke, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is;
– a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeg, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket, stb.
|
Az új Jogtár egyes előfizetési konstrukciói
mellé most táblagépet adunk! |
 |
A jövedelembe be nem számító bevétel és a költségtérítés között alapvető különbség, hogy
Költségtérítés esetén a juttatást kapó magánszemélynek adóelőleg-nyilatkozatot kell adnia a kifizető részére.
Az adóelőleg alapja a bevételből az adóelőleg-nyilatkozat levonásával megállapított összeg.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. számú mellékletének II. fejezete tartalmazza az ún. igazolás nélkül elszámolható költségeket. A törvény úgy rendelkezik, hogy az szja törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni.
A 47.§ (2) bekezdés ca) pontja szerint, ha a költségtérítés adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a bevételből
– a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti költség levonásával,
– adóelőleg-nyilatkozat hiányában legfeljebb az igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával megállapított rész alapján,
– nyilatkozat hiányában, és ha igazolás nélkül elszámolható költség nem kapcsolódik a bevételhez, akkor a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka) alapján
állapítható meg az adóelőleg.
A költségtérítést (= bevételt) és a vele szembe állított költséget a magánszemélynek szerepeltetnie kell az adóbevallásában még akkor is, ha a jövedelemtartalom nulla.
Ezzel szemben a jövedelembe be nem számító bevételeket (lásd 7.§) nem kell feltüntetni az adóbevallásban.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§-ának 16. pontja értelmében költségtérítés az a bevétel, – kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni, – amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni.
Senki ne mondja nekem, hogy ez nem bonyolult módon megfogalmazott definíció!
Tehát a költségtérítés is egyfajta bevétel a magánszemély számára. A személyi jövedelemadóról szóló törvény által elismert (elszámolható) költség megtérítésére adják. Alapvetően két okból adnak (számolnak el) költségtérítést:
Más jogszabály is előírhat költségtérítést. Ilyen például a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet is.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 7.§-ának (1) bekezdése felsorolja a költségtérítésnek nem minősülő olyan bevételeket, melyeket a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni. Ilyenek például:
– az a bevétel, amely a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerint adómentes, vagy más törvény rendelkezése alapján személyi jövedelemadó kötelezettség nem terheli;
– a magánszemélynek adott olyan összeg (utalvány értéke) – ideértve hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is -, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni, vagy
– ha a kiadást a magánszemély előlegezi meg, ezt a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti azzal, hogy ez a rendelkezés egyébként nem alkalmazható olyan kiadások esetén, amelyeket a törvény nem ismer el a magánszemélynél költségnek;
– a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértéke, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is;
– a kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás költségtérítése címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeg, feltéve, hogy a térített összeg nem haladja meg a jogszabályban meghatározott, igazolás nélkül elszámolható mértéket, stb.
|
Az új Jogtár egyes előfizetési konstrukciói
mellé most táblagépet adunk! |
|
A jövedelembe be nem számító bevétel és a költségtérítés között alapvető különbség, hogy
Költségtérítés esetén a juttatást kapó magánszemélynek adóelőleg-nyilatkozatot kell adnia a kifizető részére.
Az adóelőleg alapja a bevételből az adóelőleg-nyilatkozat levonásával megállapított összeg.
A személyi jövedelemadóról szóló törvény 3. számú mellékletének II. fejezete tartalmazza az ún. igazolás nélkül elszámolható költségeket. A törvény úgy rendelkezik, hogy az szja törvényben elismert költségek esetében, ha törvény vagy kormányrendelet költségtérítésről rendelkezik, akkor a ténylegesen felmerült és igazolt kiadás érvényesítése helyett a jogszabályban meghatározott mértékig igazolás nélkül számolható el az adott címen költség azzal, hogy akkor ezt a költséget teljes egészében elszámoltnak kell tekinteni.
A 47.§ (2) bekezdés ca) pontja szerint, ha a költségtérítés adóelőleg-levonásra kötelezett kifizetőtől származik, a bevételből
– a magánszemély adóelőleg-nyilatkozata szerinti költség levonásával,
– adóelőleg-nyilatkozat hiányában legfeljebb az igazolás nélkül elszámolható költség, költséghányad levonásával megállapított rész alapján,
– nyilatkozat hiányában, és ha igazolás nélkül elszámolható költség nem kapcsolódik a bevételhez, akkor a bevétel teljes összege (önálló tevékenységből származó bevételnek minősülő költségtérítésnél a bevétel 90 százaléka) alapján
állapítható meg az adóelőleg.
A költségtérítést (= bevételt) és a vele szembe állított költséget a magánszemélynek szerepeltetnie kell az adóbevallásában még akkor is, ha a jövedelemtartalom nulla.
Ezzel szemben a jövedelembe be nem számító bevételeket (lásd 7.§) nem kell feltüntetni az adóbevallásban.
