Kopernikusz, a közgazdász – 1. rész

Kopernikusz igazi reneszánsz ember volt. Egyszerre volt csillagász, matematikus, teológus, orvos, közgazdász, diplomata, költő, festő, hogy csak a legfontosabb tevékenységeit emeljük ki. Ma leginkább csillagászként emlékezünk rá, aki a heliocentrikus világkép kialakításában alkotott korszakalkotót. De az sem egészen úgy volt! A cikk első részében életét, illetve a heliocentrikus világkép általa megalkotott rendjét mutatjuk be.

Én, Toruń szülötte, kit művészetek nemesítettek Krakkóban, most be kell érnem híres Warmia legjobbjaival.

(Kopernikusz epigrammája saját sorsáról)

Nikolausz Kopernikusz kortársa volt Leonardónak, Luca Pacciolinak, Matthäus Schwarznak, maga is éveket töltött Itáliában.

Nemzetiségét is gyakran megkérdőjelezik, szívesen vallják magukénak a németek is, de a lengyelek még inkább! Nem véletlen, hogy Lengyelországban óriási kultusz övezi, utcák, közintézmények, repülőtér (Wrocław) viseli a nevét, köztéri szobrainak számát nehéz lenne összeszámolni. Nevét a cikkben következetesen a magyar írásmód szerint tüntetjük fel.

Születési helyének szomszédságában a róla elnevezett múzeum található (Toruńban), természetesen a kiállítási anyag nagy része róla szól. Maga az épület külseje és belseje eléggé középkori ma is, zegzugos, keskeny folyosókon, lépcsőkön lehet közlekedni az egyes szintek között.

Kopernikusz (1580-as portré Toruńban, részlet)

Kopernikusz élete

Kopernikusz 1473. február 19-én született a mai Lengyelország közepén elhelyezkedő Toruńban. Szülővárosa születését megelőzően néhány évvel korábban került a német lovagrend birtokából a Lengyel Királysághoz. Apja családja a sziléziai Kopernikiből származott, anyjának lengyel nemesi ősei is voltak. Tíz éves volt Kopernikusz, mikor apja meghalt.

Édesanyjának testvére, Łukasz Watzenrode (1447-1512) pap volt, 1489-től Warmia püspöke. Nagybátyja támogatta Kopernikusz tanulmányait, majd később szakmai előmenetelét is. Ennek eredményeként Kopernikusz a krakkói egyetemen tanul 1491 és 1495 között, majd nagybátyja mellett a warmiai püspökséghez tartozó fromborki káptalanban kanonoki állást kap.

Frombork elhelyezkedése (a térkép az 1466 és 1772 közötti állapotokat mutatja)

További tanulmányokra 1497-ben Itáliába utazik, és (kisebb megszakítással) egészen 1503-ig ott is marad. Tanulmányai kiterjednek a kánonjogra, a matematikára, az orvostudományra és az asztronómiára (csillagászatra) is. Kényszerűségből foglalkozik asztrológiával (csillagjóslással is), de ez a tudomány nem nyűgözi le, nem is gyakorolja a későbbiekben. A csillagászat gyorsan magával ragadja, egy neves csillagász, Domenico Maria Novara da Ferrara asszisztense lesz.

Tanulmányait Bolognában, Padovában, Ferrarában folytatja, de megfordul Rómában is, ahol valószínűleg jogi gyakorlatot végez 1500-ban a római Kúrián.

Az egyházjog nem varázsolja el, végül csak 1503. május 31-én szerzi meg az egyházi jogi doktori fokozatot. Néhány hónappal később visszatér a warmiai püspökségbe. Hivatali kötelezettségei miatt sokszor változtat lakhelyet, a legtöbb időt Fromborkban (1512-ben itt telepedik le véglegesen), Warmiában és Olsztynban tölti. Élete hátra lévő három évtizedében már csak rövid hivatali, diplomáciai utakra megy el, más országokba nem utazik. (Frombork Lengyelország északi részén található a tengerparton.)

A Kopernikusz-ház Toruńban

Igen változatos tisztségeket tölt be (jószágigazgató, káptalani birtokok felügyelője, káptalan kancellárja stb.), ezek általában a warmiai érsekséghez kapcsolódnak, emelkedik a hivatali ranglétrákon is. Megbízatásai képzettségéhez, tudásához, műveltségéhez kapcsolódnak, szívesen veszik igénybe szolgálatát a püspökök, hercegek, de még a király is. A papi hivatást sose veszi fel, bár 1523-ban a warmiai püspök helyettesítését maga látja el (az előző püspök meghalt, az újat pedig még nem helyezték hivatalába).

Diplomáciai szolgálata keretében 1504-ben, 1505-ben és 1507-ben is részt vesz a porosz tartománygyűléseken.

A német lovagrend 1520-as támadása elleni védekezést eredményesen szervezi meg Olsztynban. A fromborki vár körüli épületek elpusztulnak a háborúban.

Nyelvismeretét kihasználva (folyékonyan beszélt lengyelül, németül, latinul, de mellette ismeri az olasz és a görög nyelvet is, sőt a héberben is ismereteket szerez) fordításokat is készít, 1509-ben Krakkóban kiadják Theophilaktosz Szimokattész VII. századi bizánci történetíró Levelek című művét Kopernikusz latin fordításában (Epistolae morales, rurales et amatoriae). Kopernikusz maga is ír verseket, festőként is kipróbálja magát (egyes feltételezések szerint a strasbourgi katedrális óraművénél található, Kopernikuszt ábrázoló festmény saját önarcképe).

A strasbourgi katedrális óratornya, jobbra kiemelve a Kopernikuszt ábrázoló festmény

Kopernikusz sosem nősült meg. Évtizedig tartó érzékeny kapcsolatban volt házvezetőnőjével Anna Schillingnel (egy gdanski aranyműves lányával), akitől végül a püspökök kényszerítésének hatására meg kellett válnia.

Kopernikusz 1543. május 24-én hunyt el Fromborkban. Állítólag néhány órával a halála előtt vehette kézbe élete nagy alkotását, a hat könyvből álló ’De Revolutionibus Orbium Coelestium’ (röviden: De Revolutionibus, Az égi pályák körforgásairól) című művét.

Fromborkban temették el, a katedrálison belül helyezték nyugalomba.

Néhány szó a mottóként bemutatott epigrammáról: az tulajdonképpen egy gúnyos kesergés. Fiatalkorában nagy hatást gyakorolt rá Krakkó pezsgő tudományos-művészeti élete (valószínűleg Itália is). Tanulmányait követően viszont csaknem száműzetésszámba ment, hogy távol mindentől, északon kellett évtizedeket eltöltenie.

A heliocentrikus világképről

Kopernikusz a csillagászattal krakkói tanulmányai alatt került először kapcsolatba, majd Itáliában mélyítette el ismereteit Domenico Maria Novara asszisztenseként. Megfigyeléseket folytat és számításokat végez, megerősíti mestere észleléseit.

Fontos adalék a csillagászat fejlődéséhez ebben a korban, hogy Kolumbusz útjának híre gyorsan elterjedt, elfogadást nyert, hogy a Föld gömb alakú, és a tengeri utazásokhoz is pontos csillagászati számításokra volt szükség.

Kopernikusz tanulmányai befejezését követően is aktívan folytatja a csillagászati megfigyeléseket, számításokat végez a Hold és a bolygók mozgásáról. A heliocentrikus (napközéppontú) elmélet első – 40 oldalas könyvecske! – vázlatát (Commentariolus) 1507-ben dolgozza ki. Az elméleti vázlat teljes címe De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus (Kommentár az égitestek elrendezéséről és mozgásáról szóló elméletekhez), de a kéziratot csak barátainak küldte el. Egyrészt azért, mert a körpályamozgás alapján számított bolygópozíciói pontatlanok voltak, másrészt attól tartott, hogy nézeteit az egyház eretneknek minősítheti.

A lateráni zsinat foglalkozik a naptárreformmal, Kopernikusz 1513-16-ban részt vesz a naptárreform vitájában, kidolgozza válaszát a zsinat naptárbizottságának körkérdéseire. A reformra csak jóval később, 1582-ben kerül sor XIII. Gergely pápa rendelete alapján.

A De Revolutionibushoz 1515 körül kezd hozzá. A következő negyedszázadban folyamatosan dolgozik rajta, csillagászati megfigyeléseivel próbálja megalapozni elképzeléseit. Könyve nyomdába nem kerül, minden bizonnyal tart az egyházi hatóságok rosszallásától, hiszen alapjaiban felforgatja a római egyház jó ezer éve stabilnak tekinthető, Arisztotelész tanain alapuló tudományos tanait. Az égi berendezkedést Ptolemaiosz írta le, ezt egészítették ki a keresztény hit alapján.

Kopernikusz fő művének, a De Revolutionibus Orbium Coelestiumnak a címlapja

A ptolemaioszi világkép szerint a Föld a Világegyetem közepe és körülötte hierarchikus rend van. A Hold, a Vénusz, a Merkúr, a Nap; a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz úgynevezett szférákban mozognak (ezt jó közelítéssel gömbhéjaknak tekinthetjük), mindezeket az állócsillagok szférája zárja önmagába. A keresztény tanítás ezt annyival egészítette ki, hogy csillagok szférája fölött van az üdvözült lelkek birodalma.

Ez a világkép egyre több problémát vetett fel. A bolygók időnként megálltak, majd visszafelé indultak el, a keresztény ünnepek dátumának meghatározása egyre nehezebbé vált (ezért kellett a naptárreform). Próbálták a ptolemaioszi rendszert kiigazítani (ún. epiciklusokkal), de az egyre bonyolultabbá, és egyre kevésbé hihetővé vált.

Szükség volt tehát egy új kozmológiai rendszer kialakítására, amely megkönnyítené a számításokat, de a Biblia tanításait is figyelembe veszi.

Johann Werner A nyolcadik szféra mozgása című tanulmányáról írt kritikáját 1524-ben elküldi Bernardus Wapowskinak, a krakkói egyház kánonjának, a lengyel király titkárának. Levelében megcáfolja a nürnbergi csillagász állításait a csillagok mozgásáról (a levél több XVI. századi forrásban fennmaradt).

Kopernikusz a Napot helyezte a kozmosz közepébe, a bolygók továbbra is a szférákban foglaltak helyet, a Föld is megkapta a maga szféráját, a Hold viszont a Föld körül keringett. A csillagok szférája és az üdvözült lelkek birodalma is változatlanul megmaradt. A szférák száma így eggyel csökkent.

A kopernikuszi heliocentrikus világképet bemutató metszet Andreas Cellarius – Atlas Coelestis seu Harmonia Macrocosmica (1661) művéből

(Érdemes megjegyezni, hogy a napközéppontú világkép már Püthagorasznál is megjelenik, az ókori görögök is tisztában voltak a Föld gömbszerűségével, sőt, meglepően pontos számításokra is képesek voltak. Ezt a tudást írta felül később Arisztotelész és Ptolemaiosz elmélete, majd a keresztény dogmatizmus.)

Nyomtatásban egyelőre nem jelent meg az új kozmológia, de tudományos elképzeléseit Kopernikusz sokakkal megosztotta, levelezésében is bemutatta. VII. Kelemen pápának is beszámoltak Kopernikusz elképzeléseiről 1533-ban. A pápa és a bíborosok érdeklődéssel hallgatták az előadásokat. Nikolaus von Schönberg bíboros, Capua érseke 1536-ban levélben kereste meg Kopernikuszt, és sürgette felfedezéseinek nyilvánosságra hozatalát.

Míg Rómában érdeklődtek az új tudomány iránt, Luther és Melanchton (Luther munkatársa), igen erős kritikával sújtotta azt.

Luther Wittenbergben név nélkül bírálja Kopernikuszt 1539 júniusában (ez megjelent Luther Asztali beszélgetések c. művében is, az alábbi idézet onnan származik):

Szó volt egy új asztrológusról, aki azt próbálta bebizonyítani, hogy a Föld az, ami mozog és kering, nem pedig az égbolt vagy firmamentum, sem a Nap és a Hold; mintha valaki kocsiban vagy hajóban ülve haladna, és azt hinné, hogy nyugszik és nem mozdul, viszont a szárazföld és a fák mozognak és futnak hátrafelé.

– De már csak így megy manapság: aki az okosságával akar kitűnni, az semmit sem fogad el abból, amit mások csinálnak, hanem valami külön dolgot kell kitalálnia, és az kell hogy legyen a legjobb, amit ő talált ki. Ez a bolond a csillagászat egész tudományát kiforgatná. Pedig a Szentírás is arról tanúskodik, hogy Józsué a Napot állította meg, nem pedig a Földet (Józs 10,13).

Melanchton 1541 októberében már meg is nevezi Kopernikuszt, a véleménye hasonló Lutheréhez:

Néhányan elhiszik ennek a hóbortos csillagásznak, hogy Földünk mozog. Az erőskezű uralkodóknak meg kell fizetniük az ilyen különcködő tehetségek felelőtlen kijelentéseit.

A sajátos hozzáállásra utal az is, hogy 1539-ben a Wittenbergi Egyetem professzorát, Rheticust (matematikus volt, de csillagászattal is foglalkozott) – aki Melanchtonnak volt a pártfogoltja – Fromborkba engedték, hogy az új tanokkal ismerkedjen. Rheticus Kopernikusz lelkes tanítványa és segítője lett, s végül ő győzte meg mesterét, hogy egyezzen bele műve kiadásába.

Rheticus két évet tölt Fromborkban, még 1539-ben megírja a Narratio Prima című művét, amely 1540 márciusában nyomtatásban is megjelenik, majd a második kiadás 1541-ben. Ebben a műben röviden ismerteti Kopernikusz eredményeit, tulajdonképpen ’beharangozza’ a művet annak kiadása előtt, felkeltve ezzel iránta az érdeklődést.

Rheticus segít a mű kiadásában, Nürnbergben kezdik el a nyomtatását az 1542-es év második felében.

Kopernikusz írt egy ajánlást a mű elejére III. Pál pápának, de ezt végül kihagyják belőle, helyette a mű kiadásával kapcsolatos teendőkkel megbízott Andreas Osiander lutheránus pap írt egy előszót (aláírás nélkül!), amely a könyv eredményeit egy hipotézisnek állította be. Ilyen módon az nem a valóság leírása, hanem egy módszer a számítások könnyebb elvégzésére.

Kétségem sem fér hozzá, hogy bizonyos tanult férfiak most, hogy széles körben ismertté vált a könyvben ismertetett újszerű hipotézis — jelesül, hogy a Föld mozog és valójában a Nap áll mozdulatlanul a világegyetem középpontjában — mélységesen megdöbbentek. De ezen feltevés nem feltétlenül igaz, sőt még csak nem is valószínű, csupán arról van szó, hogy a korábbi megfigyeléseknek megfelelő számításokat ismertet.

A mű megjelent, és a hagyomány szerint Kopernikusz azt a halálos ágyán még kézbe vehette.

Kopernikusz a halála előtt (Aleksander Lesser (1814-1884) festménye, 1884 előtt)

Kopernikusz azzal, hogy a Földet is a bolygók közé sorolta és így az égitest rangjára emelte (vagy inkább megfosztotta központi szerepétől!), megszüntette az éles különbséget az égi és a földi jelenségek között; ezzel az arisztotelészi filozófiát egyik legsarkalatosabb tételében támadta meg, felborítással fenyegetve a világ addig jól megalapozott hierarchikus rendjét.

És itt nem csak a kozmológia hierarchikus rendjéről van szó, hanem a társadalmi berendezkedés eleve elrendelt viszonyairól is. Ez megrengette az egyházat, a királyok isteni felhatalmazásában való hitet, a nemesség, polgárság, parasztság egymáshoz való viszonyát is.

A „kopernikuszi fordulat”, ha nem is azonnal, de bekövetkezett!


Kapcsolódó cikkek:


Csökkennek az áfabevételek
2020. október 22.

Az államháztartási hiány óriási megugrását leginkább a járvány okozta többletkiadások indokolják. Az áfabevételek csökkentek, több jelentős adónemből több folyt be a büdzsébe szeptember végéig.