NAV-Figyelő 16. hét: SZJA Bevallási tervezetek, NAV Infóvonal
Az adóhatóság kiadott, 3005/2024. útmutatója alapján az alábbi ügykörök és intézhetők április 22-étől a NAV telefonos rendszerén azonosítást követően:
Kopernikusz, a közgazdász – 2. rész
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Kopernikusz életében talán nagyobb hatást eredményezett közgazdászi tevékenysége, mint amit a csillagászatban művelt. A cikk második részében közgazdaságtannal kapcsolatos tevékenységét, a kopernikuszi fordulatot, illetve a tudós földi maradványainak sorsát ismertetjük.
Tisztában vagyok vele Legszentségesebb Atyám, hogy egyesek, megtudva, hogy könyvemben a De Revolutionibus Orbium Coelestium-ban Földünknek bizonyos mozgásokat tulajdonítok, felkiáltanak majd, s követelik, hogy tűnjön el a színről, aki ilyen nézeteket vall. Ezért igen sokáig haboztam, kiadjam-e ezeket a gondolatokat…
(részlet Kopernikusz III. Pál pápához írt ajánlásából, amely végül nem jelent meg a könyvben)
Kopernikusz könyvének megjelenése semmilyen tudományos fordulatot nem eredményezett 1543-ban. Botrány sem lett belőle (ahogyan ezt többen is előrevetítették). Egyelőre, egyelőre!
Valószínűleg sokan nem is értették a benne leírtakat, de problémát okozott az is, hogy Kopernikusz rendszere – a körpályán való mozgás erőltetése – semmivel nem volt egyszerűbb, mint az akkor ismert ptolemaioszi rendszer. Hiányzott a matematikai bizonyítás is. Több tudományos eredményre is szükség volt ahhoz, hogy az új kozmológiai rendszer beépüljön a tudományokba.
Térjünk vissza Kopernikusz egyéb tudományos tevékenységeihez, amelynek középpontjában a közgazdasági ismeretek álltak! A közgazdaságtan, mint tudomány még vagy kétszáz évig nem létezett (Adam Smith hírhedt könyve – A nemzetek gazdagságáról – csak 1776-ban jelent meg).
Gulicska Lőrinc Kopernikusz-grafikái. Az ex libris (balra) 1973-ban, a portré (jobbra) 2020-ban készült. (a művész engedélyével)
Kopernikusz közgazdászi tevékenysége
Munkája, hivatali teendői során Kopernikusznak gyakran kellett foglalkozni gazdasági kérdésekkel is, természetes hogy tudós elméje elgondolkodott ezek mibenlétén is.
Jelentős térképészeti munkákat végzett, közreműködött Warmiának és a Királyi Poroszország nyugati határainak (1510-12), a Visztula-delta nyugati részének (1519) és a Lengyel Királyság és a Litván Nagyhercegség (1526) feltérképezésében. A térképeknek az államhatárok megállapításán túl jelentős szerepük volt (és van ma is!) katonai szempontból, az adóztatás miatt, a halászati határok megállapításánál, valamint a kereskedők és egyéb utazók részére.
Hivatali teendőinek részeként járja a vidéket, 1517-19-ben összesen több mint hatvan ellenőrzést végez.
Első pénzügyi értekezését 1517-ben írja (De estimatione monetae). Következő, a pénzverésről szóló tanulmányát (Tractatus de monetis) 1519-ben írja meg, ezt beterjeszti a porosz törvényhozáshoz. 1522-ben a porosz tartománygyűlés elé terjeszti a pénzreformról írt értekezését.
Kopernikusz szobra Toruńban
Néhány év múlva kidolgozza a pénzreformról írt értekezésének végső változatát (Monetae cudendae ratio), 1528-ban részt vesz a porosz tartománygyűlés pénzreformnak szentelt tanácskozásain Malborkban és Elblagban.
Kopernikusz közgazdasági írásait sokan olvasták az akkori Poroszországban és Lengyelországban.
A következőkben Edward Lipinski (in Bienkowska, Barbara (szerk.): Kopernikusz és kora, 159-174. o.) leírása alapján idézzük Kopernikusz közgazdasági tevékenységét, gondolatait.
A Kopernikusz által készített, 1531-ben kiadott kenyér árszabályozási rendelkezés (panis coquendi ratio) meghatározza a kenyér árát Olsztynban és Warmia más helységeiben. A gabona változó árát kihasználva, a pékek könnyen többletnyereségre tehettek szert. Az árszabás részletesen foglalkozik a gabona és a kenyér súlya és ára arányának kiszámításával. Ez az arány a gabona árától függött. „Ebből pedig az árszabás szerint minden nehézség nélkül megkapható a kenyér igazi, valódi súlya és ára.” A mérésnek pontosnak kell leírni, „mert nem nyereséget, hanem pontos mérést keresünk” (non mercaturum séd certum modum inquiriims). A kenyér árának Kopernikusz szerint tartalmaznia kell a gabona beszerzési árát és a pékek munkájának díját; alapvetően tehát a munkától és a költségektől függően kell alakulnia; nem tartalmazhat különleges nyereséget. Kopernikusznál is fellép az „igazságos ár” (iustum pretium) skolasztikus elve, amely tulajdonképpen az érték munka szerinti megfogalmazásának ősi formája. Igazságos árnak nevezi azt az árat, amely fedezi a munka- és költségbefektetést (labor et expensae). Az „igazságos ár” elvét felhasználva akarták megfékezni a különböző túlkapásokat, korlátozni a falu kizsákmányolását a város által, továbbá meggátolni a kézművesek és kiskereskedők visszaéléseit, amelyek alapja „természetes monopóliumuk” volt.
A XVI. század kezdetén Európában a feudális termelés keretei között egyre jobban megerősödtek az új kapitalista viszonyok. A kereskedők által felhalmozott pénz tőke lett. Az ország gazdagságának alapja az, vallották, ha sok aranya és ezüstje van, aranyat és ezüstöt pedig a külföldre vitt áruért lehet kapni.
Kopernikuszt ábrázoló fametszet 1587-ből. A kezében tartott gyöngyvirág a gyógyítás munkáját szimbolizálja.
A XV. és a XVI. században az emberiség történelmében új korszak kezdődött: az ipari korszak. A nagy észak-olasz városok, Velence, Genova és Firenze már nem mezőgazdaságból, hanem főleg iparból és kereskedelemből éltek.
A bőség a reneszánszban nemcsak a középkori városban élő embereknek az élethez nélkülözhetetlen tárgyakkal való kielégítő ellátottságát jelenti, hanem teljességet, bizonyos felesleget is kifejez. E felesleg nem annyira élelemre és nyersanyagokra vonatkozik, mint inkább luxuscikkekre, amelyekkel a gazdag emberek, udvarok, városi nemesség szükségleteit kielégíthetik. A termelőerők fejlődésével bővülnek a rendelkezésre álló javak, a mezőgazdaság fejlődésével pedig az élelem és a nyersanyag mennyisége.
Lengyelországban született meg a modern pénzelmélet. Kétségtelen, hogy Kopernikusz tanulmánya az első olyan értekezés, amely az új idők kezdetét jelzi, és túllép a középkori feudális gondolkodás határain. Kopernikusz szakít a skolasztika módszerével, nem idézi, nem hirdeti, nem fontolgatja az egyházatyák gondolatait, hanem kizárólag a tények megfigyelésére támaszkodik, és a megfigyelésekből levonja a gazdasági törvényeket.
A pénzreformról hirdetett elképzelései nem voltak népszerűek és nem találtak elismerésre, mivel kategorikusan ellenezte az érmeverési jog túlzott mértékű, kincstári és magán célokra való felhasználását.
Ha Kopernikusz gazdasági nézeteit a De Revolutionibushoz hasonlóan összegyűjtve és rendszerezve közölte volna, a korai kapitalizmus közgazdaságtanának megteremtője lehetett volna, s logikus gondolkodásával, gondolatai eszmei tartalmával a reneszánsz kor gazdasági elemzéseinek első termékeit bizonyára felülmúlta volna.
Kopernikusz pénztanulmányában felülmúlta az e tárgyról író összes kortársát rendkívül logikus és reális gondolatmenetével. Az első közgazdásznak kell tekintenünk, aki szabatosan megfogalmazta a pénzforgalom Gresham-tétel (Sir Thomas Gresham (1519-1579)) néven ismert törvényét. E törvény kimondja, ha a forgalomban azonos elnevezésű, tehát azonos névleges értékű, de nem azonos tiszta fém (például ezüst-) tartalmú érmék vannak, akkor a jobb, a nehezebb, a nagyobb tiszta fémtartalmú érmék eltűnnek a forgalomból, mert beolvasztják, külföldre viszik vagy kincsképzésre fordítják azokat. Úgy tartják, hogy Kopernikusz teremtette meg a mennyiségi pénzelméletet is, amely szerint a pénz vásárlóerejét a forgó pénz mennyiségének és a forgalomban levő áru mennyiségének viszonya adja meg.
A rossz pénz – így gondolkodott – tönkreteszi a nemzetközi kereskedelmet, a jó pénz viszont annak virágzásához vezet. Mindemellett nem a külkereskedelem az egyetlen alapja az ország gazdagságának. További megfontolásaiból könnyen kiolvashatjuk, hogy a kereskedelem alapja a termelés fejlesztése, a termelő munka mennyiségének növelése. A pénzreform, a pénzügyi visszaélések megakadályozása, a jó pénz forgalmának biztosítása, a bizonytalanság, a kockázat és a spekuláció csökkentése mind elősegítik a termelés fejlődését, a szorgalom növekedését, a dolgozók számának növekedését, a kultúra és a tudomány virágzását. „Azokban az országokban, amelyekben jó érme van forgalomban, műalkotások, kiváló kézművesek vannak, és az emberek mindenben bővelkednek” mondja Kopernikusz. A rossz érme pedig restséget, lustaságot és tartós tétlenséget szül, hanyatlanak a művészetek és mindenben hiány mutatkozik.
Kopernikusz a jó pénzt, és nem magát a gazdagságot tekintette a gazdag ország alapfeltételének, mivel a külföldi áruk mindenféle importjának és kereskedelmének az az alapja. Kétségtelen, hogy a pénzrontás az országban gátolta a kereskedelmi forgalmat, spekulációkat idézett elő és növelte a kockázatot, de maga a jó érme verésének lehetősége a nemzetközi kereskedelemnek inkább eredménye, mint alapja és előfeltétele.
„A tapasztalat az élet mestere – írta Kopernikusz –, amely arra tanít bennünket, hogy azok az országok, amelyekben jó pénz van, virágoznak, azok az országok pedig, ahol rosszabbat használnak, hanyatlanak és tönkremennek.” A rossz érme ugyanis „restséghez és konok tétlenséghez” vezet.
Jan Matejko festménye Kopernikuszról (1872). Háttérben a fromborki katedrális.
Kopernikusz azért ítéli el a restséget és a tétlenséget, mert a szorgalom és a vállalkozókedv a termelés növekedéséhez, bőséghez vezet, ez pedig maga után vonja a művészetek és a tudományok felvirágzását. Ezenkívül nemcsak elveti Aquinói Szent Tamás gazdasági önellátására vonatkozó gondolatait, de külön hangsúlyozza is a külkereskedelem fontosságát, és a jó pénz segítségével kívánja a kereskedelem előnyös feltételeit megteremteni.
Helyesli a külkereskedelmet (a reformáció íróival ellentétben!), de a leghatározottabban szembehelyezkedik a spekulációval és a monopolisztikus kizsákmányolással (ez a kenyér árszabályozás rendelkezésből is kitűnik).
Kopernikusz „javak bősége” felfogásában, az emberek termelésben való foglalkoztatása elvében, valamint a restség és koldulás elleni küzdelem gondolatában számos új, reneszánsz vonás van. Kopernikusz nem hangsúlyozza az állam aktív szerepét a termelésben és az emberek foglalkoztatásában, csak a pénzügyek rendezését tartja az állam fontos feladatának. Amikor a birodalmak, fejedelemségek, államok bukásáról és virágzásáról beszél, a gazdasági kérdéseket helyezi előtérbe, hangsúlyozza a kereskedelem és a külföldi áruk importjának jelentőségét, a művészetek és a „kiváló kézművesek” fontosságát, a szükségletek kielégítését szolgáló „javak bőségét”, bemutatja a lustaság, restség káros hatásait, a tudományok és a művészetek elhanyagolását, a nélkülözhetetlen dolgok hiányát is.
Kopernikusz tanainak utóélete
Tycho de Brahe (1546-1601) folytatta Kopernikusz kutatásait, számos nagyon pontos csillagászati megfigyelést tett. Sikerült neki Kopernikusz műszereit is megszereznie, azokat Fromborkból Uraniborgba vitette, ahol 1576-ban felépítette Európa első csillagvizsgálóját.
Giordano Bruno (1548-1600) vizonyos szempontból túllépett Kopernikusz nézetein, a világegyetemet végtelennek gondolta, és véleménye szerint a mi Naprendszerünknek ebben nincs kitüntetett szerepe, egy a sok hasonló közül. Nézeteiért az inkvizíció bírósága elé állították, máglyahalálra ítélték. Az ítélet kihirdetésekor a hagyomány szerint ezt mondta bíráinak: Ti jobban féltetek kimondani az ítéletet, mint ahogy én félek elszenvedni azt. Ezzel nyilván arra utalt, hogy a tudományos eredmények és a vallási dogmák ütközéséből csak a tudomány kerülhet ki győztesen.
Galileo Galilei (1564-1642) számos felfedezést tett a csillagászatban, ehhez saját készítésű, jó minőségű távcsövét is használta. Felfedezte a Jupiter holdjait. Galilei a kopernikuszi tanokat hirdette, tanította, sőt azt is, hogy a heliocentrikus modell nem csak matematikai eszköz, hanem a valóság helyes leírása (az egyház a kopernikuszi modellt, mint matematikai modellt támogatta, sőt tanította abban az időben). Rómában megpróbálta tanait 1616-ban megvédeni, sikertelenül, eltiltották a kopernikuszi világkép hirdetésétől, sőt Kopernikusz művét is indexre tették.
Galilei 1632-ben írt Párbeszédek (Dialogo: sopra i due massimi sistemi del mondo tolemaico, e copernicano, Párbeszédek: a két legnagyobb világrendszerről, a ptolemaiosziról és a kopernikusziról) című művében ütköztette a két kozmológiai rendszert, és elég nyilvánvalóan a kopernikuszi mellett kötelezte el magát. Hiába volt a pápa barátja, perbe fogták és elítélték. Tanainak visszavonására kényszerítették, börtönbe, majd házi őrizetbe vetették, műveit (az ezt követően megírtakat is!) betiltották. „Eppur si muove!” („Mégis mozog!”)
Kopernikusz tanait Johannes Kepler (1571-1630) fejlesztette tovább, törvényeivel (ellipszispályák, gyújtópontban a Nap, a vezérsugarak egyenlő idők alatt egyenlő területeket súrolnak) már sokkal pontosabb matematikai számításokat lehetett végezni, meg lehetett határozni a bolygók múltbéli és jövőbeli helyzetét is. Szerencsére Prága – több szempontból is – messze volt Rómától, az inkvizíciótól nem kellett tartania.
Kepler a hogyan kérdésre már korrekt válaszokat tudott adni, de még mindig hiányzott a miértre a válasz. Ehhez egy újabb tudószsenire volt szükség, méghozzá Isaac Newtonra (1642-1727), aki a mozgásról és tömegvonzásról alkotott törvényeivel már meg tudta válaszolni a kérdést.
Matematikusok és csillagászok Püthagorasztól Newtonig, akik megalapozták a modern kozmológiát (J.W. Cook, 1825., rézkarc-rézmetszet)
Ezzel a heliocentrikus világkép győzedelmeskedett a tudományban, kiteljesedett a kopernikuszi fordulat. Kopernikusz műve viszont még mindig indexen volt. Ezt a tiltást csak 1835-ben oldották fel. Galileo Galileit II. János Pál pápa 2000-ben rehabilitálta (a teljes rehabilitáció 2009-ben történt meg), és a Vatikán nevében sajnálkozását fejezte ki Giordano Bruno máglyahalála miatt. Az utóbbi esetben rehabilitációról még nem tudunk.
Kopernikusz földi maradványai
Mint az első részben írtuk, Kopernikuszt a fromborki katedrálisban temették el. Emlékezetét egy epitáfiummal (a halottak emlékére állított, díszes keretű, föliratos kép, dombormű vagy föliratos tábla) örökítették meg a katedrálisban. Az epitáfium az idők során elveszett, fennmaradt viszont a fölirata (több forrásban is). Szepsi Csombor Márton valószínűleg 1618-ban járt a fromborki templomban, lejegyezte és közzé is tette a feliratot:
|
Non parem Paulo veniam requiro Nem kívánok Pálnak adott kegyelmet, |
Mit is jelent ez? Pálnak adott kegyelem: Keresztre feszítés helyett lefejezés, azaz gyors halál. Péternek megbocsátás: a háromszori árulásért, illetve Rómából való szökéséért (quo vadis!). És mit kapott a kereszten függő lator? Ígéretet Jézustól, hogy még ma vele lesz a Paradicsomban.
A XVIII. században újabb epitáfiumot helyeztek el a templomban, ez ma is látható.
Kopernikusz sírhelye 2005-ig bizonytalan volt, akkor ásatásokat folytattak a templomban, és megtalálták maradványait. A lelet valódiságát DNS-vizsgálat és a koponya alapján rekonstruált arcképek igazolták. (Egy Kopernikusz által használt könyvben talált néhány hajszál és a csontok DNS-profilja megegyezett, a csillagász önarcképén látható sérülések nyomait a koponyán is felfedezték.)
A 70 éves Kopernikusz rekonstruált arca a feltárt koponyalelet alapján
Földi maradványait 2010. május 22-én, halála után 467 évvel ünnepélyesen újratemették, nyughelyét a Naprendszert ábrázoló fekete gránitból készült síremlék jelzi. Kopernikuszról nevezték el többek között az 1996-ban felfedezett, 112-es rendszámú kopernícium elemet és az Európai Unió nagyszabású földmegfigyelő programját is.
Végül még egy adalék Kopernikusz síremlékéhez. Ugyanis a Toruńban lévő Szent János templomban is van egy epitáfiuma. Ezt Napóleon újíttatta fel 1807-ben, mikor a városban járt. Ez csak jelképes síremlék, hasonlóan ahhoz, ahogyan Danténak is van síremléke a firenzei Santa Croce templomban (Dante mauzóleuma Ravennában van).
Balra a toruńi epitáfium 1580-ból, jobbra a fromborki epitáfium 1735-ből, középen a 2010-es újratemetés emlékműve
Irodalom:
Bienkowska, Barbara (szerk.): Kopernikusz és kora (Gondolat, Budapest, 1973)
Copernicus, Nicolaus: De revolutionibus orbium coelestium (https://dl.wdl.org/3164/service/3164.pdf)
Fromborki Nikolausz Kopernikusz Múzeum honlapja (http://frombork.art.pl/en/)
Simonyi Károly: Ti jobban féltek… -A kopernikuszi fordulat (Természet Világa 126. évf., 1995. 10. szám, 437–441. p.)
Farkas Gábor Farkas: A könyv, amelyet senki nem olvasott. Adalékok a heliocentrikus modellről folytatott vitához (Magyar Tudomány, 2015. évi 3. szám, 268-274. o.)