Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Napjaink globalizálódó világában egyre gyakrabban találkozhatunk olyan magyar gazdasági társaságokkal, amelyek nemcsak belföldön, hanem határainkon túl is jelen vannak szolgáltatásaikkal, termékeikkel. Előző cikkeinkben részletesen elemeztük azt a helyzetet a társasági adó szempontjából, amikor a magyar társaságnak telephelye keletkezik külföldön az ottani tevékenységéből kifolyólag. Előfordulhatnak ugyanakkor olyan esetek is, amikor a külföldi gazdasági jelenlét térben és/vagy időben nem tekinthető állandónak, ugyanakkor a magyar társaság valamilyen jövedelemben részesül a külföldi partnerétől. Amennyiben az így megszerzett jövedelemből a keletkezés helye szerinti tagállamban forrásadót vontak le, felmerül a kérdés, hogy ezt az adót milyen módon lehet érvényesíteni a magyar társasági adóból. A kérdésre választ kaphat a BDO Magyarország írásából.
Elsőként mindenképpen azt szükséges tisztázni, hogy mely országból származik a jövedelem, és kötött-e az adott állammal Magyarország a közvetlen adókra vonatkozóan a kettős adóztatás elkerülésére és az adóztatás kijátszásának megakadályozására vonatkozó egyezményt.
Amennyiben van a két ország között ilyen egyezmény, akkor elsősorban annak a rendelkezései szerint kell eljárni, figyelembe véve természetesen a magyar társaságiadó-törvény rendelkezéseit is. Ellenben ha nincs kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, akkor kizárólag a magyar társaságiadó-törvényben foglaltakat kell figyelembe venni.
Nemzetközi egyezmény megléte esetén a következő lépés annak eldöntése, hogy a jövedelem az egyezmény mely cikkelyének fogalom-meghatározásának felel meg, és ennek megfelelően a jövedelem tekintetében mely állam gyakorolja az adóztatási jogot. Amennyiben a jövedelmet forrásadó terheli, akkor azt is az egyezmény alapján kell megállapítani, hogy a jövedelmet, illetve a forrásadót milyen módszerrel lehet a társasági adóalapból vagy adóból érvényesíteni.
A fentiek megválaszolása után tehetjük kicsit félre a nemzetközi egyezményt, és vehetjük elő a magyar társasági adó törvényt, annak megválaszolására, hogy a jövedelmet illetve a forrásadót hogyan és milyen korlátok között lehet a magyar társasági adóalapból vagy adóból érvényesíteni.
Példaként tételezzük fel, hogy egy magyar illetőségű társaság a jogosultja meghatározott védjegyeknek, ugyanakkor a védjegyek használatára ellenérték fejében engedélyt adott egy kazah gazdasági társaságnak. A védjegyhasználat ellenértéke tételezzük fel, hogy 150 millió Ft. Az ellenértékből a kazah társaság 15 millió Ft forrásadót vont le és utalt át a kazah költségvetésnek. Kérdéses, hogy a levont forrásadót hogyan lehet érvényesíteni Magyarországon, elkerülendő a kétszeres adózást.
A fenti példában a jövedelem forrásországa Kazahsztán, így elsőként azt kell megvizsgálni, hogy van-e Magyarország és Kazahsztán között a közvetlen adókra vonatkozó hatályos nemzetközi egyezmény a kettős adóztatás elkerülésére. A válasz igen: az egyezményt Magyarországon az 1999. évi XIV. törvénnyel hirdették ki. Ezt követően meg kell vizsgálnunk, hogy a védjegyhasználat ellenértéke az egyezmény szempontjából milyen jövedelemnek minősül. Az egyezmény 12. cikkének 3. pontja alapján „az e cikkben használt „jogdíj” kifejezés magában foglal minden olyan térítést, ami…védjegyek…felhasználásáért vagy felhasználási jogáért kerül kifizetésre….”
A fentiek alapján tehát a jövedelem az egyezmény szempontjából jogdíjnak minősül. A 12. cikk 1. pontja értelmében „az egyik Szerződő Államban keletkező, és a másik Szerződő Államban illetőséggel bíró személynek fizetett jogdíj e másik Államban adóztatható”. Az 1. pont alapján tehát a Kazahsztánban keletkező, de magyar illetőségű gazdasági társaságnak fizetett jogdíj Magyarországon adóztatható. Ugyanezen cikk 2. pontja szerint azonban „mindazonáltal, az ilyen jogdíj abban a Szerződő Államban is adóztatható, ahol keletkezett, ennek az Államnak a jogszabályai szerint, de ha a kedvezményezett a jogdíj haszonhúzója, az így kivetett adó nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát”. A 2. pont tehát arról rendelkezik, hogyha a magyar gazdasági társaság a jogdíj haszonhúzója (tételezzük fel, hogy igen), akkor a jogdíj Kazahsztánban, a kazah jogszabályok szerint is megadóztatható, azonban a forrásadó mértéke nem haladhatja meg a jogdíj bruttó összegének 10 százalékát. Tételezzük fel, hogy a kazah jogszabályok adózatják a jogdíjat, ennélfogva a kazah partner jogszerűen vonta le a 10 százalék forrásadót a védjegyhasználat ellenértékéből.
Választ kell még, hogy keressünk arra a kérdésre is az egyezményben, hogy milyen módszerrel lehet a jövedelmet vagy a forrásadót érvényesíteni a magyar társasági adó alapjából vagy magából az adóból, hiszen ennek hiányában kettős adóztatás történne (a jogdíj bruttó összege után a magyar társaságtól 10 százalék forrásadót vontak le Kazahsztánban, de a képződő jövedelem egyébiránt része a magyar társasági adó alapjának is, így Magyarországon is adózik). Az egyezmény 23. Cikke 1.b) alpontjának értelmében „amennyiben a Magyar Köztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a 10-12. Cikkek rendelkezéseinek értelmében Kazahsztánban adóztathatóak a Magyar Köztársaság megengedi az e jövedelmekre kivetett adó összegéből a Kazahsztánban fizetett adónak megfelelő összeg levonását. Az ilyen levonás azonban nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adónak azt a részét, amely a Kazahsztánból élvezett ezen jövedelemre vagy vagyonra esik”
Az egyezmény tehát a korlátozott beszámítást írja elő a jogdíj után Kazahsztánban fizetett forrásadóra, tehát a magyar társasági adóból levonható a Kazahsztánban fizetett adónak megfelelő összeg, legfeljebb azonban a jogdíjból származó jövedelemre eső magyar társasági adó.
Most érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor félretéve az egyezmény rendelkezéseit, szemünket a magyar társasági adótörvényre vethetjük, arra a kérdésre keresve a választ, hogy a korlátozott beszámítás hogyan történik, még pontosabban, hogyan számítható ki a jogdíjból származó jövedelem, majd pedig a társasági adóból levonható forrásadó maximuma.
A Tao. törvény 28.§ (4) bekezdése értelmében „a külföldről származó jövedelmet e törvény rendelkezései szerint kell megállapítani. Ennek során a külföldről származó jövedelem megállapításánál kell figyelembe venni az e bevétel megszerzéséhez közvetlenül hozzárendelhető költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt módosító tételeket. A külföldről származó árbevétel és bevétel összegének az összes árbevétel és bevétel összegéhez viszonyított arányában kell megosztani a külföldről származó jövedelem megszerzéséhez közvetlenül hozzá nem rendelhető – de nem kizárólag belföldről származó jövedelemhez felmerült – költségeket, ráfordításokat, adózás előtti eredményt növelő, csökkentő tételeket.”
Ennek megfelelően tehát a külföldről származó jövedelem az alábbi séma alapján határozható meg:
A külföldről származó jövedelmet jogcímenként és forrásállamonként külön-külön kell meghatározni. A példánkat kiegészítve, tételezzük fel, hogy
*a védjegyhasználatért kapott ellenérték a Tao. törvény értelmező rendelkezése szerint is jogdíjnak minősül, így a társaság választása szerint a jogdíj 50%-val, de legfeljebb az adózás előtti eredmény 50%-val csökkentheti a társasági adó alapját.
A kazah jogdíj és az összes bevétel aránya 150/360=0,42. Ennek megfelelően a külföldről származó jövedelem összege:
A végső lépés a külföldről származó jövedelemre jutó adó megállapítása, amellyel csökkenthető a magyar társasági adó. Ennek során a Tao. törvény 28.§ (5) bekezdésének előírását kell figyelembe venni, amely szerint „az egyes jövedelmek alapján levont adó nem haladhatja meg a külföldön fizetett (fizetendő), illetve a nemzetközi szerződés alapján külföldön érvényesíthető adó közül a kisebb összeget,… de minden esetben legfeljebb az adott jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adót. Az átlagos adókulcs az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó, osztva az adóalappal, e hányadost két tizedesre kerekítve kell meghatározni.”
Az alapadatokból kiindulva a magyar társasági adó alapja és a magyar társasági adó a következő lesz:
Az átlagos adókulcs mértéke az adókedvezményekkel csökkentett társasági adó és a társasági adóalap hányadosa, azaz 0,07.
A fizetendő társasági adóból levonható, abba beszámítható külföldön megfizetett forrásadó nem haladhatja meg:
Az 1. korlát számítása a következőképpen alakul:
Külföldről származó jövedelem * átlagos adókulcs = 58,78 millió Ft * 0,07 = 4,11 millió Ft.
Mivel a külföldről származó jövedelemre az átlagos adókulcs szerint kiszámított adó a ténylegesen megfizetett forrásadó alatt van, így maximum a 4,11 millió Ft számítható be a magyar adófizetési kötelezettség csökkentéseként.
Látható, hogy amíg a végeredményhez elérkezünk, különböző jogi normák számos rendelkezését kell alkalmazni és bonyolultabb számításokat is el kell végezni, ezért célszerű a feladatot a műveletekben jártas szakemberre bízni, vagy ellenőriztetni a saját kalkulációt.
A cikk szerzője dr. Petrányi Gábor, a BDO Magyarország tax managere és Kertész Gábor tax partner. A BDO Magyarország az Adó Online szakmai partnere.
