Kibővült adatszolgáltatás: mire figyeljünk az M-lapok kitöltése során? (II. rész)

Sorozatunk második részében többek között a számlamódosítási láncok helyes elszámolásáról, a kétlépéses számlakorrekcióról, az előleg- és végszámlákról való adatszolgáltatásról szólunk.

Számlával egy tekintet alá eső okiratok az M-lapon

Az eredeti számlákról a 2065M-02 lapon, míg a korrekciós bizonylatokról a 2065M-02-K lapon kell adatot szolgáltatni. Lényeges, hogy habár számlamódosítási láncok esetén (amikor egy eredeti számlához több módosítás tartozik) 2020. júliusától a 2.0-ás adatszolgáltatási séma kibocsátói oldalon már a számlák indexálásával biztosítja a korrekciós bizonylatok sorrendiségét, befogadói oldalon továbbra is a teljes számlasorozatot meg kell adni. Ha tehát egy eredeti számlához – akár a korábbi bevallási időszakokban, akár a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban – több módosítás tartozik, az eredeti számla és az aktuális módosító számla/számlák mellett (között) a közbülső módosító számlákat is fel kell tüntetni, mégpedig a számlatípus szerinti kódérték [E (eredeti), K (nem a tárgyidőszakban elszámolt), KT (a tárgyidőszakban elszámolt)] feltüntetésével. Azokat a módosító tételeket, amelyek elszámolása a bevallás fősoraiban (a 2065A-01-01, 2065A-01-02, 2065A-01-03, 2065A-01-04 lapokon) a tárgyidőszakban történt meg, KT kóddal kell jelölni.

Példa többször módosított számla szerepeltetésére az összesítő jelentésben:

A 01. havi adóbevallási időszakról benyújtott áfa-bevallásban adott partner 1. számú számlája után az adóalany levonási jogot érvényesít.

A 01. havi összesítő jelentésben az 1. számla az M-02 lapon szerepel, mint eredeti számla.

A 03. hónapban a partner módosítja a számláját, és még e hónapban az adóalany rendelkezésére bocsátja a 2. számú (korrekciós) bizonylatot, melyben pótlólagosan felszámított tétel szerepel (tehát a levonható áfa összege nő).

A 03. havi összesítő jelentésben a korrekció az M-02-K lapon jelenik meg. Az 1. számla minősül eredeti számlának, a 2. számú számlával egy tekintet alá eső okirat korrekciós bizonylat. Először fel kell tüntetni az 1. (eredeti) számla adatait, a számla típusaként “E” (eredeti) kódérték megadásával; a (c) oszlopban az előzmény számla sorszáma üresen marad. A következő sorban a 2. (korrekciós) bizonylat sorszáma kerül az (a) oszlopba, az 1. (eredeti) számla sorszáma pedig a (c) oszlopba; a számla típusaként “KT” kódértéket kell megjelölni. Itt “K” jelzésű tétel nincs.

Ezt követően a 05. havi könyvelésben a fenti bizonylatokhoz kapcsolódóan egy újabb számlával egy tekintet alá eső okirat (3. számú bizonylat) könyvelésére kerül sor, amely az adóalapot és az adó összegét csökkenti (a levonható áfa összege csökken).

A 05. havi összesítő jelentésben már más a helyzet, mint a 03. havi esetében, hiszen itt egy eredeti számlához több módosítás tartozik, amelyek közül egyik korábbi időszakban, másik a tárgyidőszaki adómegállapítási időszakban volt elszámolva. Ekkor a teljes számlasorozatot meg kell adni. Először fel kell tüntetni az 1. (eredeti) számla adatait, a számla típusaként “E” (eredeti) kódérték megadásával; a (c) oszlopban az előzmény számla sorszáma üresen marad. Ha a kitöltési útmutató szerinti módon a kiállítási sorrendet követjük, a következő sorban a 2. (korrekciós) bizonylat sorszáma kerül az (a) oszlopba, az 1. (eredeti) számla sorszáma pedig a (c) oszlopba; a számla típusaként “K” kódértéket kell megjelölni, mivel ezt a bizonylatot már korábban elszámoltuk. Ezt követően kerül sor a 3. (korrekciós) bizonylat szerepeltetésére, oly módon, hogy annak a sorszáma kerül az (a) oszlopba, az 1. (eredeti) számla sorszáma pedig a (c) oszlopba; a számla típusaként “KT” kódértéket kell megjelölni, mivel ennek a bizonylatnak a hatását a tárgyidőszakban vesszük figyelembe.

Felmerül a kérdés, hogy kell-e adatot szolgáltatni, ha olyan számla módosítására vagy érvénytelenítésére kerül sor, amely maga nem esett adatszolgáltatási kötelezettség alá, például mert még az értékhatár eltörlése előtti időszakban vonta le az áfáját az adóalany. Minthogy az Áfa tv. nem tesz kivételt ezen korrekciós bizonylatokkal sem, az adatszolgáltatási kötelezettség ilyenkor is fennáll, és a 2065M-02-K módosító lapon az eredeti számla adatait is fel kell tüntetni, függetlenül attól, hogy azokat a 2065M-02 lapon a levonási jog érvényesítésének időszakában nem kellett szerepeltetni.

Gyakori hibaforrás az, hogy amikor egy számla korrekcióját úgy végzi el a kibocsátó, hogy először érvényteleníti a hibásan kiállított számlát, majd helyes adattartalommal kiállít egy újabbat, utóbbit alapszámlaként kezeli. Valójában ilyenkor ún. kétlépéses számlakorrekció valósul meg: az eredeti, a stornó- és az „új” számla együtt képezi az adott ügylet (optimális esetben immár helyes) bizonylatát. A helyes adattartalmú bizonylat tehát számlával egy tekintet alá eső okiratnak minősül, amelyen az Áfa tv. 170. § (1) bekezdés c) pontja értelmében hivatkozni kell az eredeti számla sorszámára, a befogadónak pedig a 2065M-02-K lapon kell szerepeltetnie a bizonylatot, az előzményekkel együtt. Igaz ez akkor is, ha a stornószámlát még az eredeti számla bevallását megelőzően megkapja, és ezért a fentiek szerint sem az eredeti, sem az érvénytelenítő bizonylatról nem kell adatot szolgáltatnia. Ez a körülmény nem befolyásolja azt a tényt, hogy a helyes adattartalommal kiállított számla is korrekciós bizonylat, és ennek megfelelően kell róla információt közölni.

Az érvénytelenítést követően kiállított számla csak két esetben minősül ténylegesen új számlának (nem pedig az eredeti számla második korrekciójának): ha az érvénytelenítésre azért került sor, mert nem megfelelő vevő részére állították ki a számlát; illetve, ha a számlát csak kiállították, de nem adták át (küldték meg) a vevő részére.

Előleg- és végszámlák

Érdekes helyzet állt elő az M-lapoknál az előleg- és végszámlákról való adatszolgáltatás tekintetében. Korábbi cikkünkben említettük, hogy a jogalkotó 2020. július 1-jétől a korábbi jogértelmezési bizonytalanságokat kiküszöbölve egyértelművé tette, hogy előlegfizetés esetén a végszámla tekintetében az előleg figyelembevételével adódó különbözetről kell adatot szolgáltatni – mind kibocsátói, mind befogadói oldalon. A számlakibocsátók oldalán ennek megfelelően módosult az adatszolgáltatási séma, a befogadói oldalon azonban az adóhatóság a törvényben előírthoz képest több adatot vár.

Az M-lap kitöltési útmutatója szerint, „Ha az adóalany termékbeszerzés vagy szolgáltatás igénybevételekor az Áfa tv. 59. § szerint előleget fizetett, akkor az ügylet teljesítéséről kibocsátott, kiállított számla, számlával egy tekintet alá eső okiratról (a teljesített ügylet teljes adóalap- és adóösszegéről) és azzal egyidejűleg a fizetett előleg figyelembevételével adódó különbözetről (szintén adóalap- és adóösszegről) is adatot kell, hogy szolgáltasson.”

A Tájékoztató is egyértelműen leszögezi: „Ha az adóalany az áfa-bevallásban végszámla alapján érvényesít adólevonási jogot, akkor a 2020. július 1-jétől hatályos szabályok szerint az előző adatok feltüntetésén kívül, további adatokat is szerepeltetnie kell az adatszolgáltatásban. Végszámla alatt itt olyan, a teljesítésről kibocsátott számlát értünk, amiben az annak ellenértékébe beszámító (Áfa tv. 59. §-a szerinti) előleg elszámolása is megtörténik. Végszámla esetén adatot kell szolgáltatni az előleg figyelembe vételével adódó áfaalap, áfaösszeg különbözetről is.

Így abban az esetben például, ha az értékesített termék adóalapja 200 000 forint, adója 54 000 forint, és előlegként 127 000 forint megfizetése történt, akkor a végszámla alapján adatot kell szolgáltatni a 200 000 forint adóalapról, az 54 000 forint adóról és a 100 000 forint adóalap különbözetről, valamint a 27 000 forint adó különbözetről is.”

Az adóhatóság honlapjára 2020. július 1-jén kihelyezett 3.0 verziójú áfa-bevallási nyomtatvány M-lapja nem tartalmaz önálló rovatokat a kétféle adóalap és adóösszeg számára, ezért azon a végszámlát két külön sorban is szerepeltetni kell, egyszer a teljesítés összegét, egyszer pedig a különbözetet levezetve ugyanazon számlasorszámhoz kapcsolódóan. A NAV a GitHubon erre vonatkozóan arról tájékoztatta az adózókat, hogy az M-lapot feldolgozzák akkor is, ha ugyanazon számlasorszám kétszer van rajta feltüntetve, a duplaság tehát nem fog problémát okozni a bevallás feldolgozása során.

A korábbiakban már leírtak szerint az M-lapon eredeti számláról csak abban az esetben kell adatot szolgáltatni, ha annak alapján az adóalany levonási jogot gyakorol. Ebből következően, amennyiben előlegként a teljes összeg megfizetésére sor került, a végszámlát már nem kell szerepeltetni az M-lapon. Ilyenkor ugyanis az előleg figyelembe vételével adódó áfaalap és -összeg is nulla, a végszámla alapján tehát már nem helyezhető levonásba további áfa.

A számlasorszám duplaságával kapcsolatos aggályokat az adóhatóság a fentiek szerint elhárította. Mindazonáltal az azonos jogszabályi előírás eltérő adóhatósági értelmezése a kibocsátói és a befogadói oldal tekintetében várhatóan fog még fejtörést okozni a fejlesztőknek. A jelentendő számlák körének nagymértékű bővülésével ugyanis egyre nagyobb igény lesz az M-lapok automatizált kitöltésére, amihez a 2.0 adatszolgáltatási séma keretében vevői oldalról is lekérdezhetővé tett számlaadatok nagy segítséget jelentenek. Feltehetően lesznek olyan számlázóprogramok, amelyek a kibocsátói oldalról úgy tesznek eleget a jogszabályi előírásnak, hogy az adatszolgáltatásban a teljesítést és az előleg(ek)et is feltüntetve vezetik le a különbözetet; az ezekből nyert adatok jól használhatóak lehetnek vevői oldalon is. Azon esetekben azonban, amikor a végszámláról készült kibocsátói adatszolgáltatásban csak a különbözet jelenik meg egy tételsorban (amire a törvény lehetőséget ad), a kapott adatok nem lesznek elegendőek az M-lap kitöltéséhez.


Kapcsolódó cikkek:


Kibővült adatszolgáltatás: mire figyeljünk az M-lapok kitöltése során?
2020. július 29.

Számlakibocsátói oldalon megvolt a tűzkeresztség: a 2020. július 1-jén és azóta kibocsátott számlák jelentős köre bekerült a kibővült adatszolgáltatási kötelezettség alá. Befogadói oldalon ugyanakkor az új szabályok alkalmazása szempontjából nem a számla kibocsátásának időpontja mérvadó, hanem az, hogy mikor élünk a levonási jogunkkal, ezért itt leghamarabb az augusztusban beadandó bevallásban kell alkalmazni az új előírásokat.