Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Összegyűjtöttünk néhány gyakori hibaforrást az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, amelyek hátterében változatos okok álltak, a vállalkozások könyvelési rendszerének sajátosságaitól a nem megfelelő programozási beállításokon keresztül az előírások téves értelmezéséig bezárólag.
Korábbi cikksorozatunkban már írtunk arról, hogy a 2020. júliusától kibővült adatszolgáltatási kötelezettség kapcsán milyen potenciális hibaforrásokra érdemes odafigyelniük a számlabefogadóknak.
A COVID-19 járványra tekintettel az adóhatóság 2020. szeptember 30-ig szankciómentes időszakot biztosított az értékhatár eltörlése miatt keletkezett új számlaadat-szolgáltatási kötelezettségüket nem, vagy nem megfelelően teljesítők részére. A 2020. október 20-áig benyújtandó 2065M-lapoknál azonban ez a védettség már nem érvényesült, ezért a szeptember végéig eltelt időszakban sok vállalkozásnál megfeszített munkával igyekeztek kiküszöbölni a hibákat, hogy elkerüljék a szankciót.
Murphy törvénye alapján azonban ami elromolhat, az el is romlik. Összegyűjtöttünk néhány gyakori hibaforrást az elmúlt időszak tapasztalatai alapján, amelyek hátterében változatos okok álltak, a vállalkozások könyvelési rendszerének sajátosságaitól a nem megfelelő programozási beállításokon keresztül az előírások téves értelmezéséig bezárólag.
Az adatszolgáltatási kötelezettség alá nem tartozó bizonylatok szerepeltetése az M-lapon
Befogadói oldalon július óta is kizárólag az áthárított áfát tartalmazó számlák és számlával egy tekintet alá eső okiratok tekintetében van adatszolgáltatási kötelezettség, és azokról is csak akkor, ha a befogadó áfát helyez levonásba a bizonylat alapján.
Az M-lapon ezért nincs helye a fenti körbe nem tartozó bizonylat, például nyugta, kompenzációs felárat tartalmazó felvásárlási jegy, fordított áfás számla, kizárólag adómentes ügyletről befogadott számla szerepeltetésének, de még egy áthárított áfát tartalmazó számlának sem, ha ahhoz kapcsolódóan adólevonásra nem kerül sor. Az ilyen bizonylatokról történő adatszolgáltatás tehát hibásnak minősül.
A jelentendő adóalap vagy áfaösszeg hibás szerepeltetése
Ha az adott bizonylat adatszolgáltatási kötelezettség alá esik, akkor az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) a számlában feltüntetett adóalap és áthárított adó összegének jelentését írja elő. A gyakorlatban talán ezen a területen jelentkezik a legtöbb hiba.
Vannak vállalkozások, amelyek, ha egy számla adótartalmát csak részben helyezik levonásba, akkor az M-lapon csak a levont áfa összegét és az ahhoz tartozó adóalapot szerepeltetik. Ennek oka jellemzően adminisztratív jellegű. Vannak vállalkozások, ahol az áfa-analitikába az adott számla tekintetében az analitikába csak a levonással érintett adóalap- és adóösszeg kerül be, ekkor pedig az analitika adataiból sem manuális, sem gépi adatfeldolgozással nem fog helyes adatszolgáltatás készülni.
Megjegyzést érdemel, hogy az áfa-analitika ilyen módon történő elkészítése, túl azon, hogy hibás adatszolgáltatáshoz vezet, az Áfa tv. előírásaival egyébként sincs összhangban. Az Áfa tv. 180. § (1) bekezdése szerint ugyanis megfelelően részletezett és rendszerezett nyilvántartást kell vezetni az adóról, amely a jogalap és az összegszerűség tekintetében egyaránt alkalmas az Áfa tv-ben szabályozott jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére. Az Áfa tv.257/G. §-a pedig az adóalany kötelezettségeként írja elő a 10. számú mellékletben meghatározottak szerinti adatszolgáltatást is. Ha tehát az adóalany nyilvántartása nem alkalmas arra, hogy alátámassza az összesítő jelentés adatait, akkor az nem felel meg a törvényi előírásnak.
Ez a helyzet akkor, ha például a számla könyvelése több soron történik, a könyvelési adatok között a számla összesített adóalapja és áfaösszege egyáltalán nincs feltüntetve, a levonható áfa és az ahhoz tartozó adóalap megbontva szerepel, a le nem vonható áfa és az ahhoz tartozó adóalap azonban csak bruttó módon. Ez akkor is megnehezíti az összesítő jelentés adatainak ellenőrzését, ha a befogadott számlán csak egy áfakulcs van, ha pedig többféle adómértéket is érint az “ömlesztett” bruttó adat, akkor végképp lehetetlenné válik a nyilvántartás és az M-lap adatainak összevetése.
Természetesen az a megoldás megfelelőnek tekinthető, ha a számla összesített adatai ugyan külön nincsenek feltüntetve a nyilvántartásban, azonban a részadatok összesítésével a kívánt adat megfelelően elérhető. Ha tehát a vállalkozás például adómértékenként külön adókódokat alkalmaz a le nem vonható áfa tekintetében, és az azokhoz tartozó sorokban az adóalapot és a le nem vonható áfát megbontva szerepelteti, akkor a számlához kapcsolódó nyilvántartási sorok összesítése az eredeti számla összesített adóalap- és adóösszegét fogja kiadni, ezáltal a nyilvántartás és az összesítő jelentés adatai összevethetőek.
Helytelen az adatszolgáltatás akkor is, ha olyan számla esetén, amelyen áfás és nem áfás tételek is szerepelnek, csak az áfás adóalapról és az áfa összegéről szolgáltat adatot a vállalkozás. Ha ugyanis a bizonylat alapján áfa-levonásra kerül sor, az ilyen számlának is a teljes adóalap- és áfa-összegét szükséges jelenteni.
Egy speciális hibalehetőséget hordoz magában az, ha a vállalkozás kizárólag a NAV rendszeréből lekért adatok alapján készíti el az összesítő jelentést. A számlakibocsátók által a NAV felé szolgáltatott adatok lekérdezésével ugyan jelentősen egyszerűsíthető az M-lapok összeállítása, azonban nem célszerű teljes mértékben ezekre az adatokra hagyatkozni.
Ennek egyik oka, hogy a kibocsátó által szolgáltatott adatok is lehetnek hibásak, vagy akár el is maradhatott az adatszolgáltatás. A tapasztalatok szerint 2020. szeptember 30-ig – vélhetően a szankciómentesség miatt – ez még nagy szolgáltatóknál is előfordult. 2020. október 1. óta az adóhatóság ugyan már szankcionálhatja a hibás vagy elmaradt adatszolgáltatást, ez azonban nem jelenti azt, hogy innentől kezdve ilyen nem is fordulhat elő. Ha például a kibocsátó egy áfás és adómentes tételt is tartalmazó számla esetén csak az áfás tétel adatait közli a NAV felé, akkor a lekérdezéskor is csak ezek az adatok fognak megjelenni. Az Áfa tv. viszont nem a kibocsátó által közölt információk, hanem a számla adatainak jelentését várja el a befogadótól.
Másrészről még a kibocsátó által az előírásoknak megfelelően jelentett számláknál is előfordulhat, hogy a befogadónak nem, vagy nem az adott időszakban kell jelentenie az adott számlát. Ha ugyanis egyáltalán nem von le áfát az adott számla alapján (például mert nem adóköteles tevékenységéhez kapcsolódott a beszerzés, vagy levonási tilalom áll fenn), akkor a fentebb már említettek szerint befogadói oldalon nincs helye adatszolgáltatásnak a bizonylatra vonatkozóan. Ha pedig érvényesít ugyan levonási jogot, de nem a kibocsátás időszakában, akkor a kibocsátóétól eltérő időszakban kell teljesítenie a saját adatszolgáltatását. Ez a helyzet például akkor, ha a számlakibocsátó 2020. október 26-án kiállított számláját a befogadó 2020. november 2-án kapja kézhez. Ekkor a számlakibocsátói adatszolgáltatásnak számlázóprogrammal kibocsátott számla esetén azonnal, kézi számla esetén az áthárított áfa összegétől függően a kibocsátástól számított egy vagy négy naptári napon belül, tehát mindenképpen még októberben meg kell történnie. A számla befogadója ugyanakkor az Áfa tv. 127. §-ának előírásából következően leghamarabb akkor tud élni levonási jogával, amikor a számla a személyes rendelkezésére áll, az adatszolgáltatási kötelezettsége pedig a levonáshoz kapcsolódik, tehát leghamarabb novemberben áll be.
