Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Madáchot már ifjú korától kezdve foglalkoztatta a közösségi lét szükségszerűsége és feltételrendszere, a társadalmi működésének kérdésköre. Ezzel kapcsolatos gondolatait több művében is kifejtette, legmarkánsabban Az ember tragédiájában. Szintén sokat foglalkozott adózási kérdésekkel is, bár, érdekes módon, ezzel a Tragédiában a legkevésbé.
Közcél felé társ már most minden ember, / S a csendesen folyó szép rend fölött / Tisztelve áll őrűl a tudomány.
(részlet Az ember tragédiájának falanszter jelenetéből)
A cikksorozat előző két részében (a linkeket lásd a cikk vévén) a fiatal Madách Kossuth Lajossal és Dessewffy Emillel folytatott sajtóvitáiról volt szó, továbbá a Tragédia családdal és tulajdonnal, a megélhetéssel, valamint a szegénységgel, a pénz hatalmával, illetve a szabad versenyes kapitalizmus embertelenségével kapcsolatos gondolatait idéztük meg.
A Madách család nemesi címere és Madách Imre a Tragédia egy jelenetével (Fery Antal ex librisei, fametszetek, 105×67 és 90×60 mm, 1973 és 1978)
Társadalmi működés
Korábban is hivatkoztunk már a Krónika két pénzdarab sorsáról című elbeszélésére, amelyben a közösségi léttel kapcsolatban is velős megállapításokat tesz:
| Tudjuk, hogy az állodalom célja, természeti állapotban utolérhetlen nemesb céljaink fejlesztése, s biztosítása. Méltán kívánhat ezért az állomány védetteitől némi áldozatot.
A nemzet szunnyadozó ereiben ébredezni kezde, kötelességei között jogokról ábrándozott. Volt sok fényes név, melyet tisztelettel neveze a honfi, melyhez reményeket csatolt. |
Az emberi társadalom működése csakis a társadalom tagjainak (az embereknek) a közcélú tevékenysége révén képzelhető el. Ez a tevékenység igen sokrétű lehet, a köz érdekében végzett hivatali és önkéntes munka, az adózás, de akár a saját megélhetéssel, létfenntartással, gyermekneveléssel kapcsolatos tevékenységek is ebbe a körbe tartozhatnak.
Ugyanebben az elbeszélésben hívja fel a figyelmet Madách arra, hogy ez akár visszaéléseket is eredményezhet:
| S hol nyíl tágabb cselekvési tér egy merész kalandornak, mint zavaros időkben. Akit félnek, azt jól fizetik. A nép pedig vakon hisz vezetőinek. Biztosítva tehát felülről a kincs, alulról a hódolat; mert mit bánjuk, mily érzés feszíti a színész keblét – ha szerepét jól szavalja. |
A Tragédia egyiptomi (IV.) színétől a falanszter (XII.) színig sokszor utal Madách a társadalmi lét szükségességére és feltételeire, illetve annak előnyeire. Ezek részletes bemutatása helyett most csak két momentumra hívjuk fel a figyelmet.
A londoni (XI.) színben Ádám lelkesedik a szabad versenyért, de Lucifer szavai intik a múlt tanulságaira. Ádám mégis lelkesedik, mert – egyelőre legalábbis úgy gondolja – a társadalom egésze számára előnyös ez az új világ, a „közjólét” érzete felülbírálja a hátrányokat.
| LUCIFER
Egyiptomban sem hallott volna fel Ilyen magasra a rabok nyögése, S mi istenik enélkül művei! Vagy Athenében nem cselekszik-é A felséges nép méltón, nagyszerűen, Feláldozván nagy s kedves emberét, Mivel a hon forog máskint veszélyben, Ha ily magasról nézzük, s nem zavarnak Nőkönnyek és egyéb hitvány fogalmak. ÁDÁM Hallgass, hallgass, te, örökös szofista. LUCIFER De bárha áll is, a jaj hogy kihalt, Helyette minden úgy el van lapulva. – Hol a magas, mi vonz? a mély, mi rettent? Hol életünknek édes tarkasága? Többé nem tenger küzdő fényes árja, Sima mocsár csak, békával tele. – ÁDÁM Kárpótol a közjólét érzete. LUCIFER Ugy ítélsz, ládd, te is nagy polcodon Az életről, mely lábadnál mozog, Mint a múltakról a história. Nem hallja a jajszót, rekedt beszédet; Mit feljegyez, a múltnak csak dala. ÁDÁM Ah, már a sátán is romantizál, Vagy doktrinér lesz; vívmány ez s amaz. |
Michelangelo széklábai – Illusztráció a Tragédia XII. Falanszter színéhez (AI-Midjourney, 2022)
A londoni színben egyébként maga Lucifer is kiesik a cinikus pragmatista szerepéből, amikor a költészetre, a nagy eszmékre, a szépségre hívja fel Ádám figyelmét:
| LUCIFER
S mig emberszív van, míg eszmél az agy, S fenálló rend a vágynak gátat ír, Szintén fog élni a szellemvilágban Tagadásul költészet és nagy eszme. … ÁDÁM Óh, szent költészet, eltünél-e hát E prózai világból már egészen? LUCIFER Dehogy tűnt! hát az a mézeskalács, Virágcsokor, az a tánc, gallylugos, Mi volt egyéb? csak oly finnyás ne légy, És ábrándozni van még tárgy elég. |
Ádám megcsömörlik a szabad verseny világától, amely kíméletlen az egyéni sorsokkal szemben:
| ÁDÁM
Én társaságot kívánok helyette, Mely véd, nem büntet, buzdít, nem riaszt, Közös erővel összeműködik, Minőt a tudomány eszmél magának, És melynek rendén értelem viraszt. |
A falanszter jelenet a londoni szín antitézise, Ádám egy olyan világra talál, amilyent a londoni színben vágyott. Minden ’jól’ szabályozott, a társadalom egésze érdekében működik a rendszer, de az egyéni érdekeknek nincs tere.
| LUCIFER
E régi eszmék többé nincsenek. … Most már egész föld a széles haza, Közcél felé társ már most minden ember, S a csendesen folyó szép rend fölött Tisztelve áll őrűl a tudomány. ÁDÁM Beteljesült hát lelkem ideálja, Ez mind derék, ezt így kivántam én is. |
Persze, a vegytiszta, tudomány által vezérelt társadalom működéséből hiányzik a szépség, a szerelem, a művészet, a hit, a család fogalma, emiatt törvényszerű, hogy Ádám a falanszterbe is csalódni fog.
A színben négy személy, Luther, Cassius, Platón és Michelangelo szerepeltetése sajátos anakronizmus, hiszen két ókori és két középkori személyt szerepeltet Madách egy jövőbeni színben. Szerepük nagyon is meghatározó a jelenetben, hiszen Luther a lelkiismereti, Cassius a politikai, Platón a gondolkodás, Michelangelo a művészet szabadságát jelképezi, és a falanszterben mind a négy szabadság válságba jut. Az emberi történelem folyamán érte el ezeket a szabadságjogokat az emberiség, a társadalom. Mit ér a falanszter tudományossága, ha minden nehezen megszerzett szabadság közben elvész? (A kérdés – természetesen – költői!)
Cassius, Platón, Luther és Michelangelo – Illusztráció a Tragédia XII. Falanszter színéhez (AI-Midjourney, 2022)
Adózás
Madách sokat foglalkozott az adózás kérdéskörével is. Már fiatalon is sajtóvitába szállt Kossuthtal (lásd a 3.1. részben), de műveiben is gyakran szerepelnek adózással kapcsolatos történések, megállapítások. Érdekes módon éppen a Tragédiában nincs ilyen részlet (legalábbis kifejezetten adózási tartalmú nincs).
Kisebb-nagyobb mértékben Madách 8-10 művében (drámák, elbeszélések, versek) foglalkozik a közteherviseléssel, hol visszaélésekről ír, hol annak igazságtalanságáról, máskor a szükségességéről. A részletes ismertetést most is mellőzzük, helyette három drámarészletet mutatunk be.
A Commodus című színműből három párbeszéd-részletet idézünk. Mindhárom kiváló példája annak, hogy a diktatórikus hatalmak az adózást olyan eszköznek tekintik, amely a fennálló hatalmat szolgálja és biztosítja. Commodus római császárként Kr.u. 180-192 között uralkodott, Marcus Aurélius fia volt. Istencsászárként, különösen uralkodása utolsó éveiben rettegett volt kiszámíthatatlansága, kegyetlensége. Végül meggyilkolták.
| CLAUDIUS
Néped az, mely áldja tetteid és az egekbe szent imát üvölt. Fejedre száll ez, asszony, néked is, és iszonyú lesz akkor átkotok; te a gyöngédebb nemnek tagja vagy, az erénynek békés nemtője, és egy szörny elkerülne a sivatagon, ha lehellted mérgét érzené. A nép kívánja szent jogát, uram, és a nép imája az egekbe hat. (El.) COMMODUS Jogait kívánja, és vannak hát a népnek is jogai? Az adózáson kívül? PERENNIS Ők úgy hiszik, de ez nem áll, uram. COMMODUS Ah, és ha mégis, – Perennis, mit tegyünk? (Lucilla ki.) PERENNIS Már adtam parancsokat, ledobni néhány liktorok fejét, kik végezék kegyes parancsidat; kiereszti bosszúját a nép a gyáva eszközön. COMMODUS S ez egy nehány fő elég-e oly sok életért? Perennis, segíts, te tetted mindezt. Segíts, mert megfojtlak. (Kívül a zaj megszűnik.) … LUCIUS Egy ország vére hízlalá őt, most illik, ő is hizlalja a nemes vendégeket, melyek nem adóznak senkinek, és a sánta igazságnak mégis sebes szolgái. … COMMODUS De mivel a népet is oly kegyes vagyok részesíteni császári viadalmaim nézésében, egy új adó vettessék reá, mely jövedelme enyém leend, mint gladiatoré. MARCIA Commodus! Remélem, nem beszélsz igazán komolyan, vagy már ennyire ment, hogy a császár adót vet ki azért, hogy a fejdelemből komédiás lőn? COMMODUS Készíts te csak nekem egy pohár hűtő italt, ne gondolj az adóval. |
A részletben magyarázatra szorul a liktor fogalma. Tulajdonképpen a császári akaratot végrehajtó tisztviselők voltak, többek között az adószedés is a feladatuk volt. Commodusnak sem okozott gondot saját embereinek feláldozása a saját céljai, népszerűsége érdekében.
Dávid Katalin – Mózes (installáció Gustave Dore metszetéhez, 50×35 cm, 2022)
A következő részlet a Nápolyi Endre című drámából származik. Endre Károly Róbert magyar király fia, I. Johanna nápolyi királynő férje volt. Nem érte meg a koronázását, mert meggyilkolták. Minden valószínűség szerint ebben a felesége is közreműködött. Később Johanna is ugyanerre a sorsra jutott. I. (Nagy) Lajos király nápolyi hadjáratainak egyik kiváltó oka volt a testvérével történt események sora.
Az idézett részletben a nápolyi udvarban eluralkodott korrupcióra, élvhajhász és elvtelen magatartásra utal Endre. Ennek része az adókkal való tékozlás és visszaélés is.
| ENDRE
Mint látom, itt tanácskozáshoz jövék! Ne hagyják önök magokat zavarni, alkalmasint országdolgokról folyik a tanácskozás? Tán lett volna helye benne a királynak is. És mint látom, érdemes tagokból áll. (Növekedő tűzzel.) Ön gróf Squillace! Ön fog az ország javairól rendelkezni, ki önjavait is eltékozlá, ki minden gazdag uzsorásnak, zsaroló birtokosnak zsebében van? Ha, ha, ha, ön fogja a népet e nadályok ellen védeni? Vagy azon haramia, ki országokat juttatott koldulásra, fogja ítélni a gyáva tolvajt, ki garast lopott? Megszűnik-e a bűn bűn lenni, ha nagyszerűvé lett? Artus Károly, ön is! Talán a köztársaság kincseivel akarja tartani kéjhölgyeit, azon kincsekkel, melyeken az adózók véres verejtéke tapad? Gyalázatos! Ön fog virrasztni éjeken át, hogy a békés polgárok nyugton alhassanak, ki sosem virraszta másképp, mint bormámorosan ledér hölgy ölén. Fogja védeni az ártatlanságot, kinek küszöbén az ártatlanság sírja van. Cavailloni püspök, ön is! Kit e szép hazához a természet szent kötelékiből egyik sem csatol, ki megtagadva emberi hivatását, testvéreitől külön vált. Fogja-e ön e hon boldogságát egész fiúi szeretettel hordani kebelében, ha az áldozat napja elérkezik? Ah! S amint látom, asszonyságok is! Óh, hercegné, kit elhagyott már a bűn, ön mérges mételyét az ifjúi kebelbe akarja önteni. És ti Philippa, Róbert, Taranto, ti a királyné kegye napforgói, ti gyalázatos fellegek, ki a nap és föld közé tolakodtok, hogy az emezt ne süsse. Ti, kik a félreértés átkozott magvait szórjátok közénk, ti mind itt. Rosszabbak vagytok az utcai gaznál, mely nem akar jobbnak látszani, mint igazán, nem úgy, mint ti. |
A harmadik részlet a József császár (magyar királyként 1780-tól 1790-ig uralkodott, ő volt az ún. kalapos – értsd: meg nem koronázott – király) című dráma részlete:
| JÓZSEF
Minden panasztok, ötvenkét megye Még annyi iratában állt előttünk; Megfontolók. De mit mi népeink Javára tenni vélünk: semmi abban Nem tántorít meg. – Nyelvetek becsűlöm; Otthon jeles, szerelmet édesen vall, De nem való igazgatásra. – Még A lánc, a hold, meg a házszám felől. Nem szégyenelnéd, büszke főnemes, Hazád javára nem adózni, míg Szegény parasztod dolgozik neked, S fizet helyetted! Eszterházy herceg, Hallom, saját kezével írta föl – Példát, hogy adjon – ős kastély-falára A számot; és neki nem sérelem? |
II. József rendelte el Magyarországon a házak számozását. Ennek – különösen a nemesség – nem akart eleget tenni, mert azt gyanították, hogy a számozás adóztatási célt szolgál. Ez (némileg) jogos félelem volt, mert a számozás a nyilvántartások pontosítását szolgálta, és ennek révén valóban feltárhatóak lettek olyan házak, amelyek eddig kibújtak az adózás alól.
Miklosovits László – Madách (tusrajz, 40×27 cm, 1980)
A Madách-200 cikksorozat összefoglalója, illetve a cikksorozat illusztrációiról
Madách főműve, Az ember tragédiája, világirodalmi szempontból mind a mai napig a legjelentősebb magyar irodalmi mű. Ezt számos adattal lehet alátámasztani: a fordításoknak, a mű kiadásainak, a színházi bemutatóknak a száma vagy a műhöz készített illusztrációknak a mennyisége ezt képes jól bemutatni.
A Tragédia mindössze 4139 sorból áll, de a műről szóló elemzések, ismertetők, kritikák akár egy könyvtárat is megtöltenének. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája c. könyvben 66 oldal tartalmaz erre vonatkozó részletes felsorolást, illetve a DMA (Digitális Madách Archívum) betűrendes tartalmi mutatója 49 oldalon két és félezer hivatkozást jelöl meg.
Az eddig felsorolt források mindegyike elérhető az interneten is, a pontos linkeket az Irodalomjegyzékben feltüntettem.
Az Adó Online oldalain Madách születésének 200. évfordulójára hatrészes cikksorozattal tisztelegtünk a költő előtt. Az egyes részek a következőket ismertették:
– Az első részben Madách Imre életéről volt szó, külön is kiemelve a nőkkel való eléggé bonyolult kapcsolatait is, valamint a bicentenáriumi megemlékezések keretében hivatkoztunk egy eléggé nagy ívű Madách kiállításra, amelynek anyagából a cikksorozat illusztrációit is merítettük.
– A 2.1 részben fő művéről a Tragédia keletkezéséről, kiadásáról, utóéletéről adtunk közre kevésbé ismert, de azért nagyon is fontos tényeket
– A 2.2. részben a Tragédia melletti irodalmi tevékenységét mutattuk be. Ez már csak azért is indokolt volt, mert Madáchot sokan „egyműves” szerzőnek gondolják. Ez pedig meglehetősen igazságtalan, mert drámák, versek, elbeszélések tömege került ki a keze alól, az életművét összegző két kötet 2400 oldal terjedelmű.
A 3.1-3.3 részben Madách gazdasági nézeteit ismertettük (3.1 rész, 3.2. rész, a 3.3. rész ez a cikk).
Ebben a cikkben is (mint az előző részekben) a Madách-200 kiállítás anyagából válogattunk (a részleteket lásd az 1. rész végén). A mesterséges intelligencia (AI-Midjourney) segítségével készített illusztrációk megtalálhatóak ezen a honlapon.
Ember küzdj és bízva bízzál – Illusztráció a Tragédia XV. A paradicsomon kívül színéhez (AI-Midjourney, 2022)
Irodalom:
A DMA betűrendes tartalmi mutatója (Madách Irodalmi Társaság, 2016)
Blaskó Gábor: Madách Imre „Az ember tragédiája” c. művének magyar nyelvű kiadásai (Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2010)
Enyedi Sándor: A Tragédia a színpadon; 125 év (Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2008)
Harsányi Zsolt: Ember,küzdj’…, Madách életének regénye (I. , II. , III.)
Madách Imre összes művei (Révai, Budapest, 1942)
Praznovszky Mihály: A fordítások jegyzéke (Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest, 1995)
Radó György – Andor Csaba: Az ember tragédiája a világ nyelvein (Madách Irodalmi Társaság, Balassagyarmat–Szeged, 2014)
Rakodczay Pál: Madách Imre élete és költészete
Tódor Ildikó: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. Madách Imre fejezet (Akadémiai Kiadó – Argumentum Kiadó, Budapest, 1997)
