Madách-200 – Madách irodalmi tevékenysége (2.1. rész)


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Madách Imre sokat írt. Drámákat, verseket, elbeszéléseket, politikai nyilatkozatokat, nyilvánosan elhangzott beszédeket, de igen kiterjedt levelezést is folytatott. Írásunkban ezekből szemezgetünk, bemutatva azt, hogy a Tragédia mellett műveiben megcsillogtatta zsenijét.

 A történeti korszak kezdete óta hány nemzet lépett fel a cselekvés küzdterén, s hány nemzet tűnt le arról ismét! S mi az, mi tőlük örökségül a késő korra szállt? Nem nagyszerű arcaik, nem fórumok elvküzdelmei, nem meggyűjtött kincshalmai a sürgölődő iparnak, csupán aesthetikai művelődésöknek üde gyümölcsei.

(részlet Madách Imre Kisfaludy Társaságban elmondott székfoglaló beszédéből)

Madách Imre születésének 200. évfordulójához kapcsolódó cikksorozatunk első részében az életét mutattuk be röviden, külön is kiemelve a nőkkel való igen sokrétű kapcsolatait.

Szokásos sztereotípia, hogy Madách egyműves szerző, szinte csak Az ember tragédiájával azonosítják irodalmi tevékenységét. Hasonlóan Dantéhoz, akit az Isteni színjátékkal, Cervantessel, akit a Don Quijotéval jellemeznek (a sort hosszasan lehetne folytatni!). Ez bizony tévedés! Mindegyikük terjedelmes életművet hagyott az utókorra, az említett műveken kívül is jelentős alkotásokkal, de az is igaz, hogy fő műveiknek csak előkészítő szakaszai, felkészülései voltak korábbi írásaik. Ugyanakkor ezekben a korábbi írásokban is voltak XXI. századi mércével mérve is kimagasló irodalmi művek. Igaz mindez Madách Imrére is!

Madách összes művei 2300 nyomtatott oldalt tesznek ki, ebből a Tragédia ’mindössze’ 190 oldal (persze micsoda 190 oldal!). Emellett írt még nyolc (általában ötfelvonásos) drámát, de ránk maradtak az első drámai kísérletei, illetve három drámatöredéke is. A drámák mellett írt 400 oldalnyi verset, elbeszéléseket, tanulmányokat stb. Kétségtelen, hogy versei nem összevethetők Arany János vagy Petőfi Sándor költészetével, elbeszélései Mikszáth műveivel, de vannak közöttük igazgyöngyök is, amelyekre a ma ítészei is elégedetten csettinthetnének.

Madách Imre Az ember tragédiája

A milliók egyért eszméjének szétesése (illusztráció a Tragédia IV. színéhez, AI-Midjourney, 2022)

Madách életében alig jelent meg műveiből valami! A Tragédia előtt főleg az ’asztalfióknak’ írt, legfeljebb családtagjainak, barátainak mutatta meg azokat. Próbálkozott műveivel pályázni többször és több helyen is, de a bírálóktól nem kapott elismerést, legfeljebb egy dicséretig tudott a pályázatokon eljutni. Korai művei még az első Madách összkiadásba se kerültek bele a XIX. század végén, a szerkesztők értékesebbnek gondolták a nyomdafestéket Madách zsengéinél. Szerencsére nem lettek ezek sem az enyészeté, sok nagyszerű gondolat van ezekben a művekben is, illetve Madách költői fejlődése is segítségükkel elemezhető, kutatható.

Madách összes művei – nyomtatásban – 1942-ben jelentek meg utoljára, két vaskos kötetben. A világháború után Madách indexre került, egy ilyen hívő, istenes témákat író szerző műveit nem lehetett kinyomtatni, de még színpadon sem előadni. Utóbbira jó példa, hogy 1948-tól 1957-ig még a Tragédia is lekerült a Nemzeti Színház színpadáról.

Szerencsére a madáchi hagyatékot felkaroló Madách Irodalmi Társaság kutatja és honlapján megjelenteti Madách műveit és kutatási eredményeit.

Az ember tragédiája

Nem célunk ebben az írásban a Tragédiát bemutatni, elemezni. Ezt számos más írásban, tanulmányban is meg lehet találni az interneten is, de a középiskolai tankönyvek is részletesen ismertetik ezeket.

Célszerű viszont néhány olyan körülményre felhívni a figyelmet, amelyek talán kevésbé ismertek.

A Tragédia Madách írói tevékenységének csúcspontja. Gondolatai közül sok, egyes esetekben még szövegszerűen is, megjelenik Madách korábbi, a ’fióknak írt’ műveiben. A Tragédiának két közvetlen előzménye is volt, ezek nem maradtak fenn, levelezésből, utalásokból van ezekről tudomásunk. Az első kísérlet még 1852-53-ban született Lucifer címmel, mikor Madách börtönben volt. A második kísérlet 1856-57-ben történt.

A harmadik nekifutásra 1859-ben került sor, mint Madách feljegyzéséből tudjuk „Kezdtem 1859. febr. 17-én, végeztem 1860. márczius 26-án.”, azaz alig több mint egy év alatt írta meg a 4139 sort tartalmazó költői-filozófiai művet. A mű szerkezetét előre megtervezte, ezt szintén feljegyzéseiből tudjuk.

Az elkészült mű jó egy évre ismét a fiók fogságába került, csak néhány jóbarátjának – például Szontágh Pálnak, Jámbor Pál papköltőnek – mutatta meg. Végül Szontágh Pál javaslatára 1861 júliusában juttatta el az egyetlen példányos kéziratot Arany Jánosnak, azzal, ha nem nyeri el Arany tetszését, akkor elégeti azt.

Arany a 16. sorig jutott el, majd félretolta, mint unalmas Faust-utánzatot. Csak Jámbor Pál ismételt kezdeményezésére vette azt megint a kezébe, és végigolvasta a Tragédiát. Ez már elegendő volt ahhoz, hogy Arany felismerje a mű nagyszerűségét. Levelet írt Madáchnak, és javasolta, hogy stilisztikai, nyelvtani javításait vegye figyelembe. Ennek elsődleges oka az volt, hogy Madách még egy korábbi helyesírást tanult, Arany János pedig, mint az akkori irodalmi élet megfellebbezhetetlenül legjelentősebb alakja, a legújabb szabályokkal is tisztában volt.

Madách Imre Az ember tragédiája

Oldalné Gyura Irén: Ádám kerítést épít (tűzzománc, 95 x 135 mm, 2022)

A Tragédia 2005-ös kritikai kiadásában írásszakértői elemzés található arról, hogy Arany összesen 5718, Madách 825 bejegyzést eszközölt a kéziraton (az egyetlen kézirat ma is megvan az Országos Széchényi Könyvtárban). Ezt a használt tinták alapján tudta megállapítani a szakértő. Arany bejegyzéseinek túlnyomó többsége nyomdai utasítás, aláhúzás, kiemelés, nyelvhelyességi javítás, a tényleges tartami javítások száma másfélszáz körül van, azaz nem éri el az összes sor 4%-át. A mű utolsó soraiba Arany nem javított bele, tehát az eszmei mondanivaló, a végkövetkeztetés is teljes egészében Madáchtól származik. Mindezt azért is kell kiemelni, mert van olyan hiedelem, hogy a művet valójában Arany Jánosnak köszönhetjük.

Már 1861 végén megjelent a  sajtóban a hír, hogy egy nagyszerű mű fog megjelenni Az ember tragédiája címmel, de a szerző nevét nem adták meg. Ennek az volt az oka, hogy a név közzétételéhez Arany János Madách engedélyét kérte, de az még nem érkezett meg Aranyhoz (Arany János udvarias és diszkrét ember volt!).

A mű első kiadása végül 1862. január 12-én jelent meg, de árusításra nem került, a Kisfaludy Társaság tagjai részére juttatták el a tagdíj fejében illetménypéldányként.

Ez is elegendő volt ahhoz, hogy Madách íróként ismertté váljon, sebtében fel is vették a Kisfaludy Társaságba. Székfoglaló beszédében az emberi kultúra nagyszerűségéről, mindenek felett való jellegéről értekezett. A felolvasás 1862 április 2-án történt, a beszéd címe: Az aesthetika és társadalom viszonyos befolyása. Az alábbiakban ebből közlünk egy részletet:

A történeti korszak kezdete óta hány nemzet lépett fel a cselekvés küzdterén, s hány nemzet tűnt le arról ismét! S mi az, mi tőlük örökségül a késő korra szállt? Nem nagyszerű arcaik, nem fórumok elvküzdelmei, nem meggyűjtött kincshalmai a sürgölődő iparnak, csupán aesthetikai művelődésöknek üde gyümölcsei. Harcuk tombolása rég elcsitult, legtöbbnyire velök együtt ellenségeiket is az enyészet ugyanegy szemfödele takarja. Fórumi küzdelmeiket többé nem értjük, elavult az eszme, mely őket lelkesíté. Elfogytak a meggyűjtött kincsrakások, s szeszélyes istenségök ki tudja hol vert magának újabb tanát. És mind e sürgésből, mind e zajgásból, melyet oly nagyszerűnek képelt, oly végtelennek hitt, ki közötte élve halotta azt, csak egy koboznak édes pengése rezeg át bűbájosan hozzánk, – gyönge dal, melyet a fejkábító lármában tán észre sem vett senki, vagy legfeljebb a pihenő harcos szünóráit édesíté. Most egyedül ez hoz hírt hozzánk korának küzdéseiről s a küzdés porladozó óriásáról, kik egész nemzedékre vetettek árnyat, s most már bennünket csak úgy érdekelnek, csak annyira hatnak reánk, amennyire napi eseményekből költészetté magasítá a bűbájos ének, s ragyogó palástot vont reájok a nemesítő művészet.

Ki ismerné még a hősi Atridák házát a tragikusok, ki az Iliás hőseit Homér nélkül? – Kit érdekelne jobban a kis Görögország harca Perzsiával más számtalan nép küzdésénél, melyeknek már nevök is rég feledésbe dőlt, ha Marathon síkjain a harcverők szent csontjaival együtt a művészetek…

Mintaképeit is nem ásnók fel a porból. Ha minden romboló hős nevét egy alkotó lángész nem örökíti vala meg.

Rómának nem világuralma hat többé jelen művelődésünkre, úgy emlékeznénk meg legfeljebb róla, mint a mongol világuralomról, ha egy Horatius vagy Cicero szelleme nem tenné azt nemesebbé.

Spanyolország elveszti Peru aranybányáit. Bűneinek büntetéseül politikai nagyságából a kétségbeesés és a nyomor örvényébe hanyatlott vissza. De Calderonja, Cervantese és Murillója örökzöld és bűnnélküli koszorúkról biztosíták nevét.

Anglia tengerentúli gyarmatai előreláthatólag, önálló felvirágzásra vágyódva, elszakadandnak tőle. A világkereskedés elhagyandja fehér partjait, mint elhagyta Velencét, a Hansa – városokat, s új hazát keresend magának; de Anglia nagyságát Shakespeareje, Byronja, Hogarthja már túlemelték minden időkön.

Ha belegondolunk, nem kis merészség volt Madáchtól, hogy a felfelé ívelő pályáján lévő brit világbirodalom visszaesését is meg merte jósolni, sőt azokat a tüneteket is bemutatta, amelyek egy évszázaddal később bekövetkeztek.

Madách Imre Az ember tragédiája

Somos Gyula: Tankréd (olaj-panel, d 50 cm, 2023)

A Tragédia első kiadását gyorsan követte a 2. „tetemesen javított” kiadás 1863-ban, amelyben már Szász Károly javításai is benne voltak.

Az első jelentős illusztráció is megszületett, 1863-ban festette Than Mór az Ádám az űrben c. képét, amely ma a Nemzeti Galéria tulajdona.

A mű sikere gyorsan akadémiai tagságot is hozott Madáchnak, sajnos betegsége miatt a székfoglaló értekezését (A nőről, különösen esztétikai szempontból) már másnak kellett felolvasni 1864. április 18-án.

Madách a művét nem színpadra tervezte, hanem olvasásra, olvasás közben való elmélyülésre. A filozofikus költeménynek ez a legalkalmasabb módja a befogadásra. Ennek ellenére, a mű megjelenését követően többen is tervezték annak színpadi bemutatását. Végül 1883. szeptember 21-én került színpadra a Nemzeti Színházban Paulay Ede rendezésében (Ádámot Nagy Imre, Évát Jászai Mari, Lucifert Gyenes László alakította).

Paulay nem bízott teljes mértékben a sikerben, több mentegetődző cikket is megjelentetett a sajtóban a bemutató előtt. Szerencsére ezt megcáfolta az óriási siker, ez a darab azóta is a legtöbbet játszott színpadi mű Magyarországon. Egy 2008-ban megjelent könyv szerint a könyv nyomdába adásáig 1151 bemutatója volt Magyarországon (ebben nincs benne a multiplicitás, az ugyanazon a helyen sorozatban előadott előadások száma).

Illusztrációk tömkelege jelent meg a Tragédiához, ezek közül kiemelkedik Zichy Mihály 1885-ben és 1887-ben készített 20 szénrajza (szintén a Nemzeti Galériában található), Kass János 1980-as rézkarcai, Farkas András különböző technikákkal készített hét sorozata, Buday György fametszetei (1835), illetve Réti Zoltán festményei (1982). Legújabban már mesterséges intelligenciával is készült illusztrációsorozat a Tragédiához.

A ’klasszikus’ illusztrációsorozatok mellett ki kell emelni Kass János sorozatát, amely szakított az ábrázolásmóddal. Erről Kass János 1998-ban lejegyzett alábbi szavai tájékoztatnak bennünket (Bánki Veronika szíves közlése alapján):

A Tragédia illusztrálásakor én nyíltan saját koromról beszéltem, a XX. század második felének pragmatikus világáról. Feltették nekem a kérdést: miért az űrre, a falanszterre helyeztem a hangsúlyt, áttörve a hagyományos felfogás korlátait. A Tragédia nyersanyag, amelyben, minden kor minden emberének a tragédiája visszatükröződhet. Ma olyan ismereteink vannak, amelyeket Madách még nem tudhatott. Szükség volt a relativitáselmélet korszakában a technikai és szellemi eredmények jegyeinek a megfogalmazására, amelyeknek tudatlanságból fakadó, gondatlan kezelése okozhatja a ma emberének életében a legnagyobb katasztrófát,

Szólni kell még a Tragédia egyéb feldolgozásairól is. Természetesen több hangjáték is készült belőle, ezek lemezen is megjelentek (interneten megtalálhatóak), de ennél is fontosabbak ma már a filmes feldolgozások. Ezek közül kettőt emelek ki. Szinetár Miklós rendezésében 1969-ben készült tévéfilm (Huszti Péter, Moór Marianna és Mensáros László főszereplésével). A film híven követi Madách drámáját a legfontosabb szöveges részletek elhangzanak a filmben. Jankovics Marcell animációs filmet rendezett belőle (2011), amelynek különlegessége, hogy a Tragédia 15 színét más-más stílusjegyekkel alkották meg. Mindkét film fellelhető az interneten, bár Jankovics filmjét inkább azoknak lehet javasolni, akik ismerik a művet, és gyönyörködni szeretnének az animációs visszatükrözésben.

A mű könyv alakban nagyon sok kiadást ért meg. A XIX. század végétől a díszkiadásokat leggyakrabban Zichy Mihály rajzaival jelentették meg, a legutolsó díszkiadás viszont már a Jankovics-féle animációs filmből vett rajzokkal illusztrált (több mint 130 oldalnyi rajz van a kötetben).

Madách Imre Az ember tragédiája

Gérné Mezősi Aranka: Az űrben (bronz légszobor, 22 x 53 cm, 2022)

A cikk illusztrációiról

Ebben a cikkben is (mint az 1. részben) a Madách-200 kiállítás anyagából válogattunk (a részleteket lásd ott).

Irodalom:

Enyedi Sándor: A Tragédia a színpadon – 125 év; Madách Könyvtár – Új folyam 60. (Madách Irodalmi Társaság, Budapest, 2008)

Harsányi Zsolt: Ember,küzdj’…, Madách életének regénye (I. , II. , III.)

Madách Imre: Az ember tragédiája; Szinoptikus kritikai kiadás (Argumentum Kiadó, Budapest, 2005)

Madách Imre: Az ember tragédiája; Jankovics Marcell animációs filmváltozatának képeivel (Akadémiai Kiadó, Budapest, 2011)

Madách Imre összes művei (Révai, Budapest, 1942)

Rakodczay Pál: Madách Imre élete és költészete


Kapcsolódó cikkek

2023. február 3.

Madách-200 – Madách Imre élete (1. rész)

Kétszáz éve született Madách Imre, a világirodalmi szempontból máig legjelentősebb magyar irodalmi mű szerzője. Az ember tragédiájának 113 fordításáról van tudomásunk, összesen 40 nyelven. Ez a legtöbbet játszott mű a magyar színpadokon, de jó néhány helyen bemutatták határainkon túl is.