Kapcsolódó termékek: Adózási kiadványok, Adó Jogtár demo
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
2012. január 1-jétől megszűnt az állami nyugdíjrendszerhez kötelezően kapcsolódó, második pillérként működő magán-nyugdíjpénztári rendszer. A magánnyugdíjrendszer a továbbiakban úgynevezett kiegészítő nyugdíjrendszerként működik. Az Adó szaklap 2012/3. számában megjelent cikk összefoglalja a változásokat.
A kormány a 1281/2010. (XII. 15.) határozatában döntött a nyugdíjreform végrehajtásának koncepcionális irányairól és a szabad nyugdíjpénztár-választással összefüggő feladatokról. Ennek keretében a magyar nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatban – többek között – eldőlt, hogy a hárompilléres rendszerből visszatérünk a munkafedezeti (szolidaritási) és önkéntes tőkefedezeti alapú kétpilléres rendszerbe.
A 2011. évi visszalépési lehetőség során mintegy 100 ezer pénztártag döntött úgy, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer tagja kíván maradni. A magánnyugdíjpénztárak száma a nyugdíjreform hatására jelentősen csökkent, részben jogutód nélküli megszűnések, részben beolvadások következtében. Jelenleg 13 aktívan működő magánnyugdíjpénztár van (a végelszámolás és a beolvadás alatt álló intézmények nélkül).
A Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény 48. és 49. §-a módosította a Tbj., valamint Mpt. magán-nyugdíjpénztári rendszert érintő rendelkezéseit. További módosító rendelkezéseket tartalmaznak a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény, a befektetési alapkezelőkről és a kollektív befektetési formákról szóló 2011. évi CXCIII. törvény, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény és az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény vonatkozó rendelkezései is.
2012. január 1-jét követően minden biztosított (a magánnyugdíjpénztár tagja is) teljes mértékű (10 százalékos) nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett. Megszűnt a pénztártagsággal együtt járó és a nyugdíjjárulék alapjához kötött kötelező tagdíjfizetés rendszere, és a jogalkotó megteremtette a „maradó” pénztártagok számára is a visszalépés lehetőségét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.
A nyugdíjreform további lépéseként 2012. január 1-jétől a 2011. évi CXCI. törvény 104. §-ával módosult az Mpt. preambuluma, ezzel megszűnt az állami nyugdíjrendszerhez kötelezően kapcsolódó, ún. második pillérként működő magán-nyugdíjpénztári rendszer. A magánnyugdíjrendszer a továbbiakban önállóan, az Mpt.-ben szabályozott módon, a tagok önkéntes részvételével, ún. kiegészítő nyugdíjrendszerként működik.
A kötelező tagdíjfizetés megszüntetésével összhangban változott a magán-nyugdíjpénztári tagdíj fogalma. Az Mpt.-nek a 2011. évi CXCIV. törvény 49. §-ával módosított és 2011. december 31-től hatályos 4. § (2) bekezdés d) pontja alapján tagdíj az az összeg, amelyet a pénztár tagja a pénztár számára megfizet. Újraszabályozták a tagdíjfizetés meghatározását is. Az Mpt.-nek a 2011. évi CXCIV. törvény 49. §-ával módosított és 2011. december 31-től hatályos 26. §-a új rendelkezése szerint a tagdíj a pénztár szolgáltatásainak fedezetére, valamint a pénztárszervezet működtetésére a pénztártagok által önkéntesen vállalt, rendszeresen fizetett pénzbeli hozzájárulás. A tagdíj minden pénztártagra kötelező, legkisebb mértékét ( egységes tagdíj) a pénztár alapszabálya határozza meg. Ezzel megszűnt az a szabályozás, mely a tagdíjfizetés alapjául a Tbj.-ben meghatározott nyugdíjjárulék alapot képező jövedelem figyelembevételét határozta meg, valamint megszűnt a tagdíj-kiegészítés intézményrendszere is. Egyidejűleg hatályon kívül került az Mpt. 24. § (4)–(6) bekezdése is, mely a tagdíjfizetésre kötött (köthető) megállapodás szabályait tartalmazta.
2011. december 31-től változtak a pénztári tagság megszűnésére vonatkozó jogszabályok is. Az új törvényi rendelkezések megteremtik a visszalépés lehetőségét a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, és előírják annak eljárási szabályait is. Az a társadalombiztosítási nyugellátásban nem részesülő, e törvény hatálybalépését követően pénztártaggá vált természetes személy, aki teljes összegű társadalombiztosítási nyugellátásban kíván részesülni, 2012. március 31. napjáig kezdeményezheti tagsági jogviszonyának megszüntetését és egyéni számlaegyenlege Mpt. 4. § (2) bekezdés zsk) pontja szerinti visszalépő tagi kifizetéssel csökkentett összegének a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére történő átutalását. A pénztár a tag tagsági jogviszonyát 2012. május 31-ével szünteti meg (ez a tagsági jogviszony megszüntetés napja).
A magán-nyugdíjpénztári jogszabályváltozásokkal összhangban – tekintettel arra, hogy 2011. december 31-től minden biztosított ismét nyugdíjjárulékot fizet, ezzel minden biztosított kötelezően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer tagja (is) – 2011. december 31-től hatályon kívül került a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 2. § (6) bekezdése, azaz az a rendelkezés, amely előírta, hogy a magánnyugdíjpénztári tag 2011. december 1-jétől kezdődően a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben további szolgálati időt nem szerez, és az ezt követően szerzett keresete, jövedelme a társadalombiztosítási nyugellátások megállapítása során nem vehető figyelembe.
Varga Éva cikke teljes terjedelemben az Adó szaklap 2012/3. számában olvasható.
Forrás: Adó szaklap 2012/3. szám
Május 31-ig kell elkészíteniük a társasági adóbevallásukat a naptári éves adózóknak. Azon cégek esetében, amelyek kapcsolt ügyleteket is bonyolítottak az adóévben, transzferár-nyilvántartás készítési, valamint transzferár-adatszolgáltatási kötelezettség is felmerülhet. Összefoglaljuk a legfontosabb teendőket.
Az Országgyűlés 2023. decemberében elfogadta a fenntarthatósági jelentéstételi kötelezettségről és fenntarthatósági átvilágítási kötelezettségről szóló törvényt, amelynek az érintett vállalkozásokra irányadó fenntarthatósági célú átvilágítási, valamint jelentéstételi és beszámolási kötelezettségeket megállapító rendelkezései már január 1-jétől hatályosak. A törvényt feldolgozó cikksorozatunk második részében a fenntarthatósági jelentéssel és az ESG beszámolóval foglalkozunk.
A NAV ellenőrzési gyakorlatában egyre komolyabb szerepet kap a transzferárazás auditja. Ráadásul a vonatkozó szabályok is évről-évre egyre összetettebbek. A transzferár-dokumentációs határidők közeledtével érdemes végigtekinteni, hogy mik azok a rejtett csapdák, amelyeket kerüljünk el a dokumentáció és az adatszolgáltatás elkészítésekor. Ebben van segítségünkre a Jalsovszky Ügyvédi Iroda szakértője.
Köszönjük, hogy feliratkozott hírlevelünkre!
Kérem, pipálja be a captchát elküldés előtt
Ha egy másik hírlevélre is fel szeretne iratkozni, vagy nem sikerült a feliratkozás, akkor kérjük frissítse meg a böngészőjében ezt az oldalt (F5)!
Kérem, válasszon egyet hírleveleink közül!
