Magasabb járulékalap a kezdő egyéni vállalkozónál


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az Alkotmánybíróság 42/2007. (VI. 20.) AB határozata szerint alkotmányellenes a társadalombiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXX. törvény egyéni vállalkozók járulékfizetésére vonatkozó szabályozás, mivel nem biztosítja a kezdő egyéni vállalkozók számára a járulékfizetési alapok közötti választás lehetőségét. Felhívta ezért az Országgyűlést, hogy 2007. december 31. napjáig alkosson olyan szabályt, amely lehetővé teszi, hogy a kezdő egyéni vállalkozók a járulékfizetési kötelezettségüknek a tényleges bevételük után tehessenek eleget.

A tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó ugyanis a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összege után köteles társadalombiztosítási járulékot fizetni, kivéve, ha vállalkozási tevékenységével egyidejűleg legalább 36 órás munkaidőt magában foglaló munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat. A folyamatosan tevékenykedő egyéni vállalkozó esetében ellenben a járulékokat a vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább havi átlagban a minimum járulékalap összege (minimálbér kétszerese) után kell teljesíteni. Ha a vállalkozói kivét, illetve az átalányadó alapját képező jövedelem nem éri el a minimum járulékalapot, akkor az egyéni vállalkozó bejelentést tehet arról, hogy a társadalombiztosítási járulékot a tényleges jövedelme, illetőleg az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a minimálbér alapulvételével fizeti meg.

A jelenlegi, általánosságba véve kedvezőnek tekinthető szabályozás nem érint ugyanakkor valamennyi kezdő egyéni vállalkozót egyformán kedvezően. Azáltal ugyanis, hogy nem teszi lehetővé, hogy a járulékfizetési kötelezettségüket a tényleges jövedelmük vagy az átalányadó alapját képező jövedelem vagy esetleg a minimum járulékalap összege után teljesítsék, az érintette egy része hátrányos helyzetbe kerülhet. A társadalombiztosítás pénzbeli ellátásainak – táppénz, gyermekgondozási díj, terhességi gyermekágyi segély – összegét ugyanis a megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga, illetve a napi átlagkereset alapján kell megállapítani. Az egyéni vállalkozók nyugdíjalapjába pedig a vállalkozás kezdő évében fizetett nyugdíjjárulék összege is beleszámít, ami miatt elsősorban azok kerülhetnek hátrányos helyzetbe, akik rövid időn belül nyugdíjra jogosultakká válnak. A törvény nem tesz különbséget a fiatalabb, pályája kezdetén álló egyéni vállalkozók és az idősebb korban vállalkozást kezdők között, valamint a vállalkozásuk kezdő évében is nyereségesen működő egyéni vállalkozók és a vállalkozás kezdő évében profitot termelni nem tudó egyéni vállalkozók között. Ez pedig a társadalombiztosítás pénzbeli ellátásainak igénybevételénél egyeseknek jelentős hátrányt okozhat.


Kapcsolódó cikkek

2023. február 3.

IFRS és a nyereségadók

A pénzügyi kimutatásait az IFRS előírásai alapján összeállító társaságoknak az IAS 12 standard előírásait kell alkalmazni valamennyi nyereség jellegű adó esetében. Az adóhatásokkal szembeni tárgyidőszaki és jövőbeni elszámolásra az IFRS a magyar szabályoktól eltérő, speciális szabályokat alkalmaz függetlenül attól, hogy külföldi, vagy belföldi adókról van szó! Az RSM Hungary szakértőjének cikke.