Magyar munkavállalók külföldi munkáért kapott jövedelmének adóztatása


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

A külföldön munkát vállalók száma évről évre növekszik. Vannak, akik rövidebb ideig végeznek munkát a határon túl, így egy-egy üzleti tárgyalás, konferencia, vagy projekt erejéig vannak távol, míg mások hosszú távon, akár éveken keresztül. A határmenti településeknél gyakran találkozunk ingázással, amikor a munkavállaló Magyarországon él, miközben a másik országban dolgozik. Az is előfordul, hogy mindkét országban, akár két, vagy több munkáltató javára tevékenykedik, avagy csupán egy külföldi munkaviszonnyal rendelkezik, de hosszú hétvégén, vagy kisebb betegség idején Magyarországról végzi a munkáját, „homeoffice”-ban.

A külföldön történő munkavégzés adózási és társadalombiztosítási szabályozása nagyon összetett – nem elegendő a küldő és a fogadó ország szabályait ismerni, hanem vizsgálni kell a két, vagy többoldalú egyezmények adózásra és biztosításra gyakorolt hatását is. Mind az adó mind a tb egyezményekről elmondható, hogy felülírják a magyar előírásokat, ezért a rutinosan végzett bérszámfejtést a nemzetközi szerződés előírásainak megfelelően át kell alakítani, ami a programozás világában sokszor nem megy egyik napról a másikra.

A kiküldött szakember számára általában huszadrangú kérdés az adózás, hiszen megszokta, hogy a munkáltató, kifizető és az adóhatóság leveszi az adóadminisztrációval kapcsolatos terhet a válláról. Amennyiben azonban a munkát végző magánszemély ebből a célból átlépi az országhatárt, fel kell készülnie arra, hogy az adókötelezettséget neki magának kell teljesítenie, ha azt a küldő, vagy a fogadó munkáltató nem vállalja magára. Az adószabályok nem ismerete pedig nem mentesít a kötelezettségek alól, így fontos, hogy már a külföldi munkavégzést megelőzően megismerkedjünk az idevonatkozó rendelkezésekkel.

A külföldön történő munkavégzés szabályai alapjaiban nem nagyon változnak. A bér- és szociális dömping elleni, Uniós országokbeli fellépésnek, valamint az országok közötti adatszolgáltatásnak és információ cserének köszönhetően folyamatosan ellenőrzésekre lehet azonban számítani itthon és külföldön egyaránt. A vonatkozó ismeretekkel komoly kockázatot lehet ezért minimalizálni.

Külföldi munkavégzés történhet saját elhatározásból, amikor a magánszemély a magyar jogviszonyát megszünteti és külföldön próbál szerencsét. Ez az egyszerűbb helyzet, ugyanis fő szabály szerint, ha a munkaadó külföldi, akkor jellemzően ott adózunk, és ott leszünk biztosítottak, ahol a munkát végezzük. Persze ez túl általános és vannak kivételek például, amikor a munkaadó és a munkavégzés helye nem azonos országban található, vagy nincs biztosítási rendszer a fogadó országban.
Amennyiben egy uniós ország az érintett, vagy az adott országgal van kettős adózás elkerülésére vonatkozó egyezménye Magyarországnak, akkor a munkajövedelmek az illetőség országában, vagy feltételek teljesülése esetén a munkavégzés helyén viselnek adóterhet. Előfordulhat azonban az is, hogy az adott országgal nincs kettős adózást kizáró egyezmény, ilyen esetben a magánszemélynek külföldön és Magyarországon is keletkezik adókötelezettsége, de a dupla adófizetést a magyar szabályok alapján legálisan el lehet kerülni. Ez az állítás viszont sajnos nem vonatkozik a Szocho kötelezettségre, ami magyar illetőségű személy esetében 17,5 %-os kötelezettséget eredményez, amelynek 85%-a képezi az adó alapját, ha az adót a magánszemély fizeti, azaz a külföldi, vagy a magyar munkáltató azt nem vállalja át.

Abban az esetben, ha a munkavállaló magyar jogviszonya alapján rövidebb, vagy hosszabb ideig külföldön végez munkát, akkor a munkavégzésre a külföldi kiküldetésre vonatkozó szabályok az irányadóak. Annak ellenére, hogy a munka törvénykönyvében nem található meg a kiküldetés, mint kifejezés, adójogi értelemben ma is használjuk. A fogalmat az Szja törvény értelmező rendelkezései között leljük fel, amely szerint kiküldetésnek az a külföldön végzett tevékenység minősül, amikor egy magyar illetőségű magánszemély a jövedelme megszerzése és a küldő társaság tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében külföldre utazik. A társadalombiztosítási kötelezettség vizsgálatánál részletesebb kritériumokkal találkozunk. A külföldi munkavégzés akkor minősül kiküldetésnek, ha

• megmarad a szerves kapcsolat a kiküldő cég és a kiküldött munkavállaló között,
• a külföldi vállalkozás gyakorolja az utasítási, ellenőrzési jogot a munka felett és viseli a munka eredményével kapcsolatos kockázatot,
• a munkavállaló továbbra is a kiküldő vállalkozás nevében és javára végzi munkáját Magyarországon,
• a munka várható időtartama nem haladja meg a 24 hónapot,
• a munkavállaló rendelkezik a kiküldetés kezdő napját közvetlenül megelőzően legalább 30 nap megszakítás nélküli biztosítási jogviszonnyal a kiküldő országban,
• a munkavállalót sem a küldő, sem a fogadó a vállalkozás nem küldi tovább egy másik (harmadik, esetleg negyedik) tagállamban lévő vállalkozáshoz dolgozni, és
• a munkavállalót nem olyan munkavállaló felváltására küldenék ki, akinek kiküldetési ideje lejárt.

A külföldi unkavégzés előtt több körülményt érdemes átgondolni, megfontolni, amelyek hatással lehetnek az adókötelezettség megítélésére. Ezekről bővebben itt olvashat.

A cikk szerzője: Horváthné Szabó Beáta, adószakértő, a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központjának oktatója.


Kapcsolódó cikkek

2024. március 18.

Még mindig sokan nem rendelkeznek adójuk 1+1 százalékáról

Március 15. után elérhetőek lesznek az előkészített adóbevallások. Felajánljuk az adónk 1+1%-át, vagy veszni hagyjuk? Az 1+1%-on túl mennyit és hogyan adományozunk évközben? A nők vagy a férfiak adományoznak inkább?

2024. március 18.

NAV-Figyelő, 11. hét: Elérhetők a 2023-as bevallás-tervezetek

A NAV közzétett az előző évekhez hasonlóan egy gyakori kérdések kiadványt az SZJA-bevallásokról, melyekben a magánszemélyek segítséget kaphatnak arról, hogy miként kell kitölteni a bevallást, valamint, hogy egyes jövedelmek miként adóznak.

2024. március 18.

Niveus: Házon belüli flottakezelővel spórolhatnak adót a cégek

A személyautók beszerzéséhez kapcsolódó áfa visszaigénylése az általános szabályok szerint tilos, így sok vállalkozás esetében merül fel az a kérdés, hogy érdemesebb-e inkább operatív lízing vagy tartós bérlet keretében beszerezni a céges autókat. Ezzel megnyílik az áfa legalább részleges levonásának lehetősége, ami azonban értelemszerűen azzal jár, hogy a lízingbe, bérletbe adó vállalkozás működésének, profitjának költségét is ki kell fizetnie a vállalkozásnak. Nehezebb gazdasági helyzetben erre lehet megoldás, ha a cégcsoporton belül alakítanak ki egy erre szakosodott flottakezelő vállalkozást – hívta fel a figyelmet a Niveus Consulting Group.