Már van adózás az arab olajállamokban
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az Egyesült Arab Emirátusok által 2018. január 1-jén bevezetett általános forgalmi adórendszer alapvető szabályait, érdekességeit mutatta be az Áfa-kalauz. Hogy vezették be az áfát egy olyan országban, ahol nem volt adó, nem volt adóhatóság és nincsenek adózási szakemberek? A válaszok első kézből származnak: az egyik szerző, dr. Palkovits Barbara jelenleg is az Emirátusokban dolgozik az áfa bevezetésén.
1. Bevezetés
A tavalyi év elején nagy érdeklődés követte a Perzsa-öböl-menti Együttműködési Tanács tagállamai vezetőinek tanácskozásait, amelynek eredményeként a Tanács elfogadta az áfabevezetésre és a harmonizált közös áfarendszer alapvető szabályaira vonatkozó Áfa Egyezményt. E szerint az Emirátusok és Szaúd-Arábia vállalták, hogy az öbölmenti térség úttörőiként 2018 elején bevezetik az áfát, míg a többi ország (Bahrein, Kuwait, Katar és Omán) várhatóan az év második felében vagy 2019 elején csatlakoznak majd.
Az Áfa Egyezmény az áfarendszer fő irányelveinek és kereteinek meghatározását foglalta magába, a részletszabályok kidolgozását az egyes államokra hagyta. Ennek megfelelően az Emirátusok és Szaúd-Arábia is megalkotta a saját áfatörvényét és rendeletét. A kodifikáláshoz az Emirátusok az Egyesült Királyság adóhatósága tapasztalt adószakértőinek közreműködését vette igénybe.
Az Emirátusokban a felkészülési időszak nem volt azonban teljesen zökkenőmentes, hiszen az állam nem rendelkezett eddig adóhatósággal, így néhány hónap állt csupán rendelkezésre a hatóság felállítására, a hatósági szakértők toborzására, és egyúttal a szükséges áfajogszabályok megalkotására. Ennek következményeként csak az áfabevezetési határidő előtt két héttel tették közzé a hivatalos, részletes áfaszabályokat (bár néhány héttel korábban – feltehetően egy hiba folytán – felkerült az adóhatóság honlapjára a tervezet nem végleges szövege, amit néhány óra után eltávolítottak). A felkészülés ennek megfelelően rendkívül nagy fejtörést okozott az országban üzleti tevékenységet folytató vállalkozásoknak. Gondoljunk bele, hogy ezekben az országokban eddig az adórendszer gyakorlatilag nem létezett, így a vállalkozások nem rendelkeztek adózási szakemberekkel, a belső nyilvántartási rendszereik nem voltak alkalmasak a megfelelő adminisztrációra és az eddig végzett üzleti tevékenységük kialakításakor nem voltak figyelemmel adózási szempontokra, így tehát sok esetben szinte újra kellett értelmezniük az ügyleti struktúráikat. A szűkös felkészülési határidő, és a szabályok közzétételének elmaradása miatt a céldátum előtt néhány héttel még a vállalkozók többsége úgy vélte, hogy el fogják halasztani a bevezetési határidőt – egy, az országos rádióban adott interjúban azonban az adóhatóság vezetője mindenkit biztosított róla, hogy lesz áfa január 1-jétől.
Ennek megfelelően az év első napján nagy lépést tett az Emirátusok (és Szaúd-Arábia) az adózás útján és bevezette a forgalmi adót. A közvélemény szerint következő lépésként direkt adók, például társasági adó bevezetése várható néhány éven belül.
Bár az Emirátusok áfarendszere számos ponton még az adóhatóság értelmezésére, tisztázására szorul (számos problémát okoz például, hogy a jogszabályok hivatalosan kétnyelvűek, de sok esetben van eltérés az arab és angol nyelvű változat között), az alábbiakban bemutatjuk az áfarendszer főbb szabályait a jelenlegi jogértelmezésnek megfelelően. Az áfarezsim kialakítása az EU áfa irányelv alapján történt, így látni fogjuk, hogy a főbb jogintézmények hasonlóak az Európában megszokottakhoz, bár találkozhatunk érdekes eltérésekkel is.
2. Általános információk
2.1. Adóhatóság
Az Emirátusokban az általános forgalmi adóval kapcsolatos hatósági feladatokat a Pénzügyminisztérium keretein belül újonnan létrehozott adóhatóság („Federal Tax Authority”) látja el.
Ebben az országban is ismert a magyarhoz hasonló egyetemes felelősséggel bíró pénzügyi képviselet jogintézménye, bár egyelőre nem tisztázott, hogy a gyakorlatban pontosan milyen feltételekkel lehet majd valaki pénzügyi képviselő. Az már biztosnak látszik, hogy ehhez egy állami vizsgát kell majd teljesíteni (az első ilyen vizsgákat január folyamán tartják majd), és a vizsga egy része arab nyelven teljesítendő, tehát az arab nyelv ismerete alapfeltétel.
A jelenlegi jogértelmezés szerint a pénzügyi képviselő kinevezésének lehetősége opcionális. Fontos azonban megjegyezni, hogy az Emirátusokban a vállalkozások nem bízhatnak meg olyan állandó képviselőt (pl. egy adótanácsadót), aki nem a társaság vezető képviselője. Más országoktól eltérően tehát, az adóalanyoknak maguknak kell benyújtaniuk a bevallásaikat, kapcsolatot tartaniuk az adóhatósággal, hacsak ki nem neveznek egy erre felhatalmazott pénzügyi képviselőt.
2.2. Áfakulcsok
Az Emirátusokban az általános áfakulcs 5%. Az általános áfakulcs mellett kedvezményes kulcsot nem vezettek be.
Az adómentes ügyletek köre részben hasonló az Európában megszokotthoz, hasonlóan fontos az adólevonási joggal járó 0%-kal adóztatandó ügyletek és az adólevonási tilalmat keletkeztető ún. adómentes ügyletek megkülönböztetése. 0%-os áfa alkalmazandó pl. a termékexport, nemzetközi személyszállítás, az ennek céljára értékesített járművek, egyes vízi és légi járművek értékesítése esetén, illetve az új (3 évnél nem régebbi) lakóingatlanok első értékesítése során. A térség gazdasági profiljának megfelelően 0%-on adózik az olaj és olajtermékek, valamint a földgáz értékesítése, illetve az oktatási és egészségügyi szolgáltatások is.
Az adómentes, levonási joggal nem járó ügyletek körébe tartoznak többek között a belföldi személyszállítás és az építési telek értékesítése. A pénzügyi szolgáltatások egy része szintén ide tartozik, ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a pénzügyi szolgáltatások nagy része az EU-s szabályoktól eltérően 5%-on adózik, pl. a nem életbiztositások, illetve a bankok által kivetett összes díj.
2.3. A bejelentkezési kötelezettséget keletkeztető ügyletek
Az emirátusoki áfarendszer is ismeri a gazdasági letelepedettség fogalmát („place of residence”), ugyanakkor a szabályok eltérnek annyiban, hogy a telephely keletkezéséhez minimális gazdasági jelenlét is elegendő, például a jelenlegi jogértelmezés szerint az sem szükséges, hogy a társaság ügyleteket teljesítsen az országban, elegendő, ha egy munkavállalóját oda küldi, aki a társaság nevében szolgáltatásokat vesz igénybe. Emellett az országban alapított fióktelep automatikusan, további feltétel nélkül telephelyet keletkeztet. A jogalkotó emellett számos más ponton is igyekezett úgy kialakítani a szabályokat, hogy az emirátusoki adózást biztosítsa (ugyanez a szemlélet tükröződik a később bemutatott teljesítési hely szabályokon is).
Amennyiben egy társaság rendelkezik a már említett telephellyel az országban (vagy helyi alapítású), abban az esetben kötelezett áfaregisztrációt létrehozni, ha az elmúlt 12 hónapra számított vagy a következő 30 napra becsült összes adóköteles ügyletének értéke (ide számítva a 0%-on adózó ügyleteket is) eléri a 375 000 dirhamot (kb. 26 000 000 Ft). Azon vállalkozások, amelyek kizárólag 0%-os értékesítéseket végeznek és elérik a kötelező regisztrációs értékhatárt, kérhetik az adóhatóságtól a regisztrációs kötelezettség alól történő mentesítésüket.
A társaságok önkéntesen is regisztrálhatnak (biztosítva így az adólevonási lehetőségüket), amennyiben ugyanezen számítás alapján elérik a 187 500 dirham értékhatárt (kb. 13 000 000 Ft) – ennek számításakor a társaságok az adóköteles beszerzéseiket is figyelembe vehetik.
Más a helyzet ugyanakkor a le nem telepedett társaságok esetén. Amennyiben az ilyen vállalkozások adóköteles ügyletet végeznek az országban, és az adó megfizetésére más nem kötelezhető (azaz nem helyi adóalanynak nyújtott szolgáltatásról van szó, ahol az adó megfizetésére az igénybevevő kötelezett fordított adózás útján), a fenti értékhatár elérése nélkül is kötelezettek regisztrálni. Amennyiben tehát egy külföldi, telephellyel nem rendelkező társaság az Emirátusokba élő természetes személyeknek nyújt szolgáltatásokat az általános szabályok szerint haladéktalanul regisztrálni köteles.
Összefoglalva a fentieket, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a társaságoknak minden esetben szükséges megvizsgálniuk, hogy keletkezik-e telephelyük az Emirátusokban (ha van ott fióktelepük, akkor automatikusan lesz telephelyük is, de már az is telephelyet keletkeztethet, ha néhány hétre az Emirátusokba küldik a képviselőjüket az üzleti partnerekkel tárgyalni). Ha keletkezik telephelyük és végeznek olyan adóköteles ügyletet, amelynek a teljesítési helye az Emirátusok, akkor abban az esetben kötelesek regisztrálni és emirátusoki áfát felszámitani, ha elérik a kötelező regisztrációs értékhatárt (20 000 dirham). Ha nincs telephelyük, de végeznek ügyleteket emirátusoki teljesítési hellyel, akkor haladéktalanul (max. 30 napon belül) kötelesek regisztrálni (ilyenkor nincs értékhatár).
A gyakorlatban természetesen a legtöbb olyan társaságnak keletkezik majd telephelye az Emirátusokban, aki ottani teljesítési helyű ügyletet végez (figyelembe véve különösen, hogy a telephely szabályok széles körben alkalmazandók, ahogy korábban írtuk), de lehetnek ez alól kivételek. Ilyen speciális eset lehet például az emirátusoki, – nem adóalany – természetes személyeknek nyújtott elektronikus szolgáltatások, amelyek esetén a teljesítési hely a szolgáltatások tényleges igénybevételének, „élvezetének” helye.
[htmlbox art_tukor]
2.4. Áfaregisztráció
Az Emirátusokban elektronikus úton, az adóhatóság honlapján lehet kérelmezni a regisztrációt egy elektronikus kérelem kitöltésével. A kérelemhez számos dokumentumot kötelezően csatolni kell, ilyenek például a társaság kereskedelmi engedélye, az alapításáról szóló okiratok, a képviselőjének meghatalmazása és útlevele vagy helyi személyi igazolványa stb. Az adóhatóság szóbeli ígérete szerint maximum 20 nap alatt bírálja el a regisztrációs kérelmeket.
A kibocsátott adószám („tax registration number – TRN”) 3 betűből és 15 számjegyből áll ebben a formátumban: TRN 123 456 789 123.
Amennyiben egy társaság a regisztrálást követően 12 hónapig nem éri el legalább az önkéntes regisztrációs értékhatárt, köteles 30 napon belül deregisztrálni.
2.5. Az ügyletek teljesítési helye
Az Emirátusok áfaszabályai az ügyleteket az európai rendszerhez nagyon hasonló módon osztották fel szolgáltatásnyújtásra és termékértékesítésre, illetve áfa hatályán kívüli tranzakciókra (bár vannak eltérések, például az ingatlan hosszú távú bérbeadása az adóhatóság értelmezése szerint termékértesítésnek minősül).
2.5.1. A termékértékesítések teljesítési helye
A fuvarozással járó termékértékesítések teljesítési helye főszabály szerint a fuvarozás kiindulási helye (tehát általánosságban a külföldre értékesített és szállított termékek a 0%-kal adózó termékexport szabályai alá tartoznak). Ez alól kivételt képeznek azok az esetek, amikor a termékek értékesítése egy másik öbölmenti, áfa „implementáló” államba történik egy ott adóalanynak minősülő társaság részére. Ezen esetekben a termékértékesítés teljesítési helye a vevő állama (ahol az áfát ő fizeti meg fordított adózás útján), mindaddig, amíg a vevő államában az értékesítő el nem ér egy bizonyos értékhatárt – ezt követően az eladónak regisztrálnia kell és az általános szabályok szerint felszámítani az áfát. Az öbölmenti országok megállapodása szerint létrehoznak majd egy elektronikus rendszert, amelyben ezen termékértékesítéseket adminisztrálni kell.
Fontos azonban kiemelni, hogy jelenleg „implementáló” államnak értelemszerűen csak az Egyesült Arab Emirátusok és Szaúd-Arábia minősülhet, amíg a többi öbölmenti ország be nem vezeti az áfát. Az emirátusoki adóhatóság vezetője ugyanakkor nemrég a már említett interjú során kiemelte, hogy amíg a szükséges elektronikus jelentési rendszer nem kerül kiépítésre, az Emirátusok nem ismeri el Szaúd-Arábiát „implementáló” országként, tehát a fenti szabályok nem alkalmazhatóak (ennek még a szolgáltatások áfakezelésénél is jelentősége lesz). Ez azt jelenti, hogy amennyiben termékek értékesítése történik az Emirátusokból Szaúd-ba, az a megfelelő feltételek teljesítése esetén az Emirátusok áfarezsimje alá tartozó 0%-kal adózó termékexportnak minősül (hatályon kívüli ügylet helyett). Ennek például a regisztrációs értékhatár számításakor van különös jelentősége (hiszen ezen ügyletek beleszámítandók az adóköteles bevételbe), illetve természetesen számlázási és áfabevallási szempontból is figyelembe veendő.
2.5.2. A szolgáltatásnyújtások teljesítési helye
A szolgáltatások általános teljesítési szabályai meglehetősen eltérnek az EU-ban megszokottaktól: a teljesítési hely ugyanis főszabály szerint a szolgáltató letelepedési helye. Abban az esetben ugyanakkor, ha egy, az Emirátusokban letelepedett adóalany vesz igénybe szolgáltatást egy ott telephellyel nem rendelkező adóalanytól, akkor a teljesítési hely a vevő letelepedettségének megfelelően szintén az Emirátusok lesz (ahogy arra utaltunk korábban, a jogalkotó elsődleges célja ezzel az volt, hogy az adóztatást a lehető legtöbb esetben az országban tartsa).
Az Emirátusokból külföldre nyújtott szolgáltatások áfakezelése a fentieknek megfelelően speciálisan alakul. A jogszabályoknak megfelelően az olyan külföldi vevőknek nyújtott szolgáltatások, akik nem rendelkeznek telephellyel egyik „implementáló” államban sem, 0%-kal adózó szolgáltatásexportnak minősülnek. Egy másik „implementáló” országban telephellyel rendelkező vevőnek nyújtott szolgáltatások pedig az emirátusoki áfa hatályán kívül esnek (és a vevő országában lesznek adóztatandók). Jelenleg még nem tisztázott, hogy csak a szolgáltatásnyújtással közvetlenül érintett telephelyeket kell-e figyelembe venni az áfakezelés megállapításához, mivel meglehetősen kétértelmű utalást tesz csak erre a jogszabály.
A fenti szabályok ezen túl is rengeteg fejtörést okoznak a szolgáltatóknak, hiszen az alkalmazandó áfakezelés eldöntéséhez alaposan fel kell mérniük a vevőjük hátterét, és valamilyen módon meg kell állapítaniuk, hogy a vevőjük rendelkezik-e telephellyel valamelyik bevezető országban. Ennek megállapítása még országon belül is nehézkes, de a szabályok értelmezésében az emirátusoki szolgáltatóknak nemcsak a belföldi, hanem a szaúdi telephelyekre is figyelemmel kell lennie.
Továbbá az is érdekes, hogy a társaságok nem kötelezettek automatikusan regisztrációra, ha telephelyük keletkezik az Emirátusokban (csak ha elérik az ismertetett értékhatárt). Következésképp, ha egy emirátusoki szolgáltató arra tekintettel áfát számít fel a szolgáltatásán, hogy a vevő rendelkezik telephellyel az országban, ugyanakkor a vevő nem áfaregisztrált, nem fogja tudni visszaigényelni a rá áthárított áfát. A hírek szerint a jövőben létrehoznak majd egy, az EU-ban létezőhöz hasonló, külföldiek áfavisszatérítésére szolgáló eljárást, de a jogszabály egyelőre erre nem tesz utalást.
A fentieket tovább bonyolítva, mint azt már említettük, az Emirátusok nem ismeri el egyelőre Szaúd-Arábiát bevezető államként. Amíg ez meg nem változik, a külföldi vevőknek nyújtott szolgáltatások minden esetben 0%-kal adóznak (és a hatályon kívüli esetkör nem alkalmazandó).
Mindemellett, természetesen az Emirátusok áfaszabályai is megkülönböztetnek bizonyos szolgáltatásokat, amelyek esetén nem a fenti általános szabályok, hanem speciális teljesítési hely rendelkezések alkalmazandók. Ilyenek például az ingatlanhoz kapcsolódó szolgáltatások, amelyek esetén az ingatlan elhelyezkedése határozza meg a teljesítési helyet, a telekommunikációs és elektronikus szolgáltatások, amelyeknél a teljesítés helye a szolgáltatások tényleges igénybevételének, „élvezetének” helye, valamint a vendéglátási szolgáltatások, amelyek a tényleges „fogyasztás” helyén adóznak.
Dr. Kőmíves Krisztina és Dr. Palkovits Barbara Az arab olajállamok elindultak az adózás útján című cikkében a fentieken tál olvashat még az áfalevonás és az áfa-visszaigénylés szablyairól, a szabadkereskedelmi zónákról, az áfabevallás elkészítéséről és a számlázás szabályairól is. Az írás az Áfa-kalauz 2018/1-es számában szerepelt, amely itt vásárolható meg.