Mária Terézia adóintézkedései a feudalizmust nyújtották el


Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mária Terézia hosszú, négy évtizedes uralkodását a magyarországi felvilágosult abszolutizmus időszakának tekintjük (persze fia, II. József uralkodásával együtt). A királynő szinte állandóan háborúzott, de Magyarországot ez főleg a katonaállítás és a finanszírozás oldaláról érintette, a hadiesemények elkerülték az országot, alapvetően belső béke volt. A királynő közteherviseléssel kapcsolatos intézkedései közül kiemelkednek a kettős vámhatár kialakítása és az úrbéri rendeletek. Ezek mintegy száz éven át közvetlenül meghatározták az ország helyzetét, a közvetett hatások sokkal tovább! Mostani írásunkban a kettős vámrendszert mutatjuk be.


III. Károly halálát (1740. október 20.) követően lánya, Mária Terézia került a magyar trónra. Hiába igyekezett édesapja a Pragmatica Sanctio-val és nemzetközi megállapodásokkal biztosítani a leányági örökösödést, az európai nagyhatalmak vezetői (a bajor és a szász választófejedelem, a spanyol király, a porosz király) „bejelentkeztek” a birodalom irányítására. Mária Teréziának fegyverrel kellett érvényt szerezni hatalma megtartása érdekében (osztrák örökösödési háború: 1740-48). Persze a háború eredményes befejezésében szerepet játszott az is, hogy férjét, Lotaringiai Ferencet 1745-ben német-római császárrá választották.

Mária Terézia már 1764-ben társuralkodójává tette 16 gyermeke közül a legidősebb fiúgyermekét, a későbbi II. Józsefet. A társuralkodó érdemben is részt vett a birodalom irányításában. Lotaringiai Ferenc 1765-ben meghalt, ezt követően a királynő fiával közösen irányította a Habsburg birodalmat. II. József apjától, annak halála után, a német-római császári címet is megörökölte. Mária Terézia 1780. november 29-én halt meg, az osztrák és a magyar trónon is fia, II. József követte.

Lotaringiai Ferenc és Mária Terézia, gyermekeikkel

Mária Terézia negyven éves uralkodásához számos jelentős intézkedés kapcsolódik. Ritkán hívta össze az országgyűlést (1765-től már egyszer sem!), főleg rendeletekkel kormányzott. Folytatta apja betelepítési intézkedéseit, főleg német ajkú lakosokat telepített a török hódoltság idején elnéptelenedett országrészekbe.

Az apja által felállított reguláris hadsereg reformját is megvalósította, a korábban szétszórtan állomásozó hadtesteket összevontan állomásoztatta, és központilag biztosította az ellátásukat is. Ezzel mentesült a jobbágyság a portio (ellátás) és forspont (szállítás) kötelezettsége alól, de „természetesen” a hadsereg fenntartására adókat vetettek, ki, amelynek legfőbb teherviselői (Magyarországon) továbbra is a jobbágyok voltak. Mária Terézia próbálkozott a nemesség megadóztatásával is, de ez irányú törekvései kudarcba fulladtak.

A magyar huszárság egyik fénykora volt a XVIII. század, külön is kiemelkedett közülük Hadik András (1710-1790), akit haditettei tettek híressé, de betöltött tisztségei is kiemelkedőek (császári fősereg parancsnoka, bécsi Udvari Haditanács elnöke stb.). Külön is kiemelendő, hogy Hadik András volt az, aki elsőként indítványozta Magyarországon a jobbágyrendszer felszámolását.

Az oktatás területén meghatározó volt az 1777-es Ratio Educationis, de Mária Terézia egészségügyi intézkedései is jelentősek: elrendelte, hogy gondoskodni kell a szegények, betegek, öregek, és árvák ellátásáról. Sokkal disszonánsabbak a vallással és a cigányokkal kapcsolatos (Regulatio Cigarorum – 1761) intézkedései.

A közteherviseléssel kapcsolatos legjelentősebb intézkedései kétségtelenül a kettős vámrendszer 1754. évi kialakítása és a jobbágyság egységes adózásának megvalósítása érdekében kiadott rendeletei, az úgynevezett úrbéri rendeletek voltak. Több urbáriumot is kiadott 1755 és 1778 között, ezek közül a legfontosabb az 1767-es, melyben szabályozta a jobbágyi terheket.

A kettős vámhatár kialakítása

A Habsburg uralkodók többször is próbálkoztak a magyarországi nemesség megadóztatásával (a XVIII. század közepére a birodalom ausztriai felén a nemesség már régen adózott), azonban a magyar rendek mindig a leghatározottabban és egységesen felléptek ennek a kiváltságnak a védelmében. Mindig is a nemzeti szuverenitás alapkérdésének tekintették a nemesi adómentesség fenntartását. (A Magyarország adótörténetét bemutató sorozatunkban több alkalommal érintettük ezt a kérdést, tulajdonképpen az Aranybulla óta volt ez témája a királyválasztásoknak és az országgyűléseknek).

Beszámoló-készítési szabályok

Szamkó Józsefné több mint 40 oldalas kiadványa a 2014-es beszámoló elkészítésében nyújt segítséget Önnek!

– általános beszámoló készítési szabályok
– az egyes űrlapok összeállításával kapcsolatos feladatok
– konkrét gyakorlati kérdések és azok megoldási lehetőségei

Rendelje meg a segédletet, és töltse le azonnal!

A nemesi adózás elfogadtatásával az 1751. évi országgyűlésen történt újabb kísérlet. A magyar nemesek, azért, hogy a jövedelmüket növeljék, megnövelték a majorsági földeket a jobbágytelkek rovására. Mivel a majorsági földek jövedelme után nem kellett adót fizetni, a jobbágytelkek után pedig igen, emiatt az államot kár érte. Ezáltal csökkent a kereskedelemből származó adóbevétel is. Az udvar ezt a földesúri jövedelemnövekedést akarta megcsapolni.

Az udvar kezdeményezése ismételten elbukott, és „szokásos” módon a nemesség törvényben való adómentességének megerősítése lett a próbálkozás vége.

1751. évi XIX. törvénycikk a czimerleveles nemesek mentességéről

Hogy Ő szent felsége mind azon czimerleveleseket, kik az utóbbi fölkelések alkalmával személyesen és tulajdon költségükön mentek hadba, éltök tartamára minden fizetéstől kegyesen menteknek nyilvánitani méltóztatott: azért azon czimerlevelesek nevében Ő felségének a karok és rendek örökké való hálájokat fejezik ki.

Mária Terézia 1754-ben a merkantilista szemléletet átültette a birodalom gyakorlatába, védővám-rendszert hozott létre, amellyel a birodalom érdekeit, termékeit kívánta megvédeni a külföldi termékekkel szemben.

A vámrendszer ugyanakkor belső vámokat is alkalmazott a magyarországi részek és az ún. örökös tartományok (lényegében a mai Ausztria és Csehország területei) között. Ezek a szabályok alapvetően az örökös tartományok fejlettebb ipari termelését, illetve Magyarország mezőgazdasági termelését, mint a birodalom „éléskamráját” kívánták előnyben részesíteni. A rendelkezések lényege és célja az volt, hogy a birodalmat önellátóvá tegye. Ebben az időben Magyarország legjelentősebb külkereskedelmi partnere az örökös tartományok voltak, más oldalról Magyarország hozzájárulása a birodalom bevételeihez a 35%-ot is meghaladta.

A vámrendelet a magyarországi agrártermékekre a birodalmon belül alacsony kiviteli vámot szabtak, kivéve azokat a cikkeket, amelyeket az örökös tartományokban is termeltek. Ezzel szemben az Ausztriából és Csehországból származó iparcikkekre alacsony behozatali vámot kellett fizetni, míg a magyar kivitelt e téren magasabb vámokkal nehezítették. Szintén magas vámot kellett fizetni akkor, ha nyersanyagot vagy mezőgazdasági terméket akartak kivinni a birodalmon kívülre. Ezek az intézkedések kedvező piaci helyzetet teremtettek a birodalmon belül az osztrák és cseh iparcikkeknek, piaci előnyük volt a külföldi iparcikkekkel szemben, de ez megfordítva is igaz volt, a magyarországi mezőgazdasági termékeknek is kedvező piacot biztosítottak a rendelkezések az osztrák és cseh piacon.

 

Volt némi aszimmetria a rendelkezésekben, ugyanis eltörölték a Lajtán túli területek belső vámjait, de meghagyták a tartományok (Erdély, Temesköz, Horvátország, Magyarország) közötti vámokat.

A kettős vámhatár működése

Komoly ellenállást váltott ki a vámrendelet, mivel az a kincstári bevételek növelése mellett a birodalmon belüli munkamegosztást állandósítását is jelentett. Az ellenállás csökkentése érdekében Mária Terézia a vámrendeletben ismételten megerősítette a magyar nemesség adómentességét.

„Minthogy annak a szabadságnak csorbítása nélkül, amely az előbbi 1723. évi országgyűlés 14. törvénycikkében van rögzítve [a nemesség a saját szükségletét szolgáló árukra nem fizet vámot], egyébként minden dolog és áru után, bármiféle és nemű is legyen az, amely Magyarországon és a hozzákapcsolt országokon átvihető, vagy a mondott királyságba és országokba bevihető, vagy azokból kivihető, a harmincadvámot le kell róni, s ezt a vámot kivétel nélkül mindenki, aki e javaknak vagy áruknak birtokosa, legyen az nemes vagy nemtelen, egyházi vagy világi személy, katonai vagy polgári szolgálattevő, külföldi vagy belföldi, megadni köteles…”. (Mária Terézia vámrendeletéből, 1754)

A magyar nemesség ezt a rendelkezést persze igyekezett a maga hasznára is kihasználni, és nem csak a saját szükségletekre történő beszerzések esetében kerülte el a vámfizetést, hanem – a főleg Lengyelországba irányuló (bor, gabona stb.) – exporttevékenysége után is.

A vámrendelkezések hosszú távon fennmaradtak, azok eltörlésére csak egy évszázaddal később, 1850-ben került sor.

Meg kell hogy jegyezzük, az intézkedések nem az örökös tartományok kedvezményezésére vagy a magyarországi részek kárára születtek, nagyon is logikus rendszerben az összbirodalmi érdekeket figyelembe véve alakították ki azokat.

Irodalom:

Corpus Juris Hungarici (KJK-KERSZÖV Kft., 2000, Budapest)

Harmat Árpád Péter: Mária Terézia, II. József és a felvilágosult abszolutizmus (http://tortenelemklub.com/magyar-toeri/396-maria-terezia-es-ii-jozsef-a-felvilagosult-abszolutizmus?catid=15%3A18-szazad-19-szazad-eleje)

Magyarország története – 1686-1790 (Akadémiai Kiadó, 1989, Budapest, 414-428.p., 501-506.p., 664-668.p.)


Kapcsolódó cikkek

2024. február 21.

Négymilliárdos cigarettafogás a NAV-nál, adózatlan és hamis termékek

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) nyomozói négymilliárd forint értékben foglaltak le ukrán gyártmányú cigarettát. A szerda közlemény szerint az elmúlt évek legnagyobb illegális cigarettadepóját fedezték fel. Pécs közelében közúti ellenőrzés során bukott le egy magyar férfi, akinél több mint nyolcszáz doboz ukrán cigarettát és hét zacskó vágott dohányt találtak. Továbbá otthonában árult hamis termékek miatt emelt vádat az ügyészség egy böhönyei férfi ellen – tájékoztatta a Somogy Vármegyei Főügyészség szerdán.