Minden a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak szociális hozzájárulási adókedvezményéről (3. rész)
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény (a továbbiakban: adókedvezmény, vagy FEOR kedvezmény) már több, mint 8 éve megtalálható a magyar jogszabályi rendszerben, de átfogó, a jogszabályi rendelkezéseken túl a hatósági hozzáállást és a gyakorlati részleteket is bemutató cikk még nem jelent meg ezzel kapcsolatosan. Sorozatunk befejező részében a hatósági megközelítésről írunk.
Egy kis statisztika
Számos esetben tapasztalható, hogy sok cég még mindig nem veszi igénybe a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak szociális hozzájárulási adókedvezményét, pedig a megtakarítás akár jelentős is lehet.
A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere 9-es csoportjába tartozó munkavállalók száma nagyságrendileg fél millió körüli; a KSH legfrissebb, 2020. 1. negyedéves adatai alapján Magyarországon a 9-es foglalkoztatási csoportban megközelítőleg 400 ezer fő dolgozott, ehhez jön még hozzá a közel 40 ezer – ebbe a foglalkoztatási ágba – sorolt munkanélküli és a statisztikában nem szereplő, de potenciálisan ide tartozó személyek. Tehát a vonatkozó adókedvezmény kapcsán a megtakarítás jelentős lehet, amely komoly kiadást (pontosabban be nem folyt adóbevételt) is jelent egyidejűleg az államkasszának.
Amennyiben a 400 ezer fő mindegyikére igénybe vennék a cégek az adókedvezményt, úgy annak éves összege közel 60 milliárd forintra rúgna évente, amely már érezhető tétel a költségvetésben.
Jellemző továbbá ugyanakkor, hogy bár a betanított munkások legnagyobb arányban a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban (például autóipari beszállítók) és az építőiparban dolgoznak, de sok esetben nem veszik igénybe az adókedvezményt a cégek. Pedig egy 100 betanított munkást foglalkoztató cég közel 15 millió forintot takaríthatna meg ezzel összefüggésben egy évben.
NAV-gyakorlat
A magyar hatóságok természetesen ismerik a kedvezményrendszer részleteit és több esetben is találkoztak már akár utólagos igényléssel is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jogos adókedvezmény igénybevétel gyakorlatilag kérdés nélkül átmegy az adóhatósági rostán, ugyanakkor a nem egyértelmű esetekben több esetben is azzal találkoztunk, hogy az adóhatóság különös alapossággal vizsgálta az adott ügyet és minden részletre kiterjedő háttérdokumentációt várt el. Így többek között vizsgálta, hogy az adott személy ténylegesen milyen (rész)feladatokat végez, a munkaköri leírásában mi szerepel, illetőleg egyeztetett a Központi Statisztikai Hivatallal is.
Ezzel összefüggésben tehát nem lehet elégszer hangsúlyozni a megfelelően kidolgozott háttérdokumentáció meglétét (pl. munkaköri leírás, vagy állásfoglalás az illetékes hatóságoktól), ennek birtokában pedig akár visszamenőleg is igénybe lehet venni a kedvezményt, amely azonnali pénzügyi segítséget jelenthet a vállalatoknak.
Mi várható a jövőben?
A nagy kérdés, hogy mi lesz ennek az adókedvezménynek a sorsa. A 2008-as válság utáni magas munkanélküliségi ráta ugyan még közel 10%-on ragadt évekig, de idővel minden uniós ország megnyitotta munkaerőpiacát, Németország és Ausztria különösen vonzotta a magyar munkaerőt. Ezt követően megindult a gazdasági növekedés, és gyorsan nőtt a foglalkoztatás, csökkent a munkanélküliség. 2016-ben még 7,5% volt a munkanélküliségi ráta, , 2017-ben azonban már csak 4%, egyúttal 2017-re már határozottan jelentkezett a munkaerőhiány, természetesen minden foglalkozási ágazatban, így a szakképzettséget nem igénylő munkakörben is.
A javuló tendencia az álláskeresők számában is határozottan megmutatkozott. Amíg 2012-ben a szakképzettséget nem igénylő foglalkozási ágazatba (FEOR-9) sorolt munkavállalók közül csaknem 100 ezren kerestek munkát, ez a szám 2020-ra folyamatos csökkenés után már csak 36 ezer fő.
Mindezek természetesen kérdésessé teszi az adókedvezmény létjogosultságát, de nyilvánvalóan annak átalakítása/eltörlése jelentősen átszabná a jelenlegi foglalkoztatási viszonyokat és várhatóan az ebbe a foglalkozási rétegbe tartozó (sok esetben jobban rászoruló) embereket kifejezetten hátrányosan érintené egy ilyen intézkedés, amely a jelenlegi bizonytalan gazdasági környezetben feltehetően nem érdeke a döntéshozóknak.
