Minimálbér – 100 ezer fölött lenne fair

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Mint az elmúlt hetek híradásai is rávilágítottak, a jövedelmek felső határa a csillagos ég, az alsó határa azonban nagyon is földközeli. Olyannyira, hogy a legkisebb, törvényesen adható bérből nem lehet megélni – a Központi Statisztikai Hivatal szerint sem.

Magukért beszélnek a számok: a minimálbér nyomába sem ér a létminimumnak, s ezen az sem változtatott volna lényegesen, ha a munkaadók elfogadták volna a munkavállalók 80 ezer forintos ajánlatát az országos érdekegyeztetésen.

A minimálbér és a létminimum fogalmából szervesen következne, hogy a minimálbér legalábbis elérje a létminimumot, ám ez a gyakorlatban mégsem történik így.

Sokan keresnek keveset
A minimálbér környékén keresők csaknem a munkavállalók egyharmadát teszik ki. A kormányzat által használt statisztikák szerint a versenyszférában a minimálbér és a 100 ezer forint közötti jövedelemsávban található a munkavállalók 30 százaléka.

Egyes politikusok időről időre arra utalnak nyilatkozataikban, hogy a minimálbér közelében keresők jelentős része „zsebbe kapja” a fizetését. Így könnyen az a benyomás keletkezhet, hogy a minimálbér környékén keresők tulajdonképpen adóelkerülők.

A valóság azonban más. Általában elmondható, hogy a nagyobb vállalatoknál a fizetések is magasabbak, de a mezőgazdaság, a könnyűipar, a kiskereskedelem olyan szektorok, ahol a legnagyobb, legtőkeerősebb vállalatoknál is meglehetősen alacsony a bérszínvonal. Az ezekben a szektorokban dolgozók közül sokan biztos hogy valóban a minimálbér környékén keresnek – tudtuk meg Adler Judittól, a GKI kutatójától.

Számos minimálbér környékén kereső van a kisebb cégeknél, ezek egy részénél valóban gyakorlat a „zsebbe fizetés”, de hogy mekkora részüknél, azt becsülni sem lehet – tette hozzá a kutató.

Nyomott a magyar bérszínvonal
Nemcsak a minimálbér alacsony, általában véve nyomott a magyar bérszínvonal – mondta Adler Judit. Sokan gondolják, hogy az alacsonyan tartott bérek versenyképességi előnyökkel járnak, s segítenek megőrizni a foglalkoztatottságot. Valójában azonban itt nincsenek szoros összefüggések, s ez a stratégia hosszabb távon visszaüt. A színvonalas, termelékeny munka nem fér össze tartósan az alacsony bérszínvonallal – vélte a kutató.

A vállalkozások érdekvédői gyakran érvelnek azzal a minimálbéremelés – sőt, általában a minimálbér – ellen, hogy nem tudják kigazdálkodni a többletköltségeket. A másik gyakori érv – amelyet egyes, liberális elveket valló közgazdászok hangoztatnak -, hogy miért fizessen a vállalkozó többet annál, mint amit a munka ér. Ha a munka értéke nem éri el a minimálbér értékét, akkor miért kellene akár a minimálbért kifizetni – kérdezik e közgazdászok. (Többek között így vélekedik e kérdésről Simor András jegybankelnök is, akinek egyébként a fizetése több mint duplája az amerikai jegybankelnökének – bár ez elvi szempontból természetesen mellékes.)

Mindezek jogos fölvetések Adler Judit szerint is, de hozzáteszi, a vállalkozásoknak alapvetően olyan tevékenységeket kellene végezniük, amelyeknek van akkora jövedelemtermelő képességük, hogy a munkavállalóik a létüket fönn tudják tartani.

További sajátos dimenzióját adja a minimálbér kérdésének, hogy az állam többet vár el minimális járulékalapként, mint a minimálbér. A 2006-ban bevezetett dupla minimálbér – amelynek alkotmányosságáról az Alkotmánybíróság máig nem döntött – rendszere helyett jövőre lép életbe a „tevékenységre jellemző kereset”.

A cikk teljes terjedelemben elolvasható a Figyelőneten.

Forrás: Figyelőnet

---